Vissza a tartalomjegyzékhez

Szobota Zsuzsanna
Családi nyaralás

Azokban a családokban, ahol több gyermek is van, a közös nyaralás kérdésében általában kétféle állásfoglalás alakul ki az évek során: „gyerekekkel sehova”, illetve „bárhova, de csak a gyerekekkel”. Legnagyobb szerencsénkre mindkét tábornak igaza van, hiszen kettesben is, de gyermekekkel is hasonlóan csodás és emlékezetes szabadságolásban lehet részünk…, ha kellő körültekintéssel és kreativitással felkészülünk.

Pihenni kell! - ebben már az orvostársadalomtól a munkaadónkig mindenki konszenzusra jutott, de nem mindegy, hogy életünk e kis múló epizódja mint a borzalmak netovábbja vonul be emlékeink sorába, vagy még évekkel később is gurulunk a nevetéstől, amikor a fényképek előkerülnek valamelyik kihúzható vagy virtuális fiókból. Definícióját tekintve a nyaralás alapvetően a mindennapokból való kikapcsolódást és a megszokott környezetben ért ingerhatások alóli felszabadulást hivatott elősegíteni. A tévhittel ellentétben azonban a hely, ahol szabadságunkat töltjük, nem olyan fontos, mint az, hogy hogyan töltjük el azt. Legyen gerince, de ne tervezzük meg az utazás minden momentumát: a családi nyaralás legyen mindig spontán, lezser és „pihizős”! A feszes programokban elfáradt gyerekek ugyanis szükségszerűen nyűgösek lesznek, rendetlen­kednek, táncolnak a szüleik idegein. A nya­ralás megtervezésébe őket is vonjuk be! Minden gyereknek adjuk meg a lehetőséget, hogy 4-5 kívánságát megossza az úttal kapcsolatosan, amiből persze nekünk elég csak egyet-egyet megvalósítanunk.
A gyermekként átélt vakációkat egyikünk sem felejti el. Ha szeretnénk, hogy a mi csemetéink is szívesen emlékezzenek a velünk eltöltött kikapcsolódásra, nagyon lényeges, hogy olyan programokat tervezzünk, amelyeket ők is élveznek. A családi nyaralást ezért a gyerekek korához és érdeklődéséhez igazítva kell megterveznünk. A gyerekek a jelenben élnek, ezért az utazás során is minden esetben „most” szeretnének odaérni, ahová tartunk. Nem mindegy hát, hogy ki hol ül az autóban. Azt a gyermeket, akinek a figyelmét csak nagyon rövid időre lehet lekötni, vagy amelyik hajlamos a rosszullétre, soha ne ültessük középre. Sokat segít, ha az utazást rövidebb egységekre bontjuk, és amilyen gyakran csak lehet, megállunk. Így lehetőségünk nyílik arra, hogy mindig a következő közeli állomás elérkezésével biztassuk gyermekeinket. Ezeken a helyeken aztán engedjük meg nekik, hogy ledolgozzák felesleges energiáikat.
Jó, ha van a tarsolyunkban egy „művészcsomag”, egy színes papírokkal, képeslapokkal, színezőkkel teli mappa. Mindenképpen legyen velünk egy halom (lehetőleg nem édes) rágcsálnivaló, ami az ilyenkor váratlanul rájuk törő farkaséhségre nagyon jó ellenszer. Vigyünk az útra apró becsomagolt ajándékokat (játékautókat, matricákat stb.), amelyeket jó magaviseletért osztunk ki, s amelyek további negyedórákra kötik le a gyermekeket. Kevésbé fognak unatkozni, ha együtt éneklünk, történeteket mesélünk, megtanítunk nekik valamit (például az úti célról), mesét hallgatunk vagy nézünk (újabban a két első ülés fejtámlájára szerelt képernyőn), vagy egyáltalán csak beszélgetünk bármiről.
Amikor megérkezünk a célállomásra, ne felejtsünk el biztonsági ellenőrzést tartani a helyiségekben. Kikerülhetjük, hogy a nagyobb gyerekek folyton-folyvást pénzért kuncsorogjanak, ha előre megbeszéljük, hogy mennyi pénz jár egy-egy gyereknek naponta. A rossz időt sem kell feltétlenül kedvtelenül eltölteni. Ha egy esős napon a hotelszoba falai közé szorulunk, csak egy kis kreativitásra van szükségünk, és máris hozzáfoghatunk egy jópofa társasjátékhoz vagy egy családi parti megszervezéséhez. És nem utolsósorban ne felejtsünk el időben hazaérni a nyaralásból, hogy kényelmesen felkészülhessünk a munkába állásra, iskolára, óvodára, a mindennapi rutinra.