Vissza a tartalomjegyzékhez

Papp Levente
Kis országok előnyben
Jókép ucirc elnök kell az EU-nak?

A dán miniszterelnök kis szerencsével nagyot ugorhat a szamárlétrán, ugyanis Tony Blair mellett a legesélyesebb aspiránssá lépett elõ az Európai Tanács (ET) leendõ elsõ állandó elnöki pozícióját illetõ találgatásokban.

Silvio Berlusconi szerint a dán Anders Fogh Ras­mussen a legjobb kiállású miniszterelnök az unióban. Az olaszok régi-új miniszterelnöke pedig csak tudja, hiszen Olaszország legbefolyásosabb médiamogulja is egyben. A jóképû dán Európa hercege? címmel írt beszámolót a European Voice uniós lap a dán miniszterelnök ET-elnökké választásának esélyeirõl. Bár a média által uralt világban a külsõ megjelenés egyre fontosabb, távolról sem csak ez teszi esélyessé a dán elnököt. Sokan ugyanis nem szívesen látnák Tony Blairt az unió legmagasabb székében. Blair sokak számára fekete bárány az iraki háborúban való brit katonai részvétel miatt, végül is ez vezetett a brit miniszterelnöki székbõl való idõ elõtti távozásához is. A higgadtabb ellenvélemények azzal érvelnek, hogy Blair egy olyan ország exminiszterelnöke, amelyik nem szavazta meg sem a valutaunióhoz, sem a schengeni övezethez való csatlakozást, továbbá több fontos témában is kiharcolt úgynevezett opt-outot, azaz kivételezett státust, amely lehetõvé teszi, hogy az adott területen ne az uniós, hanem a hazai gyakorlat szerint járjanak el. Tony Blair ugyan mindent elkövetett, de hazájában nem tudta igazából megszerettetni az EU-t, és az õt bírálók szerint nem tudná igazából képviselni az európai integrációt. Ráadásul Blair egy európai nagyhatalom képviselõje, ami versengésre késztetné a többi nagyot, elsõsorban Franciaországot és Németországot.
A francia-német tengely számára sokkal elõnyösebb lenne egy kis ország jelöltje. Persze olyannak kell lennie, aki kellõ tekintéllyel tud fellépni a nagy tagállamok elõtt is. Igaz, Dánia sem volt eddig élharcosa az integrációnak, sõt kifejezetten hûvös magatartás jellemezte, ez azonban az idén éppen Rasmussen miniszterelnöksége alatt megváltozhat. A dánok sem léptek be az Eurolandba, ráadásul a britekhez hasonlóan opt-outot harcoltak ki az igazság- és belügy, a védelmi politika és az európai állampolgárság területén. Idén õsszel népszavazást tartanak a kérdésben Dániában, és a jelenlegi felmérések szerint lehet, hogy az ország lemond az opt-outokról és az uniós joggyakorlatot követi több érintett területen. Ez jó pontot jelentene Rasmussen számára az integráció radikális híveinek szemében, és akár még az elsõ ET-elnöki pozíciót is jelentheti számára, még akkor is, ha az eurót továbbra sem sikerül megszerettetnie honfitársaival.
De mirõl is szól az Európai Tanács elnöke cím? A jelenleg a tagállamok által éppen ratifikáció alatt álló lisszaboni szerzõdés szerint megszûnnének a féléves elnökségek, mivel ez a gyakorlatban nehézkessé tette az unió mozgásterét. Jose Manuel Barroso bizottsági elnök Írországban elmondta, hogy Putyin orosz elnök 2000-es hatalomra kerülése után 16 ET-elnökkel tárgyalt, ami akadályozta a stabil, hosszú távú uniós álláspont képviseletét. A lisszaboni szerzõdés a féléves elnökváltás helyett egy két és fél évre hivatalba helyezett állandó elnök kinevezését tartalmazza, akit az ET minõsített többséggel választ meg. A státus tehát nem új, a változás annyi, hogy az elnök állandó. A név nem Európa elnöke, hanem az Európai Tanács elnöke marad, amit Brüsszelben fontosnak tartanak kihangsúlyozni, noha a sajtó elõszeretettel hívja a leendõ elsõ állandó elnököt Európa elnökének. Az elnöknek reprezentatív és koordinatív feladatkört szánnak. Ellenvélemények szerint az állandó elnöki státus tovább mélyíti az EU-ban amúgy is meglévõ demokratikus deficitet. Számos jelölt neve merült fel Blair mellett, az ír és a luxemburgi kormányfõé és legújabban a dán miniszterelnöké is.
A kis ország nem hátrány az elnökválasztás szempontjából, mivel a bõvítés után a kisállamok vannak többségben az EU-ban, ráadásul a hatalmi harcokban is kevésbé érintettek, mint a nagyok. Egy dán uniós tisztségviselõvel beszélgetve Rasmussen elmondta, hogy Dánia ugyan kis ország, „de mi dánok ezt nem vesszük figyelembe, tudjuk, hogy kicsik vagyunk, de nem így nézünk magunkra”. A területét és lélekszámát tekintve fél magyarországnyi Dánia USA-barát politikát folytat, aktív tagja a NATO-nak, ami szintén jó pont Rasmussen számára. A tervek szerint ugyanis az állandó elnök egyik fõ feladata az EU nemzetközi tekintélyének emelése és a nemzetközi kapcsolatok erõsítése, valamint szélesítése lenne. Ráadásul Rasmussen már volt az ET elnöke 2002-ben a dán elnökség fél éve alatt, ez idő alatt sokak szerint kiválóan és eredményesen elnökölt. Persze az elnökválasztás elõtt még át kell mennie a lisszaboni szerzõdésnek a ratifikációkon a nemzeti parlamentekben, illetve az ír referendumon.