Vissza a tartalomjegyzékhez

Hazafi Zsolt
Ki a hunyó a koalíció válságáért?
Interjú Gulyás Józseffel, az SZDSZ országos tanácsának elnökével

Évek óta lábra kapnak olyan hírek, hogy a liberálisok kilépnek a koalícióból, aztán mégsem. Mi az oka ennek a szappanoperaszerű „együttélésnek”?
- Két különböző pártól van szó. Az SZDSZ-nek fontos, hogy a közösen elfogadott programmal és koalíciós szerződéssel összhangban folyjék a kormányzás. A ciklus elején abban állapodtunk meg, hogy a cél a gazdasági egyensúly megteremtése, a növekedés megalapozása, reformok elindítása és végigvitele. A feszültségek kiváltó oka konkrét tartalmi kérdésekhez való viszonyban keresendő. Az elmúlt másfél év a reformok szempontjából nem tekinthető kellően eredményesnek. Az SZDSZ ezért is kezdeményezte már tavasszal a koalíciós megállapodás kiegészítését, mert új lendületet akartunk adni a kormányzati cselekvésnek az egészségügyi reform kérdéskörén túl olyan területeken is, mint az adó- és járulékreform, az oktatási és a közlekedési reform. Az ősszel történtek viszont azt mutatják, hogy ebből nem sok mindent realizáltunk. Az akkor elfogadott megállapodás alapján már régen nem az egészségügyi reformhoz kapcsolódó alapvető szabályozási kérdésekről kéne vitatkoznunk, hanem felkészülni a törvény végrehajtására. Válságtünet, ahogy az MSZP-frakció megüzeni, hogy a megannyi kompromisszummal elfogadott közös kormány-előterjesztést nem tudja támogatni. Milyen akkor a kormányfő és a reformok támogatottsága az MSZP-ben?


Fotó: MTI

Osztja pártelnökének, Kóka Jánosnak azon nézetét, hogy a hiba odaát, az MSZP-ben van?
- Sokkal mélyebb problémák vannak a kormány és a koalíció működésében, mint hogy egymásra hárítsuk a felelősséget. Ugyanakkor az a fajta eltökéltség, az a közérthető és követhető retorika, amelyet a miniszterelnök második kormánya megalakítását követően képviselt, mára lényegében kiürült, és nem látszik a tartalmi fedezete. Egyre több elemző szerint sodródik a kormány, és leginkább napi kommunikációs hadakozásokra fordítja energiáit. Nem tudok például mit kezdeni ezzel a „fair play” kampánnyal, ami tíz- vagy akár százmillió forintjába kerül az adófizetőknek, de nem jár a kormányzati döntések megértetése szempontjából semmiféle hozadékkal. Miközben a közlekedési vagy az egészségügyi reform kommunikációjára nem fordítottunk érdemi energiákat.
Akkor a „döglött tehenet” a miniszterelnök utcájába tolja át?
- Az SZDSZ nehéz helyzetben van, amikor a miniszterelnök személye kerül középpontba. A miniszterelnöktől mi azt várjuk, ahogy ígérte is, hogy legyen a reformok és az egyensúlyteremtő gazdasági növekedést megalapozó kormányzati politikának a motorja, és ehhez a megfelelő támogatottságot hozza a pártjából. Úgy tűnik, a kedvezőtlen közvélemény-kutatási adatok bénítóan hatnak az MSZP-re. Elég a konfliktusokból, konszolidálni a működést - hallom nemegyszer, csak az a baj, hogy nincsenek befejezetett reformok, nincs mit konszolidálni, és a puhulás, a szavazatvásárló politika előtérbe kerülése válságba sodorhatja az országot. Ebben pedig az SZDSZ nem lehet partner.
Az egészségügy kapcsán nem az a fő kérdés, hogy a miniszterelnök ki tud-e állni amellett a kompromisszum mellett, amit a közösen elfogadott kormány-előterjesztés tükröz, hanem az a kérdés, hogy pártja frakcióját is tudja-e „hozni”.
Mi történik, ha az MSZP-frakcióban nem lesz elég szavazat az egészségügyi reform mellett?
- Abban szeretnék hinni, hogy lesz. Ha a miniszterelnök alapkérdésekben nem képes már a saját pártját maga mögött tudni, politikai értelemben kérdésessé válik a cselekvőképessége.
Ebben az esetben újra előkerülhet a régi lemez, hogy az SZDSZ kilép a koalícióból?
- Ez nem túl eredeti leegyszerűsítése a problémának. Ha az említett helyzet előáll, az nem csak a liberálisokat hozza nehéz helyzetbe.
De újra előállhat az a helyzet, mint Medgyessy Péter esetében, hogy az SZDSZ lett a kormányfőváltási folyamat katalizátora. Ráadásul az egészségügyben soha nem az MSZP ijesztgette a partnerét a „kilépéssel”, hanem az SZDSZ vezetése lavírozta bele magát abba a helyzetbe, amelyből arcvesztés nélkül nem tud kihátrálni.
- Nem az SZDSZ arcvesztése a tét. Ráadásul én abból szeretnék kiindulni, hogy a miniszterelnök képes lesz kellő támogatottságot biztosítani a frakciójából. Az igaz, hogy az SZDSZ is követett el hibákat: például nem lett volna szabad hagyni, hogy rengeteg puhuláson keresztül idáig húzódjon el ez az ügy. Önkritika a liberálisokra is ráfér, de ha elbukik a kormány előterjesztése a végszavazás előtt, akkor az egy tisztáldozattal nem megoldható helyzetet teremt.
Tudja az SZDSZ, hogy mi a következő lépés? Van egyáltalán kellő belső erő a jó döntéshez?
- Az SZDSZ-nek minden korábbinál nagyobb szüksége van arra, hogy egy tisztázó értékvitát folytasson a párton belül. Mi az SZDSZ hivatása a politikában, mi a feladata, a szerepe a kormányban, a koalícióban? Nem arra kértünk, és kaptunk felhatalmazást a választóinktól, hogy történjék bármi a programunkkal, kerüljünk konfliktusba akár az értékeinkkel, társutas pártként asszisztáljunk a ciklus végéig a koalíciós partner cselekvéséhez. A koalíciós szerepvállalásnak a kormányprogrammal összhangban, eredményesen végzett közös kormányzás ad értelmet, és nem a bársonyszékek kínálta élvezet. Az utóbbi időben ránk is jellemző lett, hogy lendületből hozunk meg politikai döntéseket. Most arra van szükség, hogy érdemi vitákat követően higgadtan döntsünk.
Ehhez akár arra is szükség lenne, hogy a politikában új fiúnak számító Kóka János helyett a rutinosabb Fodor Gábor legyen az SZDSZ vezetője?
- Nem szeretném egy személyre leegyszerűsíteni a választ és a felelősség dolgát. Szerintem sokkal nagyobb baj van ma a magyar politikában, és azon belül az SZDSZ-ben is, mint hogy néhány személyi döntéssel túl lehetne jutni ezeken a válságjelenségeken. Abban biztos vagyok, hogy politikai fordulatra van szükség. Sem a koalíció, sem az SZDSZ a mai kormányzati teljesítménnyel és politikai kommunikációval nem lesz képes eredményesen nekimenni a 2009-es európai parlamenti választásoknak sem, nemhogy a 2010-es választásoknak. Félő az is, hogy az SZDSZ „beleég” az 1-2 százalékos törpe párt szerepébe, ahol leginkább riválisai szeretnék látni. Ugyanakkor nem pánikba kell esni, hanem higgadt, értékelvű politizálásra van szükség, mert az SZDSZ-brand többet érdemel.