Vissza a tartalomjegyzékhez

Hetek-összeállítás
Siker kérdőjelekkel
Miről beszélt, és miről hallgatott a pápa Amerikában?

Eddigi legnagyobb diplomáciai sikerét aratta XVI. Benedek pápa a most zárult amerikai útjával. A katolikus egyházfõ csak két városba - Washingtonba és New Yorkba - látogatott el, szemben elõdjével, aki még utolsó útján, 1999-ben is bejárta szinte az egész Államokat. Benedek ezzel és a gondosan felépített programjával is jelezte, hogy elõdjétõl eltérõen nem elsõsorban a tömegek, hanem a politikai-társadalmi elit bizalmát akarja megnyerni. A látogatás sajtóvisszhangja alapján ez sikerült: a Washington Post szerint a texasi protestáns Bush elnökbõl a pápai út végére Amerika „legkatolikusabb elnöke lett”. A méltatások ellenére egyes zsidó és evangéliumi keresztény személyiségek felhívták a figyelmet a pápai üzenetek ellentmondásaira is.

A tekintélyes napilap ezzel a megjegyzésével természetesen nem arra utalt, hogy George Bush követte volna barátjának, Tony Blair volt brit kormányfõnek az áttérését. Sokan felfigyeltek azonban arra, hogy Benedek pápa milyen kiváltságos fogadtatásban részesült a Fehér Házban. Õ volt az elsõ külföldi államfõ, akit amerikai elnök nemcsak a washingtoni rezidenciáján fogadott, hanem már személyesen elé ment az Andrews légibázisra is.
Az elnök és a pápa találkozója is különlegesre sikerült, hiszen a Fehér Házban ünnepelhették Benedek 81. születésnapját. A protokollprogram önmagában azonban aligha indokolta Bush elégedettségét. Az elnök a szemtanúk szerint rég volt ilyen euforikus hangulatban, mint a pápai találkozó után. A szûkkörû programon részt vevõ neves katolikus teológus, Michael Novak elmondta, hogy a két vezetõ között „nagyon szoros és erõteljes személyes kontaktus” alakult ki. A Zenit katolikus hírügynökségnek adott interjúban Novak felidézte Bush köszöntõjét, aki elmondta, hogy milyen hálás a katolikus hívek imáiért. Az elnök kifejezte, „mindent megtesz, hogy a katolikus bölcsességet és gondolkodásmódot magába szívja”.
XVI. Benedek környezete úgy értékelte, hogy a pápa számára megható és nagyon felszabadító volt az amerikai katolikusok fogadtatása. Míg az egyházfõ megítélése Európában sokkal ellentmondásosabb - különösen az értelmiség körében -, az Egyesült Államokban a Pew Forum felmérése szerint a hívek több mint 80 százaléka „elégedett” vagy „nagyon elégedett” a pápa eddigi teljesítményével.
Pedig sokan óvták Benedeket az úttól, elsõsorban az elmúlt években kirobbant, magas rangú püspököket is érintõ papi pedofilbotrányok miatt. Az ezredforduló óta a katolikus egyházközségeknek több mint kétmilliárd dollár kártérítést kellett kifizetniük az áldozatoknak, és ez csak a válság anyagi mérlege. A felmérések szerint a misék látogatottsága is visszaesett, bár a latin ajkú katolikusok számának növekedése ezt ellensúlyozni tudta. Benedek az út során többször is kategorikusan elítélte a klérus tagjai által elkövetett bûnöket, és találkozott az áldozatok egy csoportjával is. Ezzel - elsõsorban a média szemében - sikerült a „válságmenedzselés”, és a kérdés az elsõ két nap után ki is került a tudósítások fókuszából.
Annál nagyobb figyelem övezte a program további kulcseseményeit. Az ENSZ-ben elmondott beszédnek inkább a külsõségei voltak feltûnõek: Ban Ki Mun fõtitkár személyesen kísérte az elõadói pulpitushoz az egyházfõt, akit a beszéd után a pápai trónszék másolatába ültettek le.
A manhattani Park East zsinagógában tett látogatás több szempontból is szimbolikus volt.
A találkozó a pészach ünnepére esett, így a pápa a kivonulás ünnepét köszönthette a zsidó közösséggel. A pápa elismerte a zsidóság szerepét New York életében, de kerülte a vitát kiváltó kérdéseket, például a zsidók megtérésére felszólító katolikus imaformula ismételt bevezetését, amit számos bírálat ért.
A zsinagógai találkozó inkább a vallások közötti összefogást hangsúlyozta, csakúgy mint az ezt követõ mise a közeli Szent József templomban. Protestáns keresztény vezetõk és más világvallások képviselõinek a jelenlétében Benedek többek között bírálta azokat a felekezeteket, amelyek - szavai szerint - a Biblia egyéni értelmezésével és „prófétai akciókkal” megosztják a kereszténységet. A pápa sürgette az „Írásokhoz és a tradícióhoz” való visszatérést. Az ökumenikus mise végén Benedek külön üdvözölte a meghívott több mint egy tucat keleti ortodox, protestáns és evangéliumi vezetõt.
A vallási összefogást jelképezõ program is hordozott ellentmondásokat. Donald McCoid, az evangéliumi lutheránus egyház püspöke felhívta a figyelmet arra, hogy a szívélyes találkozóra alig egy évvel azután került sor, hogy a Vatikán ismét megerõsítette a pápaság primátusát és szakadároknak nevezte a többi keresztény egyházat. Az akkori nyilatkozatban az is szerepelt, hogy a protestánsok teljes értelemben nem tekinthetõk egyházaknak. Az Európában megütközéssel fogadott nyilatkozatot a Vatikán nem módosította, most mégsem említette senki sem.