Jimmy Carter volt amerikai elnök közel-keleti körútja végén bejelentette: a
Hamasz kész elfogadni, ha Mahmúd Abbász palesztin vezetõnek sikerült valamilyen
békeszerzõdést kialkudnia a zsidó állammal, amennyiben azt a palesztin nép
megszavazza. Késõbb a Hamasz vezetõi hozzátették: ez nem jelenti azt, hogy
elismernék a zsidó állam létét, a palesztin állam létrejöttét legfeljebb csak
átmeneti megoldásként fogadnák el.
„A Hamasz vezetõi elfogadnák a palesztin államot, ha az az 1967-es határok
mentén jönne létre, és a palesztinok népszavazás során elfogadnák” - mondta
Carter, miután Egyiptomban és Szíriában a múlt hét során találkozott a Hamasz
vezetõivel. A Nobel-békedíjas Carter kétszer is tárgyalt Damaszkuszban Kaled
Mesál Hamasz-vezérrel (kis képünkön) arról, hogy az iszlamista csoportot hogyan
lehetne bevonni a békefolyamatba. Carter szerint a Hamasz kész elfogadni Izrael
jogát ahhoz, hogy „békében éljen a szom-szédai mellett”, és kész elállni attól,
hogy megakadályozza Mahmúd Abbász palesztin vezetõ erõfe-szítéseit, hogy
béke-megállapodást kössön a zsidó állammal. Abbász célja, hogy az Izrael által
az 1967-es háborúban elfoglalt Gázai övezetben és a Nyugati parton létrehozza a
palesztin államot az Egyesült Államok közvetítésével megkötendõ békemegállapodás
keretében.
Carter közel-keleti útja komoly tiltakozást váltott ki Izrael és az Egyesült
Államok részérõl, mivel mindkét ország terrorista csoportként tartja nyilván a
Hamaszt, és úgy vélik, hogy a találkozó legitimitást ad a terrorista
szervezetnek, amelynek deklarált szándéka Izrael megsemmisítése. A látogatás
jelentõségét maga a Hamasz is így értékeli: „Carter látogatását úgy tekintjük,
mint annak a ténynek az elismerését, hogy a Hamasz mára megkerülhetetlen
tényezõvé vált a térségben” - nyilatkozta Iszmail al-Askar, a Hamasz vezetõinek
egyike. Al-Askar szerint Carter nemzetközi ismertsége révén kiválóan alkalmas
arra, hogy a Hamasz rajta keresztül juttassa el üzenetét a világnak: „Azt
akarjuk, hogy a világ megértse, az ellenállás a palesztinok jogai
helyreállításának egyetlen módja, ezért lövünk ki rendszeresen rakétákat
Izraelre.” Korábban kifejtette, hogy az „ellenállás” - a terrorizmus - a
palesztinok számára nem eszköz céljaik elérésében, hanem létezésük célja és
értelme.
Szavait megerõsítendõ, a látogatás másnapján támadás érte Izraelt: a Gázai
övezetbõl az izraeli hadsereg egységeinek álcázott, robbanóanyaggal teli
teherautók törtek át a biztonsági kerítésen a Kerem Salom-i átkelõnél. A
robbanásban 13 izraeli katona megsebesült. Az, hogy ez alkalommal halálos
áldozat nem volt, csak annak köszönhetõ, hogy miután a határátkelõ parancsnoka
nem tudott rádiókapcsolatot létesíteni a jármûvekkel, riadót rendelt el, így a
katonák idõben fedezékbe vonulhattak. A Hamasz vezetõi „hõsies” akciónak
minõsítették a támadást, és ígéretet tettek arra, hogy további támadások fogják
követni mindaddig, amíg Izrael fel nem számolja a blokádot. „Érzékeny ponton
sújtottunk le, mivel az izraeli hadsereg ezt az átkelõt használja a Gázai övezet
elleni támadásokkor.” Az izraeli hadsereg szóvivõje ugyanakkor úgy nyilatkozott,
hogy ezzel pont a palesztinokkal „szúr ki” a Hamasz, mivel mindaddig amíg az
átkelõ a támadás következtében zárva lesz, nem tudja Izrael a Gázai övezet
lakosságának nyújtott heti 200 teherautónyi segélyszállítmányt eljuttatni a
rászorulók részére.
Izrael részérõl Carter látogatását szinte minden izraeli vezetõ ellenezte. Ehud
Olmert kormányfõ azért nem volt hajlandó Carterrel találkozni, hogy ne keltse
azt a benyomást, rajta keresztül tárgyal Mesállal. Izrael szerint Kaled Mesál a
zsidó állam ellen folytatott terrortáma-dások egyik fõ kiagyalója, õt teszi
felelõssé azokért az öngyilkos merényletekért, amelyek eddig közel 250 izraeli
halálát követelték, valamint több izraeli katona - köztük a két éve fogságban
levõ Gilad Salit tizedes - elrablásáért.
Az amerikai külügy minisztérium felszólította Cartert, hogy ne találkozzon a
terrorszervezet vezetõivel, mivel „egyértelmû, hogy a Hamasz nem változtatott
korábbi hozzáállásán, és nem hajlandó elismerni Izrael létezéshez való jogát és
felhagyni az erõszakkal” - mondta Tom Casey külügyi szóvivõ. Ám Carter nem
fogadta el a felszólítást. „Úgy vélem, az igazi gond nem az, hogy a Hamasszal
találkoztam Szíriában, hanem az, hogy Izrael és az Egyesült Államok elutasítja,
hogy ezekkel az emberekkel találkozzon, akiknek pedig részt kellene venniük a
békefolyamatban. […] Nem lehet megállapodást kötni bizonyos felek között, csak
ha ezeket a feleket bevonjuk a tárgyalásba.
A Hamaszt pedig be kell vonni.”
Carter Hamasz-barátsága nem új keletû, az elsõk között gratulált a
terrorszervezetnek, miután az 2006-ban megnyerte a palesztin választásokat.
Mindig is hangot adott abbéli véleményének, hogy a Hamasz egyszer még
erõszakmentes szervezetté válhat, mivel meggyõzõdése, hogy a probléma gyökere
nem abban rejlik, hogy a Hamasz politikai programjában elsõ helyen szerepel
Izrael megsemmisítése, hanem abban, hogy „Izrael gyarmatosította a palesztinok
földjét, ami a békemegállapodások elsõdleges akadályát jelenti” - írta 2005-ben
a Palesztina: békét, nem apartheidet! címû könyvében. Ehhez képest, mióta Izrael
2005-ben kivonult a Gázai övezetbõl, eddig több mint hatezer rakétát - csak a
2006-os „tûzszünet” idején több mint ezer rakétát - lõttek ki Izraelre. Ennek
ellenére Carter szerint „a Hamasz vezetõi tiszteletben tartották a tûzszünetet”,
és idézte a Hamasz szóvivõjét, aki szerint a szervezet „kész két, tíz vagy akár
ötven évre is meghosszabbítani a tûzszünetet, ha Izrael a maga részérõl betartja
azt”.