Piros Péter
Presztízsverseny és bulimánia az egyetemeken
Drámai csökkenés: kevesebben vágynak diplomára

Miközben a fõvárosi egyetemek és fõiskolák rendre tarolnak a felsõoktatási versenyben a kurrens szakokon, a vidéki intézményeket az elszegényedés fenyegeti. A lapunknak nyilatkozó tanárok és diákok beszámolói alapján az embernek olyan érzése támad, mintha inkább a több szórakozási lehetõség miatt tódulnának Budapestre a középiskolából kikerült diákok, és nem okosodni.

Évek óta szinte változatlan az érettségizõk, és így a felsõoktatásba útlevelet kapó diákok száma, a tavalyihoz képest mégis 12 ezer diákkal kevesebben próbáltak meg bejutni valamely egyetemre vagy fõiskolára. Általánosnak mondható tehát a csökkenés, ám egyes vidéki felsõoktatási intézmények minden eddiginél nagyobb pofont kaptak, és egyelõre még számukra sem egyértelmû, hogy mi indokolja az egyre nagyobb lemaradásukat.
Tény például, hogy az idei jelentkezõk közül az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) jogász szakának nappali képzését csupán néhány tucattal kevesebben jelölték meg az elsõ helyen, mint a pécsi, a szegedi, a debreceni, valamint a miskolci egyetemek ugyanazon szakát együttvéve. A „nagy miértre” válaszolva a Miskolci Egyetem tanszékvezetõje, Dr. Csák Csilla a Heteknek azt mondta, hogy „szakmai okokkal nem indokolható folyamatról van szó, hiszen a diákokat sokszor nem érdeklik a szakmai szempontok”.
Ha ugyanis érdekelné õket - érvel a tanszékvezetõ - akkor figyelembe vennék azokat a rangsorokat is, melyek alapján a Miskolci Egyetem több kategóriában is az ELTE elõtt áll. „Itt az egyre nagyobb mértékû fõvárosi orientációról van szó, amellyel mi marketing- és reklámeszközökkel, illetve személyesebb tájékoztatókkal próbáljuk felvenni a harcot” - tudtuk meg az egyensúly megteremtésének egyik lehetséges módját.
A személyes találkozókra valószínûleg máshol is szükség lenne, hiszen Miskolczi Norbert, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának (HÖOK) elnöke állítja: a felvételizõk általában nagymértékû információhiányban szenvednek, emiatt pedig kapásból a nagy múltú, többségében a fõvárosban található intézményeket jelölik be elsõként.
„Itt van például a Budapesti Mûszaki Fõiskola székesfehérvári telephelye, ahol iszonyatosan jó képzést kapnának az odajáró diákok, de alig akad olyan tanuló, aki Fehérváron akarna tanulni, már ha egyáltalán tud errõl a lehetõségrõl” - mondta Miskolczi a Heteknek, és hozzáteszi, hogy a nagyvárosok intézményei azért is népszerûbbek, mert „a nagyobb város több kapcsolatot, a több kapcsolat pedig nagyobb élvezetet jelent a diákoknak”.
Miközben a diákok a fõvárosban akarnak tanulni és bulizni, a vidéki fõiskolák egyre nagyobb anyagi veszteségeket kénytelenek elkönyvelni. A talán legnagyobb létszámcsökkenést elszenvedõ Dunaújvárosi Fõiskola kommunikációs igazgatója kérdésünkre elmondta: egyik képzési területük átszervezése és szüneteltetése mellett nem volt elég pénzük a kommunikációs megjelenésre, ezért történhetett ilyen drámai visszaesés. „A hallgatói létszám pedig nyilván maga után vonja a tanárok számának csökkentését is” - mondta Lak Gyöngyi, bár tudatta, hogy ennek pénzügyi vonzatai csak jövõre jelentkeznek.
Az Oktatási Minisztérium álláspontja szerint a fõvárosban a diákoknak „könnyebb moziba, színházba menni, több kulturális lehetõségük van, emellett pedig azt gondolják, hogy a fõvárosban azoktól a professzoroktól tanulhatnak, akiktõl a legtöbbet kaphatnak”. Persze a legnagyobb súllyal latba esõ „tételt” az évek során kialakult társadalmi szokások jelentik - mondta Rádli Katalin felsõoktatási fõosztályvezetõhelyettes.
„Ki mondta, hogy egy professzor jól tud tanítani?” - szól a HÖOK-elnök kérdése, az azonban biztos, hogy az egyetem presztízsének jót tesz, ha PhD-fokozattal rendelkezõ oktatók tanítanak. Ez persze legtöbbször a munkakeresésnél érezteti hatását.
„Büntetõjogtanárunk mesélte, hogy egy általa meghirdetett álláshirdetésre jelentkezõk közül elsõ körben azokat zárta ki, akik nem az ELTE-n végeztek” - meséli Márk az egyik fõvárosi jogi kar hallgatója. És ismerõse sztoriját is megosztja, aki Magyarország egyik csücskébõl érkezett Budapestre, mert úgy hallotta, itt „magasabb a színvonal, és a diploma tényleg többet ér”.
És ha már a presztízsnél tartunk: amióta a gólyák helyeit a samponokhoz hasonlóan áruként kell értékesíteni, a legtöbb vidéki fõiskola és egyetem az elõzõ években reklámra költött pénz többszörösét adja ki erre a célra. Ilyen a Kaposvári Egyetem is, ahol - mint Borbély Csaba oktatási rektorhelyettes lapunknak elmondta - háromszor-négyszer annyi pénzt szántak arra, hogy tetszetõsebb, a fiatalok számára megnyerõbb módon, többek között elektronikus hirdetési módszerekkel is magukhoz édesgessék a továbbtanuló fiatalokat.