Egy orosz felmérés univerzális dilettánsnak nevezte a kitűnő tanulókat:
mindent tudnak, de semmit sem igazán. A közepesek viszont csak azt tanulták meg,
amit akartak, sok időt töltöttek emberek között, kezdeményezőbbek, ezért
gyakrabban lesz belőlük vállalkozó, sőt vezető.
Az okok között szerepel, hogy míg a kitűnők hosszan töprengenek egy feladat
megközelítésén, addig a közepesek egyszerűen megcsinálják - derítették ki orosz
kutatók. A közepes tanulók soha nem foglalkoznak olyasmivel, ami nem érdekli
őket, viszont legtöbbjüknek magas az EQ-ja, azaz érzelmi hányadosa. A sikeres
élethez fontos intuíció, a mások meghallgatására és megértésére való képesség, a
belső szabadság pedig nem függ a tárgyi tudástól. A közepes tanuló rendszerint
kolerikus vagy szangvinikus vérmérsékletű, társasági lény, és szülei sok
kínlódás után olyannak szeretik, amilyen. A kitűnő tanulót unalmasnak tartják és
nem szeretik az osztálytársai. A tanárok felfelé húzzák osztályzatát, de nagyobb
követelményeket is támasztanak vele szemben. A sok tanulás elveszi az idejét,
amit a többiek barátaikkal töltenek. Többnyire nem tud megbirkózni a rendkívüli
helyzetekkel. Mivel minden tárgyat szorgosan tanul, nem tud behatóan foglalkozni
semmivel, vagyis legtöbbjük „univerzális dilettáns”. Vérmérsékletét tekintve
leggyakrabban melankolikus vagy flegmatikus alkat, ráadásul szülei is
elégedetlenek vele - állítják a kutatók.