Vissza a tartalomjegyzékhez

Lukács András, Párizs
Lecsapott a kommandó
Kiszabadult a Ponant luxusjacht a kalózok fogságából

Kalózok támadtak meg egy francia luxusjachtot április 4-én Szomália partjainál.
A támadók 32 embert ej­tettek túszul. Alig egy héttel a térségben nem rit­­ka támadást követõen a francia hadsereg egy lát­ványos akcióval lecsa­pott a kalózokra. Közülük hatot Párizsba szállítottak, hogy ott feleljenek tetteikért.

A Ponant kapitányának még éppen volt ideje arra, hogy vészjelzést adjon le, mielõtt húsz-harminc, Kalasnyikovokkal felfegyverzett kalóz megszállta a hajót, és vaktában lövöldözni kezdett. A fegyvereket és a kalózok létszámát látva Patrick Marchesseau kapitány úgy döntött, hogy nincs értelme ellenállni. A hajó legénysége megadta magát.
Ekkor még nem volt világos, hogy mi is a támadók célja - a legénység eleinte arra gondolt, hogy „csak” rablás történt, a kalózokkal ugyanis nehezen kommunikáltak, csak egy beszélt közülük angolul. Néhány óra elteltével végül kiderült, hogy nem rablásról, hanem kalózakcióról és váltságdíjról van szó. A legénység az elsõ éjszakát a fedélzeten, a csillagos ég alatt töltötte. Többen összeomlottak, és végigsírták az éjszakát, arra gon­dolva, hogy ez a helyzet egy örökkévalóságig fog tartani, mivel hasonló esetekben hónapok teltek el a szabadulásig. Ezt követõen sikerült gyorsan megszervezni a hajó életét. A kapitány közölte a kalózokkal, hogy ha szétválasztják a túszokat - a 32 fogoly közül hét nõ volt -, akkor nem folytatják a váltságdíjról a tárgyalásokat. Mindeközben a hajót újabb támadások érték, más kalózok részérõl. A hajó cukrászának beszámolója szerint a kalózok két vagy három alkalommal tüzet nyitottak a Ponant körül körözõ újabb kalózbárkákra, amelyek szintén részt akartak maguknak a váltságdíjból.
Eközben Párizsban teljes gõzzel beindult a diplomáciai és hadi gépezet a túszok kiszabadítása érdekében. A kapitány által leadott vészjelzés ugyanis a francia tengerészet Indiai-óceánon állomásozó erõinek fõparancsnokához, Gérard Valin admirálishoz futott be, aki azonnal tájékoztatta Jean-Louis Gorgelint, a francia hadsereg vezérkari fõnökét a történtekrõl. A vezérkari fõnök minden eshetõségre számítva elrendelte, hogy a Commandant Bouan nevû ágyúnaszád közelítse meg a jachtot, miközben a francia diplomácia engedélyt kért a szomáliai elnöktõl a beavatkozásra. Abdullahi Juszuf Ahmed elnök beleegyezett, hogy a francia hadsereg szomáliai felségterületen kommandóakciót hajtson végre.
Az akcióhoz további elõkészületekre volt szükség, a Bouan fedélzetén ugyanis nem tartózkodtak a túszszabadítási akcióra kiképzett különleges erõk. Két nappal a túszejtést követõen egy Tran­s­all repülõgép szállt fel egy kelet-afrikai francia támaszpontról, fedélzetén egy különleges egységgel, amelynek tagjai Socotra szigetéhez közel ejtõ­ernyõvel a tengerbe ugrottak. Itt halászta ki õket az ágyúnaszád. Hétfõn válságtanácskozást tartottak az Elysee palotában. Környezete szerint Nicolas Sarkozy elnököt, aki minden funkciójában az akció embere, doppingolták az események. „Hagyják, hogy intézkedjek, ez az én asztalom”- bátorította a túszok családtagjait. Ezt követõen elrendelte, hogy a francia erõk nem eltúlzott erõvel, de kellõ elszántsággal és határozottsággal lépjenek fel. Ennek következtében a helyszínre rendelték a tengerészeti különleges egységek parancsnokát, Marin Gillier admirálist is, aki embereihez hasonlóan ejtõernyõs ugrással érkezett a Bouan fedélzetére. Õt követte a GIGN nevû különleges erõk ezredese, akit egy ejtõernyõs ugrást követõen szintén a tengerbõl halászott ki a térségben tartózkodó, Jean Bart nevû fregatt. A Madagaszkár és Dzsibuti között hajózó Jeanne d’Arc szintén a szomáliai partokhoz indult, fedélzetén helikopterekkel és egy kórházzal.
Idõközben megérkeztek a francia titkosszolgálat emberei is, akik alig néhány nappal korábban kiszabadították a szintén Szomáliában túszul ejtett Gwen le Gouil francia újságírót is. A titkosszolgálat tanácsokkal látta el a váltságdíjról alkudozó hajótulajdonosokat, akik végül kétmillió euró váltságdíjat fizettek a túszok elengedéséért. A kalózok ekkor még nem tudták, hogy valójában már nincs esélyük, mivel a francia hadsereg létszámfölényben várja õket.
A váltságdíj átadását követõen a francia kommandós egységek helikopterekrõl csaptak le a dzsipeken távozó kalózokra, akiktõl sikerült visszaszerezni a váltságdíj nagy részét. Bár Nicolas Sarkozy tagadta, hogy a francia erõk megöltek néhány kalózt, szemtanúk szerint legalább hárman meghaltak a támadás következtében. A hat foglyul ejtett emberrabló a kiszabadított túszok hazaérkezése után egy nappal érkezett meg Párizsba, azt követõen, hogy Szomália és Franciaország megegyezett: francia bíróságon felelnek tettükért.