Vissza a tartalomjegyzékhez

Hazafi Zsolt
Az MSZP kitart Gyurcsány mellett
Blokkolják a kormányf otilde leváltását

Egyértelmû, ha úgy kívánná a pártérdek, akkor a miniszterelnök hátrébb lépne, de a kormányfõváltás egyetlen problémánkat sem oldaná meg, sõt, még több gondot teremtene - vélekedett lapunknak Lendvai Ildikó. Az MSZP frakcióvezetõje sajnálja, hogy az SZDSZ kiszállt a koalícióból, amihez szerinte nem a személyi, hanem a programbeli nézetkülönbségek vezettek. A politikus szerint egyébként lehet, hogy úgy járnak, mint a Bokros-csomaggal: az erõfeszítéseik gyümölcsét a Fidesz arathatja le.


Fotó: Somorjai László

Egyértelmû, hogy politikai fordulatra van szüksége az MSZP-nek és a kormánynak, hogy visszaszerezze az emberek bizalmát. Mitõl és hogyan lesz fordulat?
-Fordulatra leginkább nem a tartalomban, hanem a kapcsolatrendszerünkben van szükségünk. A programunkat nem nekünk kell mesterségesen farigcsálni, hanem maguk a körülmények változtak: a nehezén, az úgynevezett megszorításokon túljutott az ország. Bár tervezünk további reformintézkedéseket is, de azok már nem érintik negatívan az életszínvonalat. Az emberi és a társadalmi kapcsolatokban viszont szükséges a fordulat, mert az elmúlt években felhalmoztunk némi párbeszéd-deficitet, mikor éppen a költségvetési egyensúly megteremtése érdekében gyorsan kellett intézkedéseket hoznunk. A valóban alapos társadalmi egyeztetések ugyanis némely esetben elmaradtak, vagy csak részlegesek voltak. Ezen változtatni akarunk: új kormányzati stílust szeretnénk.
Egyre több szocialista érzi úgy, hogy nagy a baj. Szili Katalin, a szocialista házelnök éppen a Heteknek adott interjújában hasonlította az MSZP helyzetét egy szakadék felé száguldó vonathoz. Legutóbb pedig Ujhelyi István, a párt alelnöke az Indexnek magyarázta, hogy az államtitkári rangról való lemondását vészjelzésnek szánja. Foglalkoznak ezekkel?
-Valóban baj van a reformpolitika társadalmi fogadtatásával. A népszavazás bizonyította, hogy nehéz helyzetben vagyunk. Azonban, ha megfigyelte, egyikõjük sem mondta, hogy az ország száguldana a szakadék felé, hiszen éppen a reformpolitika következtében sikerült elkerülnünk a nagyobb bajt. Inkább a párt támogatottsága miatt aggódtak a kollégák, és sokallták a politikai áldozatot, amit az MSZP éppen az ország érdekében a nép­szerû­ség­vesztéssel meghozott, miközben persze áldozatokat követelt az em­berektõl is. Éppen ezért bízom abban, hogy az új kormányzati stílussal, problémaérzékenyebb kormányzással most már nem csak az ország vonata halad jó irányba, hanem az MSZP szerelvényei sem rohannak a szakadék felé.
Az aggodalmukat már a miniszterelnök stílusváltását követõ idõszakban mondták el. Miért ilyen borús a hangulat az MSZP-ben? A frakcióban is hallani lehet elégedetlenkedõ hangokat, éppen emiatt eltolták két héttel a frakcióelnökség megválasztását.
-Természetes, hogy a frakciótagokban felmerül az a kérdés, hogy képesek vagyunk-e egyszerre a már említett stílusváltásra, másfelõl az önálló kormányzás kihívásainak megfelelni. Eddig a szabad demokratákkal együttesen kényelmes többségünk volt. Az egypárti kormányzáshoz szükséges a váltókat átállítani, hiszen csak akkor tudunk pluszszavazatokat szerezni egy-egy elõterjesztéshez a parlamentben, ha biztosak vagyunk abban, hogy az MSZP-frakció összes tagja is egy ügy mögött áll. Ez már nem csak alkalmi egyeztetés kérdése kormány és a frakció között, hanem értelemszerûen szerkezeti átalakításokat igényel, hogy úgymond teljes szimbiózisban éljen a kormány és a frakció.
Az lenne a nagyobb baj, ha az MSZP frakció vagy a politikustársaim úgy gondolnák, hogy nincs semmi tennivaló. Persze, hogy van aggodalom. Mindez arra visz bennünket, hogy a felbomlott parlamenti koalíció helyett hozzunk létre egy úgynevezett „társadalmi koalíciót”, olyan támogató bázist, amely stabil kormányzást biztosít számunkra.
Többféle „menekülési” forgató­könyvrõl olvasni. Az egyik például, hogy az MSZP (a 2005-ös csere sikerébõl kiindulva) új miniszterelnököt keres, és így hoz létre politikai fordulatot. Gyurcsány Ferencet ön jobban ismeri nálam, hiszen napi munkakapcsolatban állnak. A miniszterelnök az MSZP érdekében meglépne egy ilyen konstruktív megoldást, vagy minden körülmények között ragaszkodik a székéhez? Vagy önök - a párt elitje - minden körülmények között kitartanak mellette?
-Egyértelmû, ha úgy kívánná a pártérdek, akkor a miniszterelnök hátrébb lépne, de ilyen érdeket nem látunk. A miniszterelnök-váltás ugyanis egyetlen problémánkat sem oldaná meg, de még több gondot teremtene.
Elõször is nem oldaná meg azt a problémasort, ami a koalíciós szakadáshoz vezetett, vagyis a vitákat a két párt között az egészségügy, de leginkább az adópolitika terén. Nem értenénk jobban egyet ezen ügyekben, ha máshogy hívnák a miniszterelnököt. Tehát nem hozna a csere plusz parlamenti szavazatot. Azt sem hiszem, hogy a Fidesz jobban szeretne minket, ha máshogy hívnák a miniszterelnököt. Személyi változás csak személyi vitákra hozhat megoldást, programvitákra soha.
Ennek az az oka, amirõl a jobboldali sajtó már több ízben cikkezett, hogy a miniszterelnök rendelkezik 20 olyan szocialista képviselõ szavazatával, akik úgynevezett blokkoló kisebbségként kitartanak mellette? Tehát leváltani könnyû lenne, de helyette újat jelölni lehetetlen?
-Nem akarjuk leváltani, ezért nem is érdekel, hogy egy elméleti helyzetben ki az a 20 ember, aki a képzeletbeli változtatásokat blokkolná. Jelenleg 190 szocialista képviselõ blokkolja a váltást, hiszen az MSZP nem akar váltani.
Úgy tudom, a koalíciós egyeztetéseken ön volt, aki legtöbbször élesen fogalmazott, hogy az SZDSZ ne feszítse túl a húrt.
-A tartalmi vitákat nem tartottam szõnyeg alá söpörhetõknek, ezért igaz, hogy a koalíciós tárgyalásokon magam is élesen fogalmaztam olyan ügyekben, melyekben nézeteltérésünk volt.
Mindig amellett voltam, hogy e vitákat végig kell vinni, ugyanakkor soha nem volt az a szándékom, hogy ez koalíciós szakításhoz vezessen. Meggyõzõdésem, hogy az MSZP és az SZDSZ között van még most is a legtöbb érdek- és véleményközösség. A két legfontosabb kérdésben, a modernizáció és a demokrácia­fe­lfo­gá­sunkban a legközelebb állunk egymáshoz. Az említett vitapontokat leszámítva a többi kérdésben együttesen van leginkább keresnivalónk a parlamentben. Örülnék, ha ez a nézetközösség egy új koalíció létrehozásának a szintjét is elérné, de legalább alapot adna egy olyan külsõ támogatáshoz, amely biztosítaná a kisebbségi kormány stabilitását.
Miért várják el a fennállása óta legmélyebb válságát élõ SZDSZ támogatását a kisebbségi kormányzás során, hiszen érthetõ, hogy a liberálisok önállóságukat és létüket érzik féltve?
-Nem várjuk el automatikusan. Ha új koalíciót hoznánk létre, akkor új együttmûködési módot és való­színûleg új munkamegosztást is kellene találnunk. Ha pedig az újbóli szövetségkötés nem sikerül, akkor pláne nem érzem automatikusnak a támogatási igényünket, csak azt szeretném, ha kiszámítható lenne mindkét frakció parlamenti magatartása. Erre vannak nemzetközi példák, például koalíció helyett egy-egy konkrét kormányzati programfejezetben való megállapodás.
Az MSZP-vel való kormányzások során az SZDSZ támogatottsága a töredékére esett vissza. Mi lenne jó számukra egy ilyen együttmûködésben?
-Megértem és empatikus vagyok az SZDSZ nehéz helyzetével, sok a barátom a liberálisok között. Ráadásul nemcsak az SZDSZ-nek fontos az önálló SZDSZ fennmaradása, hanem az MSZP-nek is. Nehezebb volna bárkivel együttmûködnünk a parlamentben, és a magyar politikai gondolkodásból is hiányozna egy fontos megközelítés.
Ha helyettük nekem kell felelnem, hogy mégis mi a jó a velünk való együttmûködésben, akkor az a válaszom: egy sor törekvésüket velünk együtt tudták megvalósítani. Ellenzékbõl erre nem kerülhetett volna sor. A közös koalíciós kormányok tevékenységén érezhetõen ott van a liberálisok keze nyoma. Ezt letagadni sem lehet.
Azonban van egy másik releváns kérdés is: mi lehet az érdeke az SZDSZ-nek egy elõrehozott választásban? Szerintem semmi. Tehát egymásra vagyunk utalva.
Mitõl lesz jobb vagy sikeresebb a kisebbségi vagy az új kormány ha ugyanazok a szereplõk?
-Attól tud jobb lenni a kormányzás második szakasza, akár egy-, akár többpárti kormány esetében, hogy túl­jutottunk a nehéz idõszakon már. Vége a megszorítás korszakának, hála az ország eddigi erõfeszítésének és türelmének. Több tapasztalatunk van már. Meggyõzõdésem, hogy nem látványosan, de elkezdünk felfelé kapaszkodni, és növekedni fog a népszerûségünk.
Képletesen szólva: ugyanaz a csapat, ugyanazzal a focistákkal?
-Hányszor elõfordul a focimeccseken, hogy ugyanazok a játékosok a második fordulóban megfordítják a meccset?!
Ha marad a kisebbségi kormányzás és a jelenlegi kormányszerkezet, akkor is lesz fordulat? Mitõl lett olcsóbb és hatékonyabb a kormányzás, ha több államtitkár lehet, illetve növekedett a minisztériumok száma?
-A kormányzati alkalmazottak aránya 2006 óta 25 százalékkal csökkent. Az átalakítással ezen az arányon nem rontottunk. Egyébként nem a kormányszerkezeten múlik elsõsorban a hatékonyság. Az átalakítással az volt a célunk, hogy az elkövetkezõ két év kormányzati feladataihoz szabjuk át a kabinetet, ezért kiemelt terület a munkahelyteremtés, a tudomány ügye és az infrastrukturális, illetve az uniós fejlesztések kérdése.
Miként lehet Magyarországot nyugatos fejlõdési pályára állítani, ha a reformok, a modernizációs kísérletek népszerûtlenek?
-Ez nincs mindig így. A legnagyobb reformok még most is nagyobb csatazaj nélkül mentek végbe. Az egészségügy tekintetében nem a vizitdíjat tartottam a leginkább fontos elemnek (bár helyeseltem), hanem a társadalombiztosítás valódi biztosításalapúvá való fejlesztését, ami végbe is ment. Az oktatásban sikerült átszabni a felvételi keretszámokat, az egyetemi képzés ma a korábbinál jóval inkább követi a diákok és a munkaerõpiac érdekeit. Sikerült a tényleges nyugdíjba vonulás idõpontját közelíteni a korhatárhoz azzal, hogy érdekeltté tettük az embereket a 62 éves korig való munkában maradásban.
A Fidesznek a reformok némely szimbolikus elemét sikerült csak megbuktatnia, de a nagyon lényeges elemeit nem. Ez bizakodásra ad okot.
Az MSZP tehát rendbe tette a költségvetést, megfizette az árát. Úgy látszik az elhatárolódó nyilatkozatokból, hogy a Fidesznek nincs többé szüksége a szélsõjobb szavazataira, mivel középrõl bõven begyûjtött annyi támogatót, ami a fölényéhez szükséges. A szélsõjobbtól való új keletû elhatárolódások ráadásul kifogják a szelet a baloldal erre vonatkozó kommunikációjának a vitorlájából, gyengítik a Fidesztõl való félelmet, és még vonzóbbá teszik a jobboldalt a középen álló szavazók számára.
-Örülök, hogy az ország érdekében rendbe tettük a költségvetést, és remélem, hogy 2010 után is az MSZP folytathatja a kormányzást. Ha nem, akkor az történik, ahogy annak idején a Bokros-csomaggal jártunk, jelesül a Fidesz arathatta le annak a gyümölcsét.
Mindenkinek jó, ha a Fidesz valóban képes jobboldali centrumpárttá válni, ebben még drukkolok is nekik. Bár kételyeim vannak. Lehet várni egy társadalmi és gazdasági szerzõdés megkötését attól a politikustól, aki annak idején az érdekegyeztetés rendszerét szétverte? Lehet-e hinni annak a pártnak az elhatárolódásában, amely egyetlen önkormányzatban sem mondta fel az együttmûködést a szélsõjobbos Jobbikkal?
Ugyan nem az én zsûrizésem fogja eldönteni, hogy a Fidesz valóban mérsékelt párt lesz-e, vagy sem, de abban biztos vagyok, hogy Európában egyetlen középpárt sem lép fel populista programmal. Nem ígérnek egyszerre adócsökkentést és a szociális kiadások növelését. Ahhoz, hogy kiderüljön a Fidesz igazi arca, ahhoz érdemi programot kellene hirdetniük. Elõ kell állni a farbával! Mibõl akarnak adócsökkentést? Talán a szociális támogatások megnyirbálásából?
Ezt megtehetik a választások után is? Az MSZP is több intézkedést a választások után hozott nyilvánosságra.
-Nehezen teheti ezt meg az a párt, amely Õszöd miatt félreverte a harangot.
Ha lát esélyt a baloldali gyõzelemre, mit kellene a hátralevõ idõszakban tenni ahhoz, hogy ez sikerüljön?
-Ezen dolgozunk. Nincs megírva a sors könyvében, hogy 2010-ben csak a Fidesz nyerhet. Persze a gyõzelmünkben biztos akkor lennék, ha minden választótól lenne tuti biztosítékom, hogy ránk fog szavazni. Ilyen nyilván nincsen, de a Fidesznek sincs.