Hetek összeállítás
Az utolsó legenda
Charlton Heston rendkívüli életútja

Ben Hur megszemélyesítõjeként Charlton Heston minden idõk legsikeresebb filmjében játszotta a fõszerepet, de Mózesként is õ nyújtott felejthetetlen alakítást a Tízparancsolat címû alkotásban. Heston azonban nemcsak nagy formátumú színész volt, hanem emberként és hazafiként is olyan életet élt, amelyre Hollywood világában ma már alig találni példát.

„Minden szerepét szenvedéllyel játszotta, és minden ügyért páratlan lelkesedéssel és elkötelezettséggel harcolt. Mi a rajongó férjet, az odaadó apát, a kedves nagyapát ismertük benne, aki ezeket a sokkal fontosabb szerepeket hatalmas hittel, bátorsággal és méltósággal töltötte be. Nagyon szeretett, és nagyon szerették” - áll a Heston család nyilatkozatában. „Senki nem vágyhatott volna ennél teljesebb életre. Senki nem adott nálánál többet a családjának, a szakmájának, az országának.” 1998-ban prosztatarákkal mûtötték, majd 2002-ben Alzheimer-kórt diagnosztizáltak nála. Visszavonulását az idõs filmszínész drámai hangvételû beszédében jelentette be: „Egy mûvész számára nincs nagyobb veszteség, mint tulajdon közönségének elvesztése. Szét tudom választani a Vörös-tengert, de tõletek elválni nem tudok...” A betegséggel vívott küzdelmét 84 évesen vesztette el.

Charlton Heston 1924. október 4-én született John Charles Carter néven. Édesapja, Russell Whitford Carter egy fûrésztelepet üzemeltett Michigan állam erdõs vidékén, ahol a kis Charles legtöbb idejét egyedül töltötte. Leginkább olvasott vagy a vadonban barangolt. Miután tízéves korában szülei elváltak, édesanyja, Lila Charlton hamarosan újra férjhez ment egy Chester Heston nevû chicagói gyárfelügyelõhöz. A nagyvárosba költözve Charles nehezen találta a helyét, végül az iskolai színjátszókörben lelt menedékre. Hamar a drámatagozat oszlopos tagja lett. Elsõ filmje, a Peer Gynt címszerepében még nagygimnazistaként mutatkozott be 1941-ben - ekkor már a Charlton Heston mûvésznéven, amelyet anyja és mostohaapja vezetéknevébõl alkotott.
Heston ezután ösztöndíjat nyert a Northwestern Egyetemre, ahol késõbbi feleségével, Lydia Marie Clarke-kal is megismerkedett. Az egyetemi darabokban elért sikerei ellenére azonban úgy tûnt, Heston nem tudta felkelteni a nagy népszerûségnek örvendõ évfolyamtársnõ érdeklõdését. Az eseményeket a második világháború gyorsította fel, amikor Heston is megkapta a behívóparancsot. Ám a fiú nem akart úgy bevonulni, hogy meg ne tudná a választ egy számára életbevágóan fontos kérdésre. Így egy végsõ lépésre szánta el magát, és egy partin a hódolók gyûrûjében álló lánynak szegezte a kérdést: „Lydia, kinn parkolok. Velem tartanál?” A lány megdöbbenésében elfelejtett nemet mondani, és követte a fiatalembert. Az ifjú pár még Heston bevonulása elõtt, 1944 márciusában egybekelt. Heston tizenkilenc éves volt akkor, Lydia húsz.
Az amerikai légierõnél töltött három év után feleségével egy vidéki nyári színházat vezettek, majd lassan befutottak a színházi és tévés szerepek is. Heston elsõ jelentõs mozifilmszerzõdését azután kötötte, hogy 1950-ben a Casablancát is jegyzõ Hal B. Wallis egy televíziós produkcióban felfigyelt rá. Hestonék közös szakmai terveik alapján a színpadot és a képernyõt vették célba, a mozit csak „egy film erejéig, hogy lássuk, milyen is az” - legalábbis akkor még így vélte a férj, amikor leszerzõdött
A sötét város címû produkcióhoz. Ám ezután már nem volt megállás. Délceg termetével, férfias kisugárzásával, zengõ hangjával Charlton Heston olyan korban vált filmcsillaggá, amikor Hollywood még a történelem és a kereszténység nagy eseményeit dolgozta fel látványos szuperprodukciókban.
Egyik legnagyobb alakítását is a Tízparancsolat címû filmben nyújtotta. Bár a válogatás több mint egy évig eltartott, a rendezõ Cecil B. De Mille részérõl már akkor eldõlt a szereposztás, amikor rádöbbent Heston impozáns megjelenése, tekintete és Michelangelo Mózes-szobra között szembeötlõ hasonlóságra. Ezután De Mille több mint egy évig gyõzködte a színészt, ám ő - mint hajdanán Mózes - sehogy sem akart kötélnek állni. „Nehéz felnõni Mózeshez - hárított az akkor harminchá­rom ­éves Heston. - Jól meg kellett értsem õt elõbb, hogy el tudjam hinni, képes leszek meg is formálni.” A nagy szerephez kevésnek tartotta vasárnapi iskolás múltját, bibliaiskolába pedig nem járt. Ezért a rendezõ a Sínai-hegyhez utaztatta az egész stábot abban a reményben, hogy a forgatást és a szereplõket is inspirálni fogja majd a hely, ahol Isten megjelent az égõ csipkebokorban. A számítás bejött, a próbafelvételek után a fiatal színész már így nyilatkozott: „Az ember nem is tud igazából egy ilyen helyen rosszul alakítani.” Heston így végül a három és fél órás filmeposz lendületes és emlékezetes Mózese lett 1956-ban. Idõközben megérkezett a Heston család elsõszülöttje, Fraser Heston is, aki a csecsemõ Mózest „játszotta” a filmben. Bár Heston nem különösebben tartotta magát vallásosnak a szó hagyományos értelmében, hitét is inkább magánügynek tekintette, a film kapcsán mégis elmélyült kijelentéseket tett az újságok hasábjain: „Érdekes, ahogy Mózes megmássza a Sínai-hegyet, és beszél Istennel - és a belseje többé nem ugyanaz. Így van ez velünk is. Egyszer beszélünk Istennel, egyszer kapjuk meg az életünkre vonatkozó parancsolatait, és ami korábban belül volt, azzal már sosem elégedünk meg.” A végeredmény magáért beszél, saját teljesítményétõl pedig még Heston is szemmel láthatóan zavarba jött; a film elsõ vetítésérõl kifelé menet odasúgta egy barátjának: „El se hiszem, hogy az ott én voltam.”
A Tízparancsolat után ezért nem is akart több bibliai témájú filmet forgatni. Szerencsére meggondolta magát, és elvállalta az elsõ Oscar-díját is meghozó, Ben Hur címû monumentális filmeposz fõszerepét, a Názáreti Jézus filmbéli kortársát, a zsidó herceget. Lewis Wallace regényének harmadik s egyben legsikeresebb filmváltozata: 12 kategóriában jelölték Oscar-díjra, ebbõl 11-et meg is nyert. Az 1959-ben készült produkció ezzel 38 esztendeig tartó rekordot állított fel, melyet felülmúlni azóta sem sikerült. Az 1997-es Titanic és A Gyûrûk Ura: A király visszatér epizódja 2003-ban is legfeljebb csak megismételni volt képes az éremesõt, ám figyelembe véve, hogy ezek az alkotások eleve több díjra is pályázhattak, az abszolút csúcsmozi a mai napig a Ben Hur. A címszerep kapcsán több nagy név is felmerült a Metro Goldwyn Mayer stúdióiban, többek között Marlon Brando, Paul Neuman, Burt Lancester és Rock Hudson neve is. Nem tudni, mikor, de Wyler hirtelen rádöbbent: Charlton Heston lenne az igazi Ben Hur. A film látványos és veszélyesen merész jelenetei közül leginkább a két hónapig gyakorolt kocsiverseny bizonyult filmtechnikai bravúrnak. „Nem voltam igazán jó fogathajtó, de ez nem is volt szükséges. Mindössze annyi teendõm akadt, hogy maradjak fenn a kocsin, miközben készül a felvétel. Nem kellett aggódnom - a stúdió garantálta, hogy én nyerem a versenyt” - nyilatkozta mosolygva a színész.
Heston azonban nemcsak a filmvásznon töltött be fontos szerepeket, élete második felében politikai aktivitása már-már felülmúlta színészként nyújtott, nem kevésbé jelentõs alakításait. Több cikluson át volt az Amerikai Színésztársulat, majd az Amerikai Filmintézet elnöke. Négy évig az amerikai Lõfegyver Szövetség élén állt. Népszerûségét felhasználta politikai nézeteinek képviselésére is, kiállt a rasszizmus és az abortusz ellen. Aktív szerepet vállalt az ötvenes évek polgárjogi mozgalmaiban, támogatta Martin Luther Kinget, ellenezte a vietnami háborút. Fiatalkori politikai nézeteit az évek során felülbírálta („Nem én változtam meg, hanem a Demokrata Párt” - nyilatkozta egy alkalommal), és a republikánus oldalhoz közelített.
Ezt követõen az évek során mindkét párt szerette volna, hogy szenátorként induljon a színeikben, ám õ ezt minden alkalommal elutasította, mondván: „ehhez fel kéne adnom a színészkedést, erre pedig még nem vagyok kész”. Az elnökök közül Reagen és a két Bush lelkes támogatója volt. Bírálta a Time Warner kiadót, amiért könnyelmûen forgalomba hoztak egy Ice-T albumot, amely rendõrgyilkosságra bátorította a hallgatóságot. Hollywood fõprovokátora, Michael Moore is otromba módon kikezdte a már beteg színészt, amiért Heston kiállt a fegyverviselés joga mellett.
Heston nem titkolta, miért vállaja a politikai szereplést. „Az amerikaiak nem bízzák önre huszonegy éves lányaikat, mi pedig nem bízzuk önre a fegyvereinket” - üzente egy ízben Bill Clintonnak.
Idős korában sorra érkeztek az elismerések. 1977-ben Oscar-díjjal tüntették ki humanitárius munkáját is. „Az a jellembeli nagyság jön át a mozivásznon, amely személyes életében mindig is látható volt” - George W. Bush amerikai elnök ezekkel a szavakkal adta át 2003-ban az idõs férfinak a Szabadság emlékérmet, a legrangosabb kitüntetést, amelyben egy polgári személy részesülhet. Meg­gyõzõdését nemcsak szóban vállalta, hnem írásban is. Öt könyve közül a leginkább személyes hangvételû és vélhetõen ezért a legolvasottabb Az arénában címû önéletrajzi kötet, illetve A színész élete és az unokájának írt Férfinak lenni címû könyve.