Lukács András, Párizs
137 000 kilométeres vesszőfutás

Hétfõn Párizsban kialudt az olimpiai láng. Ez még nem jelenti az olimpiai mozgalom végét, csupán annyit, hogy a hatalmas rendõri készültség ellenére a Tibetben zajló elnyomás ellen tün-tetõknek itt sikerült az, ami London-ban még nem: eloltani az olimpiai lángot.

Az olimpiai láng világ körüli útját számos helyen a tibeti események elleni tiltakozások zavarták meg. Az elsõ incidensre rögtön a lánggyújtáskor került sor: Olympiában a Riporterek Határok Nélkül nevû, újságírókat tömörítő szervezet aktivistáinak sikerült megzavarniuk a Kínát képviselõ politikus beszédét. Isztam-bulban a Szinjiang tartományból származó mintegy százötven ujgur menekült tüntetett a Kék mecset elõtt, megzavarva a láng áthaladását. Londonban közel kétezer rendõr óvta a lángot, amelyet rögbimeccset idézõ jelenetek során két alkalommal poroltóval próbáltak meg eloltani.
A londoni eseményekhez hasonlóan Párizsban is szervezetten készü-lõdtek a tiltakozók, és több százan voltak jelen már az Eiffel-toronynál is, ahonnan a láng útnak indult.
A tüntetõk közül sokan Belgiumból, Hollandiából és Angliából érkeztek, és „Tibet, melletted állunk” pólóban várták a láng érkezését. Mindeközben a Riporterek Határok Nélkül aktivistáinak sikerült az Eiffel-torony vasszerkezetéhez láncolni magukat egy nagy transzparenssel együtt, amelyen az olimpiai mozgalmat jelképezõ öt karika helyett öt bilincs volt látható. Az aktivistákat, akiknek már Olympiában sikerült megzavarniuk a láng meggyújtása alkalmából szervezett ünnepséget, végül a tûzoltóknak sikerült leszedniük az Eiffel-toronyról egy órával késõbb.
Robert Ménard, a szervezet elnöke kollégáihoz hasonlóan egy párizsi nevezetességet választott ki tiltakozásának helyszínéül, a turisták legnagyobb örömére: az éj leple alatt ugyanis felmászott a Notre-Dame székesegyház tornyába, ahonnan egy tibeti zászlót lógatott ki. Ménard szerint az akciókkal a párizsiaknak sikerült megmutatniuk, hogy szeretik az olimpiai mozgalmat, és tisztelik az emberi jogokat.
A láng átvonulása végül mind a sportolók, mind a szervezõk számára keserves ünneppé vált a tiltakozóknak a láng eloltására tett folyamatos kísérletei miatt. A lángot végül maguk a hatóságok oltották el, és a küldöttség buszra szállva tette meg az út hátralevõ részét a központi ünnepségre, ahol azonban újabb tüntetõk várták érkezésüket. Minderrõl azonban Kínában nem sokat tudhattak meg - az országban sugárzott külföldi adásokból (CNN, BBC) kivágták az incidensekrõl beszámoló híreket, egyedül a CCTV1 nevû hivatalos kínai csatorna említette meg, hogy néhányan tüntettek az olimpiai láng áthaladásakor.
A párizsi események állásfoglalásra késztették Nicolas Sarkozy elnököt, aki bejelentette, hogy nem megy el az olimpiai megnyitóra, ha Kína nem kezd tárgyalásokat a dalai lámával. Érdekesebb helyzet alakult ki Hollandiában, ahol az olimpiai bizottság elnöke a holland trónörökös. Emiatt alkotmányügyi kérdés, megtilthatja-e neki a holland kormány, hogy részt vegyen a megnyitó ünnepségen. (Hollandiának már gyakorlata van az olimpiai bojkottban, elõször 1956-ban, a szovjetek magyarországi bevonulása elleni tiltakozásul bojkottálta az olimpiát.)
Az incidensek ellenére a France2 csatornának nyilatkozva Jacques Rogge, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke kifejtette: a láng folytatja útját, és nem tervezik világ körüli útjának felfüggesztését.