Vissza a tartalomjegyzékhez

Busa Viola
Elzavarták a Vörös Kent
Borisra szavaztak a londoniak

Megalázó vereséget szenvedett a kormányzó brit Munkáspárt az angliai és a walesi helyhatósági választásokon. A nyolc éve hatalmon lévõ londoni polgármestert, Ken Livingstone-t a sokak által „szerencsétlen bohócnak” titulált Boris Johnson (képünkön) kiütötte a nye-regbõl. A gyõzelmi mámorban úszó toryk úgy vélik, lassan, de biztosan eljön az õ idejük is.

A Munkáspárt negyven éve nem ért el ilyen rossz eredményeket: sokhelyütt hagyományos erõsségeit is elvesztette. A szavazók haragja megalázó csapást mért Gordon Brown pártjára: a konzervatívok a szavazatok 44 százalékát zsebelték be, de a Munkáspártot a maga 24 százalékával ezúttal még a rendszerint harmadikként befutó Liberális Párt is leelõzte egy százalékkal. A 43 éves Boris Johnson gyõzelme is sokkolóan hatott, hiszen London határozottan munkáspárti jelölt mellett tette le voksát az utóbbi években.
Az elemzõk szerint ez volt az elsõ nagy megmérettetés a toryk új üdvöskéje, David Cameron, és a mindössze tavaly június óta hatalmon lévõ Gordon Brown között. Az eredmények inkább szimbolikus jelentõséggel bírnak, hiszen a helyi tanácsok a gyakorlatban kisebb hatalommal rendelkeznek csupán.
A brit szavazók azonban gyakran az ilyen választásokon „töltik ki haragjukat” a kormányon.
Brown nyíltan elismerte: elkeserítõ választási éjszakája volt. Hozzátette: az õ feladata az, hogy meghallgassa a választókat és vezessen. Bár egyes kommentátorok szerint az eredményeket látva a Munkáspárt vezetõségének fejében megfordulhat Brown leváltásának gondolata, ez valószínûleg inkább csak megosztottsághoz vezetne, ami a 2010-re tervezett országos választásokon biztos gyõzelmet jelentene a toryk számára.
Patrick Dunleavy, a London School of Economics politikatudományi professzora szerint azonban pánikra nincs ok: „Nehéz idõk járnak a kormányra, de azért annyira nem rossz a helyzet, hogy ne tudnának talpra állni, akár már 2009 tavaszára.”
David Cameron szerint a mostani gyõzelem nagy pillanat volt a toryk számára, és az eredmények bebizonyították, hogy a konzervatívok készen állnak a gyõzelemre a következõ országos választáson. „Nem szeretném, ha bárki is azt gondolná, hogy mi csak egy bukásra álló kormány hátán tudunk nyerni. Be akarom bizonyítani az embereknek, hogy meg tudjuk valósítani az általuk remélt változásokat.” Józan és megnyerõ beszédben konstatálta gyõzelmét a médiasztárként számon tartott Boris Johnson, London új polgármestere. Mint elmondta, tudja, hogy gyõzelme nem azt jelenti, hogy London hirtelen konzervatív város lett, és tisztában van vele, hogy sokan kétségbe vonják a képességeit - még azok között is, akik egyébként rá szavaztak. Ám megígérte, hogy keményen megdolgozik majd a bizalmukért. Beszéde végén hozzátette: „Holnap majd õrülten nekilátunk a munkának… de most elõbb iszunk egyet!”
Johnson, aki Etonban és Oxfordban tanult, újságíróként dolgozott a Spectator magazinnál, a The Timesnál és a The Daily Telegraphnál. A politikai vérkeringésbe 2001-ben került be, amikor képviselõvé választották. Karrierjét némileg megtépázta, amikor kiderült, hogy házasságtörõ viszonyt folytatott egy újságírónõvel, amit következetesen tagadott, ám késõbb mégis bebizonyosodott, hogy hazudott. Nemrégiben David Cameron „fedezte fel” újra.
A négygyermekes Johnson elhamarkodott kijelentéseivel idõrõl idõre bajba sodorta magát. Egyszer kijelentette, hogy a tory szavazóknak „nagyobb esélyük van arra, hogy BMW-jük lesz”, arra pedig, hogy miért támogatja David Cameront, így válaszolt: „Tiszta, cinikus önérdekbõl támogatom a kampányát.” A mûvé­szetekért felelõs árnyékminiszteri pozíció elnyerésekor sem ködösített: „Nézzék, a lényeg… ööö, mi is a lényeg?! Hát, hogy ez kemény meló, de valakinek ezt is meg kell csinálni.” Nem kevésbé volt professzionális az a nyilatkozata sem, amikor nyilvánosan megkérdõjelezte saját magát: „Nem emlékszem, hogy a drogokkal kapcsolatban mi az álláspontom. Mi is az álláspontom a drogokról?!”
Humoros televíziós szereplései révén David Cameron után a második legismertebb tory politikus lett.
A magát gyakran kínos helyzetbe hozó médiakedvenc kezébe került Európa legnagyobb, közel 8 milliós lakosú városának és egy közel 3600 milliárd forintos költségvetésnek a kulcsa.
Amint az Evening Standard kommentárja megjegyezte, „egy vicces, megnyerõ, ám többnyire kipróbálatlan figura képviseli most Londont”. Egyesek szerint azonban vonzerejének egyik titka épp az, hogy szavazóit nem panaszokkal árasztotta el, hanem megnevettette õket. Hiába, a 21. században nem szabad alábecsülni a médiafigurák vonzerejét.