Vissza a tartalomjegyzékhez

Major Nóra, Konkolyi Katalin
Oroszország az élre tör
A jólét árát mindenki nyögi

Az orosz gazdaság 8. helyre került a Világbank új, globális ranglistáján. Habár a most közölt felmérés 2005-ös adatokon alapul, ami kissé elavultnak tűnhet, tény viszont, hogy Oroszország ma az egyik legfõbb világgazdaság-formáló tényezõ Brazília, Kína és India mellett. A hitelválság kevéssé érintette, az élelmiszer­árakat befagyasztották, államadósságuk szinte nulla, a reálbérek évi 10 százalékkal nõnek, ami pedig a befektetéseket illeti: az utóbbi félévben sokak számára kedvenc célpontnak számít.

„A béke szigete” - írja Orosz­országról a Le Figaro. Míg Amerika a stagnálással néz farkasszemet, és a kínai bankrendszer is aggodalomra ad okot, Orosz­ország az állandóság és a gazdasági fejlõdés nyugodt szigetének tûnik. Az õ bankjaikat nem érintette a válság - emeli ki a francia lap. Az orosz statisztikai hivatal szerint gazdaságuk tavaly 8,1 százalékkal nõtt, a reálbérek pedig 6 éves csúcsot felállítva, éves szinten 16,4 százalékkal emelkedtek. A havi átlag év végén elérte a 18 467 rubelt, ami közel 769 dollárnak (mintegy 127 ezer forintnak) felel meg.
Barcza György, a K&H Bank makroelemzõje szerint az orosz példa legfõbb tanulsága, hogy egy államvezérelt gazdaság is mûködhet sikeresen. „Mikor Putyin közel tíz éve elkezdte tevékenységét, nem voltak ennyire optimisták a nemzetközi elemzõk. A nacionalista bázis és az elvi alapú politizálás azonban elérte, hogy a reform terheit szinte zokszó nélkül viselték a közszféra dolgozói és a nyugdíjasok, akiknek évekig tudatosan alacsonyan tartották a jövedelmüket” - fejtette ki lapunknak Barcza. Orosz­országban a piaci liberalizáció megbukott: az orosz lakosság még a magánnyugdíjpénztárakat is leszavazta, kinyilvánítva ezzel, hogy lemond az idõskori ön­gon­dos­ko­dás­ról - az állam javára. Ahogy egyes pesszimisták szoktak fogalmazni: az oroszoknál vagy diktatúra, vagy anarchia van - a demokráciát nem ismerik.
Habár az utóbbi időben az orosz tőzsde is lejtmenetre kényszerült, a globális pénzügyi stressz jobbára elkerülte az orosz bankszektort, és megkímélte a vállalatok jó részét is - mondta Duronelly Péter, a Budapest Alapkezelõ befektetési vezetõje. Barcza György tapasztalatai szerint az elmúlt fél évben Oroszország az egyik kedvelt befektetési célponttá vált. „Mindazonáltal a kisbefektetõk zöme inkább Ázsia felé fordult az utóbbi idõben” - árnyalta a megállapítást Duronelly.
Az élelmiszerárak világszerte átlagosan 45 százalékkal emelkedtek tavaly nyár óta. Amióta pedig a fõ exportáló országok korlátozták a kivitelüket, ugrásszerûen megszaporodtak a kétoldalú barter­meg­álla­podások: élenjáró ebben Orosz­ország és Ukrajna - írja a The Financial Times. Habár az emberek Európában még nem ölik egymást az élelmiszerekért, a helyzet aggasztó. „Oroszország segíthet Párizson és Berlinen, ha azok végre hajlandóak levetkõzni elõ­íté­le­teiket” - teszi hozzá a Le Figaro. Ludvig Zsuzsa, az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa túlzásnak tartja, hogy Oroszország lenne a Nyugat megmentõje. Annál is inkább, mert „az orosz mezõgazdaság a maga szerény 1-2 százalékos növekedésével egyelőre számottevő behozatalra szorul” - indokolta a Heteknek a kutató. De még ennek ellenére is várható, hogy a közeljövõben az orosz gabona komoly tényezõ lehet a piacokon - konkurenciát jelentve ezzel az EU nagy ex­por­tõ­reinek. Az erõs kételyeket Duronelly Péter is osztja: ez a két térség mindig is szemben állt egymással, tehát legjobb esetben is csak egymásra utaltságról beszélhetünk.
Az 1998-as pénzügyi válság óta az orosz vezetés tudatosan törekedett az államadósság visszafizetésére, ami ma már elenyé­sző arányú. Emellett jókora stabilizációs alappal és valutatartalékokkal is rendelkeznek - dollárban és nagyrészt euróban. A Fitch Ratings európai hitelminõsítõ elemzése szerint az orosz államadósság a GDP-érték 99 százalékáról 8 százalékra csökkent 1999 óta (nálunk ez bõven 60 százalék felett jár), a múlt évtized végén még nem létezõ stabilizációs alapban most 157 milliárd dollár van, a devizatartalékuk pedig 474 milliárd dollárra becsülhetõ. Barcza György szerint mégsem pusztán az eliminálódó államadósság a fejlõdésük kulcspontja, hanem az, hogy megtanulták kihasználni a magas olajárak nyújtotta lehe­tõségeket. Duronelly Péter kifejtette: egy orosz vállalat számára az olaj hordónkénti ára ma is 28,5 dollár. Az olajexportáló cégek szinte semmi hasznot nem láttak az olajárak emelkedésébõl, mivel ezt a hasznot az állam „lenyúlta” adó formájában a stabilizációs alapba. „Az államadósságot és a tartalékokat összevetve ma Orosz­ország nettó hitelezõ. A helyzet azonban nem összehasonlítható - például hazánkéval -, hiszen az oroszok is elsõsorban egy kedvezõ külsõ körülménynek köszönhetik azt, ahová jutottak” - tette hozzá a szakember.