Vissza a tartalomjegyzékhez

Busa Viola
Törvénytelen vizeken

A szomáliai partoknál kritikus a helyzet, mivel az ország 2004-ben létrehozott kormánya képtelen kézbe venni az irányítást. Ugyanakkor Szomália rendkívül hosszú - mintegy 3300 kilométeres - partszakasszal rendelkezik. Az IMB (Nemzetközi Tengerhajózási Hivatal) szakértõi sze­rint ezt a partvidéket gyakorlatilag senki nem felügyeli. „A tengerészeti iparágat nagyon aggasztja a helyzet - nyilatkozta Cyrus Mody, az IMB egyik elemzõje. - Azon a vidéken a törvényt senki nem veszi figyelembe. Ez nemcsak az afrikai kereskedelemnek árt, hanem még a humanitárius segélyek szállítását is gátolja, és a kontinens általános stabilitását is veszélyezteti.”

Afrika partjainál az olajban gazdag Nigéria számít még igen veszélyes területnek. A szakértõk szerint legtöbbször a tengeri területek gyenge vagy helyenként nem elégséges jogi szabályozása, illetve a partvidékkel rendelkezõ országok jogi intézményeinek gyengesége jelenti a problémák forrását. A szomáliai kalózok például többnyire büntetlenül rabolhatnak. Sok esetben a bûncselekményeket olyan területen követik el, amely nem tartozik egyetlen ország fennhatósága alá sem.
Manapság kereskedelmi és vontatóhajók, tankhajók, halászhajók esnek kalózok prédájául, de segélyszállító hajók és luxus óceánjárók elleni támadásra is volt már példa. A cél változó: a szervezettebb és kifinomultabb bandák akár az egész hajót elrabolják a rakománnyal együtt.
A kikötõbe manõverezett jármûvet átfestik, és meghamisítják a papírjait is. A kisstílû martalócok számára azonban ez túl körülményesnek vagy lassúnak tûnik, így õk beérik a hajó széfjében található készpénzzel - ami akár több tízezer dollárnyi összeg is lehet -, vagy inkább váltságdíjat követelnek a hajóért és a legénységért cserébe. Nem sokat teketóriáznak: ha a váltságdíj késik, megkezdik a túszok kivégzését.
A zsákmány igen csábító: egy hajó elrablásakor 500 ezer dollártól 3 millió dollárig terjedhet a „tarifa”. Becslések szerint az egyes bandák átlagosan évi öt támadást hajtanak végre. A kalózok jachtokat, magán­kézben lévõ hajókat is megtámadnak, ám ezekrõl sokszor nem is érkezik bejelentés, mivel a biztosítások úgysem fedezik az ilyen károkat.
Kalóztámadások szempontjából még Szomália partjainál is veszélyesebb Indonézia partvidéke, valamint a délkelet-ázsiai Malaka-szoros, amely a világ egyik legforgalmasabb vízi útvonalának számít. Itt idén eddig 198 támadást regisztráltak, de nem minden esetet jelentenek be.
A szorosok azért is veszélyesek, mert itt a hajóknak le kell lassítaniuk, így könnyebb utolérni õket például motorcsónakokkal. A mai kalózoknak ugyanis már a felszerelése is igen modern: a motorcsónaktól kezdve a gépfegyveren, rakétameghajtású gránáton, mobiltelefonon át a GPS-ig (mûholdas helymeghatározó rendszer) minden megtalálható az arzenáljukban. Ezzel szemben a tengerjárók nincsenek felfegyverezve, sõt a legénység még csak képzést sem kap arra, mit kell tenni támadás esetén. Általában nagy nyomású tûzoltótömlõkkel verik vissza a támadást, egyes hajókon pedig a legelõkrõl ismert villanypásztort alkal­mazzák a fedélzeti korlátokon.
A problémára egyelõre nem sok megoldás született. Az IMB azt taná­­­­­­­­­csolja a hajósoknak: legalább 300 kilométerre kerüljék el a veszélyes partokat, támadás esetén pedig „teljes gõzzel” nyomuljanak elõre, és azonnal kérjenek rádión segítséget.