Vissza a tartalomjegyzékhez

Széchey Noémi
Carter a Hamaszt mosdatja
A volt elnök békepartnernek ajánlja a terrorvezéreket

Jimmy Carter volt amerikai elnök közel-keleti körútja végén bejelentette: a Hamasz kész elfogadni, ha Mahmúd Abbász palesztin vezetõnek sikerült valamilyen békeszerzõdést kialkudnia a zsidó állammal, amennyiben azt a palesztin nép megszavazza. Késõbb a Hamasz vezetõi hozzátették: ez nem jelenti azt, hogy elismernék a zsidó állam létét, a palesztin állam létrejöttét legfeljebb csak átmeneti megoldásként fogadnák el.

„A Hamasz vezetõi elfogadnák a palesztin államot, ha az az 1967-es határok mentén jönne létre, és a palesztinok népszavazás során elfogadnák” - mondta Carter, miután Egyiptomban és Szíriában a múlt hét során találkozott a Hamasz vezetõivel. A Nobel-békedíjas Carter kétszer is tárgyalt Damaszkuszban Kaled Mesál Ha­masz-vezérrel (kis képünkön) arról, hogy az iszlamista csoportot hogyan lehetne bevonni a békefolyamatba. Carter szerint a Hamasz kész elfogadni Izrael jogát ahhoz, hogy „békében éljen a szom-szédai mellett”, és kész elállni attól, hogy megakadályozza Mahmúd Abbász palesztin vezetõ erõfe-szítéseit, hogy béke-megállapodást kössön a zsidó állammal. Abbász célja, hogy az Izrael által az 1967-es háborúban elfoglalt Gázai övezetben és a Nyugati parton létrehozza a palesztin államot az Egyesült Államok közvetítésével megkötendõ békemegállapodás keretében.
Carter közel-keleti útja komoly tiltakozást váltott ki Izrael és az Egyesült Államok részérõl, mivel mindkét ország terrorista csoportként tartja nyilván a Hamaszt, és úgy vélik, hogy a találkozó legitimitást ad a terrorista szervezetnek, amelynek deklarált szándéka Izrael megsemmisítése. A látogatás jelentõségét maga a Hamasz is így értékeli: „Carter látogatását úgy tekintjük, mint annak a ténynek az elismerését, hogy a Hamasz mára megkerülhetetlen tényezõvé vált a térségben” - nyilatkozta Iszmail al-Askar, a Hamasz vezetõinek egyike. Al-Askar szerint Carter nemzetközi ismertsége révén kiválóan alkalmas arra, hogy a Hamasz rajta keresztül juttassa el üzenetét a világnak: „Azt akarjuk, hogy a világ megértse, az ellenállás a palesztinok jogai helyreállításának egyetlen módja, ezért lövünk ki rendszeresen rakétákat Izraelre.” Korábban kifejtette, hogy az „ellenállás” - a terrorizmus - a palesztinok számára nem eszköz céljaik elérésében, hanem létezésük célja és értelme.
Szavait megerõsítendõ, a látogatás másnapján támadás érte Izraelt: a Gázai övezetbõl az izraeli hadsereg egységeinek álcázott, robbanóanyaggal teli teherautók törtek át a biztonsági kerítésen a Kerem Salom-i átkelõnél. A robbanásban 13 izraeli katona megsebesült. Az, hogy ez alkalommal halálos áldozat nem volt, csak annak köszönhetõ, hogy miután a határátkelõ parancsnoka nem tudott rádiókapcsolatot létesíteni a jármûvekkel, riadót rendelt el, így a katonák idõben fedezékbe vonulhattak. A Hamasz vezetõi „hõsies” akciónak minõsítették a támadást, és ígéretet tettek arra, hogy további támadások fogják követni mindaddig, amíg Izrael fel nem számolja a blokádot. „Érzékeny ponton sújtottunk le, mivel az izraeli hadsereg ezt az átkelõt használja a Gázai övezet elleni támadásokkor.” Az izraeli hadsereg szóvivõje ugyanakkor úgy nyilatkozott, hogy ezzel pont a palesztinokkal „szúr ki” a Hamasz, mivel mindaddig amíg az átkelõ a támadás következtében zárva lesz, nem tudja Izrael a Gázai övezet lakosságának nyújtott heti 200 teherautónyi segélyszállítmányt eljuttatni a rászorulók részére.
Izrael részérõl Carter látogatását szinte minden izraeli vezetõ ellenezte. Ehud Olmert kormányfõ azért nem volt hajlandó Carterrel találkozni, hogy ne keltse azt a benyomást, rajta keresztül tárgyal Mesállal. Izrael szerint Kaled Mesál a zsidó állam ellen folytatott terrortáma-dások egyik fõ kiagyalója, õt teszi felelõssé azokért az öngyilkos merényletekért, amelyek eddig közel 250 izraeli halálát követelték, valamint több izraeli katona - köztük a két éve fogságban levõ Gilad Salit tizedes - elrablásáért.

Az amerikai külügy minisztérium felszólította Cartert, hogy ne találkozzon a terrorszervezet vezetõivel, mivel „egyértelmû, hogy a Hamasz nem változtatott korábbi hozzáállásán, és nem hajlandó elismerni Izrael létezéshez való jogát és felhagyni az erõszakkal” - mondta Tom Casey külügyi szóvivõ. Ám Carter nem fogadta el a felszólítást. „Úgy vélem, az igazi gond nem az, hogy a Hamasszal találkoztam Szíriában, hanem az, hogy Izrael és az Egyesült Államok elutasítja, hogy ezekkel az emberekkel találkozzon, akiknek pedig részt kellene venniük a békefolyamatban. […] Nem lehet megállapodást kötni bizonyos felek között, csak ha ezeket a feleket bevonjuk a tárgyalásba.
A Hamaszt pedig be kell vonni.”
Carter Hamasz-barátsága nem új keletû, az elsõk között gratulált a terrorszervezetnek, miután az 2006-ban megnyerte a palesztin választásokat. Mindig is hangot adott abbéli véleményének, hogy a Hamasz egyszer még erõszakmentes szervezetté válhat, mivel meggyõzõdése, hogy a probléma gyökere nem abban rejlik, hogy a Hamasz politikai programjában elsõ helyen szerepel Izrael megsemmisítése, hanem abban, hogy „Izrael gyarmatosította a palesztinok földjét, ami a békemegállapodások elsõdleges akadályát jelenti” - írta 2005-ben a Palesztina: békét, nem apartheidet! címû könyvében. Ehhez képest, mióta Izrael 2005-ben kivonult a Gázai övezetbõl, eddig több mint hatezer rakétát - csak a 2006-os „tûzszünet” idején több mint ezer rakétát - lõttek ki Izraelre. Ennek ellenére Carter szerint „a Hamasz vezetõi tiszteletben tartották a tûzszünetet”, és idézte a Hamasz szóvivõjét, aki szerint a szervezet „kész két, tíz vagy akár ötven évre is meghosszabbítani a tûzszünetet, ha Izrael a maga részérõl betartja azt”.