Martin Luther King januári születésnapján az amerikai üzletek bezárnak,
megélénkül a karitatív tevékenység, hogy ily módon is emléket állítsanak a
fekete polgárjogi harcosnak. A faji megkülönböztetés minden formáját elítélő
patrióta az amerikaiak többsége szerint a 20. század legnagyobb amerikai
személyisége. Jézus Krisztus után a második legnagyobb hős az amerikaiak
szemében, megelőzve John F. Kennedyt és Teréz anyát.
Martin Luther King 1929-ben született a Georgiabeli Atlantában, az Egyesült
Államokban. Apja, az idősebb Martin Luther King egy részeges aratómunkás fia
volt. Első kézből tapasztalta meg a szegregációt, baptista lelkészi tevékenysége
előtt autóműhelyben és tűzoltóként dolgozott. Az anya az egyetemet végzett
tanárnő, Alberta Williams King, egy sikeres lelkész lánya volt, relatíve jó
körülmények között nőtt fel, többnyire megkímélve a faji megkülönböztetéstől.
King tizennégy évesen megnyerte élete első szónokversenyét. Tizenöt évesen már
főiskolán tanult szociológiát, és apja mellett segédpásztorkodott. Apja és
professzorai kérésére ezután Pennsylvaniában a Bostoni Egyetemen szisztematikus
teológiát tanult, majd 1955-ben doktorált. Tanulmányai során Platón, Rousseau,
Thoreau, Gandhi gondolatai érintették meg leginkább. Baptista lelkészként fő
forrásanyaga a Biblia volt. De emellett szívesen hallgatott operát, és járta a
vidéket. Feleségül vette a konzervatóriumot végzett fiatal énekesnőt, Coretta
Scottot, majd huszonnégy évesen egy montgomerybeli baptista gyülekezet pásztora
lett.
1955. december első napján lecsapott a Zeitgeist, a kor szelleme, amikor Rosa
Parks asszonyt letartóztatták, mert a buszon nem adta át ülőhelyét egy fehér
férfinak. A feketék egy hónapos buszbojkottot hirdettek, nem jártak
tömegközlekedési eszközökkel. A felizzott közhangulatban Martin Luther King
akaratlanul, szónoki tehetségének is köszönhetően vált az emberi jogi mozgalom
vezetőjévé. A Ku-Klux-Klan (KKK) bombát dobott ugyan a házára, de családja
megmenekült. Ezt követően King és társai a Déli Keresztény Vezetők
Konferenciáján kidolgozták a feketék polgárjogi védelmét. Tömegek kerültek
börtönbe, köztük többször maga King is. A sajtó, a rendőrség mindent elkövetett,
hogy megosszák és felszámolják a mozgalmat. King híveinek a türelmet, az
ellenség iránti szeretet prédikálta. Egy év elteltével a legfelsőbb bíróság
törvénytelennek ítélte a közlekedésben alkalmazott szegregációt. Következtek a
KKK tüntetései, erőszakos éjszakai portyázásai, feketék megcsonkításai. Annak
ellenére, hogy King mindig tettre kész és felkészült volt, sok harcot vívott
önmagával, alkalmatlannak gondolta magát erre a feladatra, de felesége és közeli
munkatársai bátorítása, Isten támogatása a legnehezebb helyzeteken is
átsegítették.
„Van egy álmom”
King meglátta, hogy valójában nemcsak a feketék küzdelméről szól a történet,
hanem az egész emberiségről, hogy az erőszak magában a társadalomban gyökerezik,
annak működési rendszerében és filozófiájában. A tetőpont 1963. augusztus 28-án
érkezett el, a híres washingtoni menettel. A Lincoln emlékműnél negyedmillió
ember, televízión keresztül pedig milliók hallgatták az évszázad egyik
leghíresebb beszédét. A tizenhat perces szenvedélyes, inspiratív dikciót King
előző éjjel, kézzel írta meg, és csak hajnali négykor készült el vele. „Van egy
álmom - mondta Martin Luther King -, hogy egy napon ez a nemzet felkél, és
hitvallásának igazi tartalma szerint él - mi magától értetődőknek tartjuk ezeket
az igazságokat: minden ember egyenlőnek született… Van egy álmom, hogy egy napon
Georgia vörös dombjain volt rabszolgák fiai és volt rabszolgatartók fiai együtt
ülhetnek majd le a testvériség asztalához. Van egy álmom, hogy négy kicsi
gyermekem egy napon olyan nemzet tagja lesz, ahol nem a bőrszínük, hanem a
jellemük alapján ítélik meg őket.”
A források szerint emlékezetes mondata nem szerepelt előre megírt beszédében,
King ezt a helyszínen, spontán szőtte bele. A beszéd hatalmas nyilvánosságot
hozott a polgárjogi mozgalomnak, Kinget pedig a történelem egyik legnagyobb
szónokává emelte. Washington fennállásának addigi történetében ez volt a
legnagyobb felvonulás. Abban az évben a Time magazin az év emberévé választotta
a fekete prédikátort. A rákövetkező évben legfiatalabb férfiként, mindössze
harmincöt évesen vehette át a Nobel-békedíjat a feketék polgárjogi
egyenlőségéért tett erőfeszítéseiért.
A birminghami és chicagói vérengzések, rendőri túlkapások a világ figyelmét újra
Amerikára fordították. Végül Kingék elérték a feketék szavazati és polgári
jogainak beiktatását. King a vietnami háború ellen is felszólalt, maga ellen
fordítva ezzel az akkori úgynevezett demokratikus és keresztény világot. 1968
márciusában először fordult elő, hogy egy általa szervezett demonstráció
erőszakos tüntetéssel ért véget. Halála előtt egy nappal Voltam a hegycsúcson
című híres beszédét mondta el híveinek, amelyben az ígéret földjét láttatta az
emberekkel: „Mint mindenki, én is szeretnék hosszú életet élni. A hosszú életnek
van jelentősége. De most nem ez érdekel. Csak Isten akaratát szeretném
teljesíteni, és ő megengedte nekem, hogy feljussak a hegyre. Átnéztem a
túloldalra, és láttam az ígéret földjét. Lehet, hogy nem jutok el oda veletek,
de ma este szeretném, ha tudnátok, hogy mi mint nép el fogunk jutni az ígéret
földjére. Ma este boldog vagyok. Nem félek senkitől.
A szemeim látták az Úr eljövetelének dicsőségét.”
Martin Luther Kinget 1968. április 4-én a Tennessee állambeli Memphisben,
hotelszobájának második emeleti erkélyén meggyilkolták. King halálhírére
lázongások törtek ki több mint hatvan városban. A King holttestét boncoló orvos
szerint, bár King harminckilenc éves volt, szíve - tizenhárom évig a polgárjogi
mozgalom vezetésével járó nyilvánvaló stressznek kitéve - egy hatvanéves
emberének felelt meg. Két hónappal később Londonban elfogták az állítólagos
orvlövészt, James Earl Rayt, akit kilencvenkilenc év börtönbüntetésre ítélték,
de három nappal később visszavonta vallomását. Ma már King családja sem őt
tartja az elkövetőnek.
Az FBI és Martin Luther King
Sokan rejtélyes összeesküvést sejtenek a kétségtelenül politikai gyilkosság
mögött. Az FBI lehallgatta King telefonjait, attól tartva, hogy kommunistákkal
cimborál, jóllehet King nyíltan elítélte a kommunizmust. Mivel nem volt
bizonyítékuk, igyekeztek lejáratni őt, valamint a házasságát tönkretenni -
sikertelenül. A nyolcvanas években több könyv jelent meg King állítólagos
nőügyeiről, éjszakai tivornyáiról, de a súlyos vádakat azóta sem bizonyították
be a szerzők. Spekulációk sorát indította el az a tény, hogy a lövés eldördülése
után néhány perccel FBI-os férfiak az elsők között próbáltak elsősegélyt adni
Kingnek, s természetesen a háttérben feltűnt a CIA is. Mindenesetre az Amerikai
Kerületi bíróság 2027-ig zárolta a Kinggel kapcsolatos összes írott és hangzó
dokumentumot.
Ami tény: King a tettek embere volt, 1957 és 1968 között hatmillió mérföldet
utazott, mintegy kétezerötszáz alkalommal szónokolt, megírt öt könyvet, számos
cikket, felnevelt négy gyermeket, fellépett a súlyos igazságtalanságokkal
szemben. Kinget halála után, 1977-ben Jimmy Carter elnök a Szabadság Elnöki
Érdemrenddel, majd 2004-ben az amerikai kongresszus Aranymedállal tüntette ki.