Vissza a tartalomjegyzékhez

Gazsó József
Futballhiszti
Francia–olasz utálkozás

Olaszország labdarúgói skóciai győzelmükkel a franciáknak is kikaparták a gesztenyét: mindkét ország ott lehet a jövő évi Európa-bajnokságon. Ennek ellenére a két ország focistái továbbra is utálják egymást. Izrael a bepánikolt angol futballtársadalmat örvendeztette meg az oroszok legyőzésével. Finisben a selejtezők.

Újra bebizonyosodott, hogy az olasz válogatott megmentője tud lenni hazája közhangulatának. Emlékezhetünk, hogy a tavalyi világbajnokságot megelőzően kirobbanó bundabotrány mekkora hatást gyakorolt egész Olaszországra. Megrendült a legtöbb ember futballba vetett bizalma, a nem remélt világbajnoki cím azonban mindent megváltoztatott.
Most a tragikusan elhunyt Lazio-szurkoló esete borzolta a közvéleményt. Tömeges játékoselvándorlásról, meccsek elhalasztásáról és a bajnokság szüneteltetéséről szóltak a hírek, azonban a tavalyi tapasztalathoz hasonlóan újra a válogatott rendezte a viszonyokat azáltal, hogy az utolsó lehetőségként feltálalt selejtezőn legyőzte a meglepően jól szereplő Skócia gárdáját 2-1 arányban. Ezzel a kékek megváltották a repülőjegyüket a jövő nyári, Svájcban és Ausztriában esedékes kontinensviadalra.
A történet pikantériája azonban az, hogy erre a győzelemre nem csak az olaszoknak volt égető szükségük. A sors szeszélye folytán a franciák kénytelenek voltak otthoni foteljükből az olaszok győzelméért szorítani. Jól jellemzi a két nemzet futballviszonyát, hogy a Squadra Azurra, ha korábban kivívta volna a továbbjutást, nagy valószínűséggel a B csapattal utazott volna el a skótok elleni meccsre, nehogy a franciáknak kedvezzen. Bár kevés kétség lehet afelől, hogy fordított helyzetben a gallok másképp jártak volna el.
A két csapat közötti viszony Marco Materazzi és Zinedine Zidane tavalyi emlékezetes afférja óta romlott meg véglegesen. Korábban szinte valamennyi francia labdarúgó az olasz bajnokságban kereste kenyerét. Azóta a helyzet sokat változott: a két nemzet játékosai kölcsönösen egymást vádolják. Lassana Diarra szerint az olasz egy csaló nép. Gennaro Gattuso szerint viszont a franciák annyit sem érdemeltek, hogy az Európa-bajnokságon ott legyenek. Így viszont azt reméli, hogy az Eb-n ismét találkozik a két válogatott, és akkor lesz mit elszámolni a gallokkal. A két csapat milánói összecsapásán pedig 80 ezer olasz drukker fütyülte ki a francia himnuszt.
Raymond Domenech francia szövetségi kapitány is gyakran fogalmaz meg éles kritikákat a világbajnokkal kapcsolatban. Nemrég győzni képtelen csapatnak tituálta Donadoniékat, korábban, egy múltbéli utánpótlás mérkőzéssel kapcsolatban ő is lecsalózta az olaszokat. A mostani, köszönetnyilvánítás helyett elmondott monológja se fair play-díjas: „Azért nyertek, mert a kijelentéseim motiválták őket. Bár a meccset nem láttam, mivel nem akartam unatkozni, kissé bánt, hogy így egy tét nélküli meccsre kényszerülünk Ukrajnával” - fogalmazott a franciák szakvezetője.
A hálaadás egy másik módjának azonban felhozhatjuk Anglia példáját. A szigetországiak az egész selejtezősorozatban csak botladoztak, olyannyira, hogy elveszítették a lehetőségét annak, hogy saját kezükben tartva sorsukat jussanak ki az Eb-re. Egyetlen esélyük volt arra, hogy ez az állapot megváltozzon, mégpedig ha az izraeli válogatott legyőzi (a selejtezősorozatban másodjára is!) a jó erőkből felálló orosz csapatot. Az izraeliek előzetesen ígéretet tettek, hogy mindent megtesznek a sikerért, noha esélyük a kijutásra már nincsen.
A legelhivatottabb angol szurkolók ezt olyan jó szívvel fogadták, hogy elhatározták: elutaznak az „Ígéret földjére”, hogy viszonozzák a buzdításukkal az izraeliek segítségét. Egyes hírek szerint több mint ezer angol jelent meg a Tel Aviv-i stadionban, amit feltehetőleg nem bántak meg, mert szemtanúi lehettek, ahogy az izraeli tizenegy megleckézteti a Szbornaját - 2-1 arányban.
Az oroszoknak pedig minden feltétel adott volt a sikerhez, szinte hazai környezetben érezhették magukat a Ramat Gan stadionban. Izrael 7 milliós népességéből ugyanis közel 1,2 millióan az egykori Szovjetunió területéről vándoroltak Izraelbe, ezért nem meglepő, hogy a 9000, Oroszországból érkező drukkeren túl további 10 ezer helyi is a Szbornaja sikerét remélve látogatott ki a stadionba. A szemfüles Izraeli Labdarúgó Szövetség pedig bevételi rekordot szimatolva egy külön szektort hozott létre az oligarchák számára, ahová a jegyeket 2000 dollárért kínálták.
Izrael így sportszerűségből jelesre vizsgázott, és bebizonyította, hogy az angol sajtó által kreált összeesküvés-elméletek alaptalanok. Vagyis, hogy sok pénzért az izraeliek a meccs végeredményét is hajlandók eladni. „Az emberek kitalálnak dolgokat, hogy megkönnyítsék a lapok eladását, azonban mi ezzel tisztában voltunk, és tudtuk, hogy csak a saját feladatunkra szabad koncentrálni. Mi nem várunk el cserébe ezért semmit, ha Anglia gratulálni szeretne nekünk, amiért sportszerűek voltunk, és komolyan vettük ezt a mérkőzést, akkor azt természetesen elfogadjuk” - nyilatkozta Dror Kashtan, az izraeli szövetségi kapitány. Az örömmámorban úszó angoloktól Steve McLaren szövetségi kapitány a következőképpen értékelte a történteket: „Az izraelieké egy büszke nemzet, s minden dicséretet megérdemelnek az erőfeszítéseikért. Mindig mondtam: a Horvátország elleni meccsünknek lesz még tétje. Igazam lett.” Ennek ellenére elképzelhető, hogy az angol kapitány hamarosan munkanélküli lesz: Rooney-ék botladozását nem nézte jó szemmel a szövetség, és ezért McLarent teszik felelőssé.