Sebestyén István
Bütykölésre ítélve
Hogyan műtik tovább az egészségügyet?

A „liberális pofontól” tartva eddig egy szûk szakmai kisebbség elképzeléseit volt kénytelen erõltetni az MSZP az egészségügyi reformban - mondja Gaál Péter egészségügyi közgazdász, aki szerint a koalíciós szakítással lehetõség nyílik egy széles szakmai és társadalmi támogatottságú program kidolgozására. Eközben a szocialisták a februárban elfogadott pénztártörvényt „bütykölik”, az SZDSZ szakértõje pedig úgy véli, a reformnak vége.

Bár az SZDSZ-tõl különváló MSZP mintha visszavonulót fújna az egészségügyi reform terén, ez ellenzék továbbra is minden politikai hasznot igyekszik kinyerni a népszavazás nyomán kialakult szituációból. A szocialisták bejelentették, hogy a februárban elfogadott egészségbiztosítási törvény módosításán dolgoznak: a regionális pénztárak létrejönnének ugyan, ám ezek százszázalékos állami tulajdonban maradnának. Ha valóban így történik, akkor még nagyobb fogalmi zavar támadhat az Albert házaspár által kezdeményezett népszavazási kérdés körül, amely az üzleti alapon mûködõ több- biztosítós modellrõl szól. (A szocialisták nem mulasztják el hangoztatni, hogy a kérdésre õk is nemmel szavaznának - ugyanis nem több biztosítóról, hanem több pénztárról van szó, ráadásul nonprofit alapon.) Ennek ellenére lapzártánk idején Gaskó István, a Liga Szakszervezetek vezetõje úgy nyilatkozott, hogy a referendum ügyében összegyûjtött 500 ezer aláírást átadják az Országos Választási Bizottságnak. A KDNP pedig az Alkotmánybíróságon támadja meg a törvényt.
Kérdés, hogy ilyen viszonyok között mi lesz a hazai egészségüggyel. A szakmailag indokolt változtatások meg tudnak-e valósulni, vagy tovább halasztódnak?
„A szocialisták kapituláltak, így semmilyen érdemi reformot nem lehet végrehajtani az egészségügyben, az eddigi eredmények is el fognak veszni. Nagyon csalódott vagyok” - értékelte a jelenlegi helyzetet Mihályi Péter, az egészségügyi reform egyik fõ teoretikusa, az SZDSZ-es szakminiszter tanácsadója. A közgazdász szerint a vizitdíj megszüntetésével újra meg fognak növekedni a felesleges orvos-beteg találkozások, tömeg lesz a háziorvosoknál, emelkedni fog a receptfelírások száma, és a hálapénz is nagyobb teret nyer. (A vizitdíj több mint egy éves gyakorlata során a háziorvosi forgalom 25 százalékkal, a receptfelírások 10 százalékkal csökkentek.) A több-biztosítós modellel kapcsolatos szocialista visszalépés Mihályi számára azért aggályos, mert „az állam nem tud önmagával versenyezni”.
Arra a kérdésre, hogy vajon ekkora társadalmi ellenállással szemben mégis miként lehetne az ilyen és hasonló reformlépéseket kivitelezni, a szakértõ azt felelte, hogy a társadalmi ellenállás egyik fõ oka az, hogy az MSZP soha nem állt ki teljes mellszélességgel az SZDSZ által szorgalmazott változások mellett, és a szocialista kritikák összemosódtak a Fidesz véleményével. „A reformokkal kapcsolatban a világon mindenütt zsigeri ellenállás mutatkozik. Azok a sikeres országok, ahol az adott kormány ennek ellenére be tudja vezetni a szükséges változtatásokat. Ezt nem tudja mindenki megcsinálni, ez nem olyan, mint a fekvõtámasz - ez élsport” - fogalmazott Mihályi Péter.
Merõben másként értelmezi az egészségügyi reform helyzetét Gaál Péter, a SOTE Egészségügyi Menedzser Központjának programvezetõje. Úgy látja, a Mihályi által képviselt elképzelések - elsõsorban a magántõkés biztosítói modell - csak egy szûk, SZDSZ-hez kapcsolható szakmai kör ideája volt, a témával behatóan foglalkozó egészségügyi közgazdászok többsége ezt nem osztotta. „Emiatt voltak bizonytalanok a szocialisták is, akik azonban az SZDSZ foglyai voltak ebben a helyzetben: féltek a liberális pofontól, vagyis a szakítástól” - vélekedett Gaál, aki szerint éppen a mostani koalíciós szakadás teheti lehetõvé egy széles szakmai és társadalmi támogatással bíró program kidolgozását. Mihályival szemben úgy gondolja, hogy szakmailag mindenképpen van alternatívája az eddigi elképzeléseknek. „Az egészségügyi közgazdászok között eddig is erõteljesebb volt az a meggyõzõdés, hogy nem a finanszírozási oldalon, vagyis a biztosítók között kell versenyt generálni, hanem a szolgáltatói oldalon” - hangsúlyozta Gaál Péter. E szerint az Országos Egészségbiztosítási Pénztár továbbra is az alapján finanszírozna, hogy mennyi és milyen beteget lát el az adott intézmény, ám a konkrét összeget az ellátás klinikai minõségét jelzõ mutató is befolyásolná.
Az ilyen módon differenciált szolgáltatásvásárlás mellett az ellátásszervezés lehetne a másik kulcskérdés. „Az esetek menedzselésével, illetve a beteg irányításával az ellátást hatékonyabbá lehet tenni, ebben tulajdonképpen nincs is vita. A nézetkülönbségek ott jelentkeznek, hogy a területi alapon megvalósuló ellátásszervezést az OEP, a szolgáltatók vagy profitorientált szereplõk végezzék-e” - magyarázta a szakértõ. Szerinte hangsúlyosan többségi vélemény, hogy vagy az OEP, vagy a szolgáltatók kezébe kellene adni ezt a lehetõséget. Az ellátásszervezõk egy adott terület betegeit kapnák meg, kizárva a „válogatás” lehetõségét, ugyanakkor a szabad orvosválasztás megmaradna. A szervezõ érdekelt lenne abban, hogy betegei saját területén belül kapjanak ellátást, ugyanis ellenkezõ esetben is õ fizeti a költségeket, viszont nem lesz befolyással a gyógyítás hatékonyságára. Gaál Péter szerint ez inkább hatna a költséghatékonyság irányába, mint a vizitdíj, amely ugyan csökkentette az orvos-beteg találkozók számát, ám a túlfinanszírozásért nem a betegek, hanem döntõen az orvosok felelõsek.
Az MSZP által körvonalazott - nonprofit - elképzelés Gaál Péter szerint egyértelmû elõrelépés, ám az ellátásszervezés a regionálisnál szûkebb területi keretek között mûködhetne hatékonyan. Ezért - hangsúlyozta - a jelenlegi pénztártörvény „bütykölése” helyett hasznosabb lenne egy új elképzelést kidolgozni.
Egy neve elhallgatását kérõ szocialista szakpolitikus ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott, a kisebbségi kormányzás miatt nem egy újabb program kidolgozása a cél, hanem a kármentés. Megpróbálják finomítani a törvényt, hogy a társadalmi ellenállás csökkenjen, ám egyúttal a kialakult pénztárrendszer a továbblépés alapja lehessen. Szerinte a szakmailag inkompetens SZDSZ „szorításából” megszabadulva nem nagy, átfogó reformokat, hanem kisebb, az emberek által átlátható, értékelhetõ változtatásokat lenne érdemes „erõltetniük”. A kérdés csak az, hogy lesz-e ezekhez megfelelõ számú szavazat a T. Házban, ugyanis az SZDSZ túl „lágynak” találhatja az új elképzeléseket, az ellenzék pedig vélhetõen „csípõbõl” nemet mond rájuk.