Vissza a tartalomjegyzékhez

Vagyim Arisztov
Az októberi forradalom mítosza
Lelkész álruhában bujkált Lenin, mielőtt finn zsoldosokkal elfoglaltatta a Téli Palotát

Az elmúlt napokban volt az úgynevezett nagy októberi szocialista forradalom 90. évfordulója, amely során a bolsevikok - Lenin vezetésével - magukhoz ragadták a hatalmat Oroszországban. A forradalom hivatalos története a 20. század leghosszabb ideig fennmaradt és talán legarcátlanabb hazugsága. Leninék mítoszával több generáción át sok száz millió embert vezettek félre tudatosan.

Leninék a hatalomban töltött első naptól fogva azt híresztelték az országban és az egész világon, hogy a forradalmat „öntudatos dolgozók” és a forradalom oldalára átállt petrográdi katonák hajtották végre. (Szentpétervárt az első világháború kezdetétől nevezték Petrográdnak egészen 1924-es Leningráddá való „átkereszteléséig”.) Hatalmuk minden napján a leninisták azt bizonygatták, hogy a forradalmat az orosz nép hajtotta végre azért, hogy megakadályozzák Oroszország bukását a világháborúban. Meg azt, hogy az akkori ideiglenes kormány, élén Alekszandr Kerenszkijjel ellenforradalmi és agresszív volt népével szemben, illetve folyton terrorizálta a bolsevikokat Leninnel egyetemben. Hogy elárulta saját népét, amire az orosz nép válaszaként érkezett a Téli Palota ostroma, ahonnan női álruhába bújva menekült Kerenszkij.
Nos, napjainkban végleg nyilvánvalóvá vált, hogy mindez csupán mítosz, amellyel több generáción át sok száz millió embert vezettek félre tudatosan. Az, hogy a Téli Palotát az „ellenforradalom” felkészítette a várható ostromra, olyan rendezői húzás, ami Lenin és elvtársai áruló mivoltát volt hivatott leplezni, akik nem restelltek külföldi haderőt alkalmazni a hatalom megszerzésére.
1917 nyarán az orosz újságok több alkalommal írtak arról, hogy Lenin és az Európából vele együtt érkezett bolsevikok valójában német kémek, akik német pénzen kísérlik magukhoz ragadni a hatalmat Oroszországban. A szovjethatalom éveiben ezt a témát vagy elhallgatták, vagy az „ellenforradalmárok becstelen rágalmazása”-ként interpretálták. Azonban a kommunista hatalom bukása után folytatott történelemtudományi kutatások egybehangzóan igazolják: Lenin és pártja valóban hazaáruló volt.
A bolsevikok Leninnel együtt a német és az osztrák-magyar vezérkarral működtek együtt, ahonnan a pénzt is kapták oroszországi forradalmi tevékenységükhöz. Pontosan e célból engedélyezte a német hadvezetés a bolsevikok átutazását saját területén, miután II. Miklós cárt megfosztották hatalmától 1917 tavaszán.
Júliusban, mielőtt az orosz hadsereg beavatkozott volna a fronton, a leninisták megpróbáltak felkelést kirobbantani a hátországban. A felkelést elfojtották ugyan, de a beavatkozás sem sikerült. Augusztusban Lenin Németország és az Osztrák-Magyar Monarchia képviselőivel találkozott Svájcban, ahol protestáns lelkésznek álcázva élt egy tüdőszanatóriumban egy hasonlóan „hiteles” magyarországi lelkipásztorral. A „világ proletárjainak leendő vezére” egy tiszteletes álarcát választotta összesküvéséhez. A történészek szerint ez a svájci találkozósorozat az egyik legnehezebben felderíthető titok az 1917-es év történelmében. Egyes feltételezések szerint a német flotta támadása a Balti-tengeren eredetileg Petrográd megszerzésére irányult, amit fizetségként adtak volna vissza a bolsevikoknak a különbéke megkötéséért és a háborúból való kilépésért.
Ugyanebben az időben Finnországban, amely akkor az orosz állam része volt, és kikötőiben horgonyoztak az orosz Balti-tengeri flotta hajói, egy finn vagy más feltételezések szerint német katonákból álló elitalakulatot hoztak létre. A támaszpontokon gyilkossághullám söpört végig. Az áldozatok magas beosztású tisztek és parancsnokok voltak. A flotta főparancsnokát, Nepenin admirálist is meggyilkolták.
A napokban a Rosszija televíziós csatornán bemutatott dokumentumfilm szerint Lenin Finnországban egy gárdát hozott létre, amit a petrográdi hatalomátvételhez készített elő. Lenin e gárda közreműködésével az Oroszországban kompromisszumot kereső, koalíciós kormányzásra törekvő demokratikus erők gyűlését kívánta feloszlatni. Azonban a neves bolsevikok, köztük a permanens világforradalom ideológusa, Lev Trockij, ellenáltak Lenin erőszakos megoldásának.
Váratlan fordulatként az Ideiglenes Kormány feje, Alekszandr Kerenszkij segítette elő Lenin terveinek megvalósulását. Arra utasította az orosz hadsereg főparancsnokát, Lavr Kornyilov generálist, tegyen rendet Petrográdban. Amikor Kornyilov alakulataival megjelent a főváros közelében, a kormányfő - aki el akarta nyomni a (tavaszi) forradalmat - hirtelen lázadónak kiáltotta ki őt. Lehetőség adódott a főparancsnok és egy sor további tábornok letartóztatására.
Kornyilov „lázadásának” elfojtására felfegyverezték a júliusi lázadási kísérlet után betiltott Vörös Gárda osztagait. Később, a szovjethatalom idején azt állították, hogy ezekben az osztagokban „öntudatos dolgozók” voltak, mára azonban világossá vált, hogy soraikban főleg munkanélküliek, dezertőrök és köztörvényes bűnözök voltak. Szolgálataikért ráadásul a gyári munkások fizetésének többszörösét kapták - zsoldként.


Lenin álöltözetben. Ilyen külsővel bujkált Európában

A hatalom megragadására Lev Trockij létrehozta a Hadi-Forradalmi Bizottságot (VRK), amivel fenyegetettség alá vonta a kormány képviselőit. Kerenszkij azonban érthetetlen módon megtiltotta Trockij letartóztatását, a VRK pedig átvette a kormányzati épületek felett az ellenőrzést. Közben saját párttársai megakadályozták, hogy Lenin a Szmolnij Intézet épületébe lépjen, amely akkorra már a bolsevikok erődjévé alakult át.
A Finnországból hazatérő Lenin lelkészruhában jelent meg Petrográdban, miközben tovább formálódott a támogatására szánt hadosztály. A balti-tengeri flotta őrnaszádja több mint ezer német és osztrák-magyar gyártmányú puskát és bőséges muníciót szállított azoknak az osztrák-német hadifoglyoknak, akik később Lenin fő ütőerejévé és a Vörös Hadsereg alapegységeivé váltak.
A tilalom ellenére Lenin Ranha finn forradalmár kíséretében megjelent a Szmolnijban. A Szmolnij főnöke Trockij volt, de Lenin rövid úton meggyőzte őt azzal, hogy Finnországból hamarosan megérkezik az ő - mármint Lenin - hadosztálya. Iljics ultimátumot adott a megzavarodott Trockijnak: indítsanak fegyveres felkelést, és osztozzanak meg a hatalmon. Trockij más választás híján belement az alkuba, és 1917. november 7-ére virradó éjjel a bolsevik brigádok hatalmukba kerítették a város főbb épületeit: a postát, a távirdát, a vasútállomásokat és a Néva hídjait.
A nyilvánvalóan katonai jellegű akció jól előkészített tervek szerint, fölösleges felhajtás nélkül zajlott. A petrográdi laktanya katonái eközben hálótermeikben várakoztak - így szólt a parancs. Részvételük ebben az akcióban nem több legendánál. Oroszország fővárosát egészen másféle emberek foglalták el. A tényleges hatalom a város és az ország felett úgy cserélt gazdát, hogy lakosai észre se vették.
Reggel az Ideiglenes Kormány tagjait könnyedén le lehetett volna tartóztatni, de ezt senki se tette meg. Kerenszkij saját automobilján távozott a városból, anélkül hogy bármilyen utasítást hátrahagyott volna a kormányának.
A Néván harckészültségben várakozó Aurora cirkáló rádióadást sugárzott az Ideiglenes Kormány eltávolításáról. Ezzel szemben a kormány változatlanul a Téli Palotában tartózkodott, ahol rajtuk kívül a II. Miklós által alapított hadikórház működött. Az épületet mindössze katonai főiskolások és katonai szolgálatot teljesítő nők védték. Semmilyen barikád vagy erősítések, amelyek később a bolsevikok elbeszéléseiben megjelentek, nem volt látható, pusztán a hatalmas épület fűtésére odaszállított tűzifarakások sorakoztak az udvaron. Éjszakára már csak a nők maradtak.
Közben a Szmolnijban a katona-, paraszt- és munkástanácsok küldötteinek második kongresszusa zajlott, ahol Trockij bejelentette az Ideiglenes Kormány bukását - holott az érintetlenül a Téli Palotában ülésezett. Trockij bemutatta a küldötteknek Lenint, aki a konspiráció miatt borotváltan, szakáll és bajusz nélkül jelent meg. Trockij és Lenin közösen jelentették be a forradalmat. 
A Téli Palotában megjelent a bolsevikok küldötte, aki lemondásra szólította fel a kormánytagokat. 21 óra 40 perckor eldördül az Aurora vaklövése, amelyet később történelmi eseménynek neveznek. A filmrendezők által megálmodott verzió szerint ekkor munkások, tengerészek és katonák tömegei kezdték ostromolni a kormány székhelyét. E szín később megjelenik Szergej Eisenstein Október című fekete-fehér némafilmjében, és kétségbevonhatatlan dogmává válik. Valójában semmiféle ostrom nem volt, hanem puskatüzet nyitottak, most már éles töltényekkel a Néva túlpartján található Péter-Pál-erődből. A palotában többen megsérültek.
Közben a finn állomásra befutott egy vonat Finnországból nagy csapat felfegyverzett és jól szervezett hallgatag emberrel a fedélzetén. Úgy tűnt, hogy a tengerészkülsejű emberek nem beszélnek oroszul. A Téli palota ostroma: Cáfolat című film alkotói szerint ez a furcsa katonai egység valamiféle különleges alakulat volt. Tagjai beszivárogtak a Téli Palotába, ahol lefegyverezték a védelmet ellátó főiskolásokat és nőket. Később a kormánytagokat is ez az alakulat tartóztatta le, a minisztereket a Péter-Pál-erőd börtönébe vetették.
A valós történelmi jelenet a Téli Palotában másnap reggel kezdődött, amikor az utcán összeverődött tömeg megtudta, hogy az egykori cári rezidencia üres. A tömeg berontott a palotába, rabolni, törni-zúzni kezdett, majd beszabadult a borospincékbe, és lerészegedett.
A „nagy októberi szocialista forradalom” kicsúszhatott volna az ellenőrzés alól. A tömegben azonban kemény kézzel rendet teremtett ugyanaz a talányos „elitalakulat” Finnországból.