Vissza a tartalomjegyzékhez

T. Cs.
Karácsonyi kalkuláció
Kicsit másként

Az év vége mindig a nagy költekezések időszaka. Az elkövetkező hetekben szeretnénk a karácsony tájékán nem éppen megszokott módon „kalkulálásra” bírni kedves olvasóinkat.

A bevásárlóközpontok gazdag, karácsonyi pompába öltöző kirakatai, a különböző reklámok ellenállhatatlan vágyat ébresztenek mindannyiunkban, hogy pénztárcánk fenekére nézzünk, és megvásároljuk még azt is, ami miatt január közepén már fogjuk a fejünket, és nem értjük, mi ütött belénk abban a vonzó üzletben azon a fenyőillatú, gyertyáktól csillogó késő délutánon. Sőt ilyenkor még arra is készek vagyunk, hogy beáldozzuk egészéves megtakarításunkat vagy annak egy részét, nem beszélve a hitelt is igénybe vevő vásárlásokról, mondván: úgyis közeleg a január elseje, és „akkor most már tényleg új életet kezdünk, jövőre mindent egész másként fogunk tenni anyagi területen is”. Felmérések, közvélemény-kutatások tucatjai szólnak arról, hogy alapjáraton is hedonistán élünk: ha pénzünk van, elköltjük. Azonnal vásárolunk - ha kell, akár hitelből is. Keveset törődünk biztonságunkkal, nem gondolunk távolabbi jövőnkre. Nem alakul ki bennünk a jövőorientált szemlélet, rosszul szeretjük önmagunkat. Gyakran válunk presztízsfogyasztókká, és vásárlunk reális anyagi lehetőségeinknél jóval drágább termékeket. A karácsony pedig csak fokozza ezt a nem éppen előnyös anyagi életvitelt.
A pénzügyi tanácsadók egyöntetű véleménye szerint az emberek nagy része nem ismeri a „pénzcsinálás” egyik lényegi elemét és az abban rejlő lehetőséget, ezért nem látja értelmét az éveken át tartó takarékoskodásnak. Hogy mi ez a fontos tényező? Amikor Albert Einsteint megkérdezték, hogy mi volt az emberiség legnagyobb találmánya, gondolkodás nélkül válaszolta: „A kamatos kamat!”
A hosszú távú befektetések lényege, hogy évről évre a hozammal növekedett tőke növekszik tovább, amely már középtávon is nagyon kedvezően hat megtakarításainkra, de hosszú távon, 20, 30, 40 év távlatában egészen elképesztő számokat produkál. Ezért is fontos megértenünk, hogy ha évtizedeken keresztül saját számlánkra fizetjük például a nyugdíjjárulékot vagy gyermekünk számára egy bizonyos összeget, sokkal nagyobb biztonságot teremtünk magunknak, mint ha az állam lyukas zsákjába tennénk bele ugyanezt.
Érdemes elmerülni a számok világában, és egy picit „eljátszani” azzal a - régi függvénytáblázatból talán még ismert - képlettel, amely a világ kis- és nagybefektetőit egyaránt lázban tartja hosszú évtizedek óta. Hogy miért éppen a karácsonyi készülődés napjai erre az egyik legideálisabb időszak? Nos, egy rövidke kalkulálással ez mindjárt világossá válik, sőt talán sikerül meggyőzően érvelni amellett is, hogy nem érdemes a január elsejei nagy fogadalomra sem apellálni, mert annak - évtizedek távlatában - súlyos következménye lehet pénztárcánkra.
Vegyünk egy fiktív példát: nézzük meg, mi történik, ha racionálisabban költekezünk az ünnepek alatt, és ezentúl minden évben mondjuk felére csökkentjük a kiadásokat. Ma egy magyar család átlagosan körülbelül 80 ezer forintot költ ajándékra. Radikális döntésünk nyomán a maradék 40 ezret fektessük be hosszú távra, mondjuk az aktív élet időszakára, 40 évre (értelemszerűen a következő évi összeg már csak 39 évig kamatozik, az az utáni 38-ig, és így tovább). Az inflációval most ne is foglalkozzunk, tehát 40 éven át évi 40 ezer forinttal (havi 3333 Ft!) számoljunk. Csupán e „karácsonyi racionalizálás” folytán pontosan (nem tévedés!) 34365696 forintot „csinálhatunk” évi átlag 12 százalékos, befektetéseknél teljesen reálisnak számító, hozammal - mindössze 1,6 millió forintból! A „január elsejei fogadkozók” kedvéért kiszámoltuk a „halogatás árát” is, megnéztük, mit jelent egy év, azaz ha a „racionalizálást” 1 évvel elhalasztjuk. Az eredmény mellbevágó, a végösszeg 30643657 forintra csökkent, ami azt jelenti, hogy majdnem 4 millió forintot „bukhatunk” ráérős hozzáállásunkkal. Ugye érdemes kalkulálni?