Benke László
A Lovag visszatér
Választások előtt Olaszország

Olaszország teljes gõzzel (értsd: politikusai egyre durvább hangnemû összeszólalkozásaival) készül a vasárnap és hétfõn tartandó elõrehozott választásokra. Ha minden akadály elhárul az útból, és a szavazásra csakugyan sor kerül - egyesek formális okokból még szûk egy héttel a kitûzött idõpont elõtt is a választások elhalasztását szorgalmazzák -, a köz várhatóan visszatapsolja Silvio Berlusconit.

E sorok írójának bõven van oka a Lovag gyõzelméért izgulni, Berlusconi ugyanis kijelentette, hogy ha nem õ nyeri a választásokat, visszavonul, de akkor az olasz és külföldi újságíróknak nem lesz többé kirõl írniuk, s így munkanélkülivé válnak. Úgy tûnik, Olaszország leggazdagabb embere addig is minden tõle telhetõt megtesz, hogy a tudósítóknak kenyeret adjon: szinte napról napra hangzatosabban bókol önnön nagyságának, vagy bombasztikus és megbotránkoztató kijelentéseivel élénkíti az általa unalmasnak tartott kampányt.
Egyebek mellett „Olaszország francia gyarmatosításával” riogatott arra az esetre, ha a baloldal gyõzne a választásokon, miután Romano Prodi kormánya támogatja, hogy az Air France-KLM megvásárolja az Alitalia légitársaságot. Majd az egyik televíziós mûsorban egy fiatal, diplomás nõ anyagi problémáira annyit válaszolt: „Fogjon egy gazdag férjet. A mai gazdasági helyzetben egy képzett nõ másképp nem boldogulhat.” Egy gazdák elõtt tartott kampányrendezvényen pedig rosszullétet színlelt, miután lenyelt egy falat mozzarellát: a tréfával a Nápolyhoz közeli tejgyárakban talált nagy mennyiségû, dioxinnal szennyezett mozzarella körüli botrányon élcelõdött (képünkön). Majd a showman-politikus segítséget kért, hogy az asztalról eltávolíthasson egy tekintélyes méretû mortadellát: miután a mortadella Romano Prodi gúnyneve, Berlusconi hívei persze azonnal vették a lapot (a Prodi-kormány bukásához vezetõ januári bizalmi szavazás után a parlamenti ülésterem asztalain is elõkerült a szeletelt mortadella, amit az ellenzéki szenátorok pezsgõvel öblítettek le). A jobboldal vezére végül latintudásával hencegett - talán az egyetlen kvalitásával, amirõl eddig nem tudtunk -; mint mondta, a latint olyan kiválóan beszéli, hogy „akár Julius Caesarral is együtt ebédelhetne”.
A közvélemény-kutatások egyér­telmûen Silvio Berlusconi gyõzelmét jósolják, aki a biztos szavazók körében mintegy tíz ponttal vezet ellenfele, Róma korábbi polgármestere, Walter Veltroni elõtt. Nem is véletlen, hogy a 71 éves politikus nyilatkozataiból a biztos gyõzelem tudata sugárzik. Jóllehet „a történelembe már eddig is beírta a nevét”, biztosította az õt „pótolhatatlannak tekintõ” politikai táborát, kész „viselni a keresztet”, és irányítani az újonnan létrejövõ kormányt. „Nem elég a gyõzelem, jelentõs többséggel akarok miniszterelnök lenni” - tette hozzá, immár abban a biztos tudatban, hogy a jogászok sem fogják megzavarni a kormányváltásban: idõközben ugyanis a választások utánra halasztották a perét, amelyen többek között adócsalással is vádolják.
A választások formális lebonyolítása egyébként eddig is rendkívül ellentmondásosra sikerült. Egy kereszténydemokrata minipárt például, amelyet kezdetben kizártak a választásokból, utóbb a bíróságon bizonyította, hogy jogosult a részvételre. Egy ideig úgy tûnt, emiatt elhalasztják a voksolást, ám Giuseppe Pizza pártvezér végül elállt ebbéli követelésétõl, és már csak ahhoz ragaszkodik, hogy logója felkerüljön a szavazócédulákra: úgy hírlik, hogy a nagyvonalú gesztusért cserébe Pizzát legalább egy államtitkári szék várja majd a következõ kormányban, legyen az akár bal-, akár jobboldali.
Persze az sem biztos, hogy a 35 millió, napilap nagyságú szavazócédulát pár nap alatt sikerül újranyomtatni. A jobboldal ugyanis kifogásolta, hogy a közös listát állító pártok logóit szorosan egymás mellé nyomtatták, viszont a polgárnak csak egyiküket szabad beikszelnie; ha véletlen a két logót tartalmazó kocka egészére rajzol keresztet, a szavazata érvénytelennek számít. Az érintett pártok láthatóan attól tartanak, hogy átlagos szavazójukon kifognak az efféle fejtörõk: Umberto Bossi, az Északi Liga vezetõje például egyenesen azzal fenyegetõzött, hogy akár „fegyvert is ragadhatnának” a voksolást ellehetetlenítõ „római gazfickók” ellen.