Az elmúlt napokban volt az úgynevezett nagy októberi szocialista forradalom
90. évfordulója, amely során a bolsevikok - Lenin vezetésével - magukhoz
ragadták a hatalmat Oroszországban. A forradalom hivatalos története a 20.
század leghosszabb ideig fennmaradt és talán legarcátlanabb hazugsága. Leninék
mítoszával több generáción át sok száz millió embert vezettek félre tudatosan.
Leninék a hatalomban töltött első naptól fogva azt híresztelték az országban
és az egész világon, hogy a forradalmat „öntudatos dolgozók” és a forradalom
oldalára átállt petrográdi katonák hajtották végre. (Szentpétervárt az első
világháború kezdetétől nevezték Petrográdnak egészen 1924-es Leningráddá való
„átkereszteléséig”.) Hatalmuk minden napján a leninisták azt bizonygatták, hogy
a forradalmat az orosz nép hajtotta végre azért, hogy megakadályozzák
Oroszország bukását a világháborúban. Meg azt, hogy az akkori ideiglenes
kormány, élén Alekszandr Kerenszkijjel ellenforradalmi és agresszív volt népével
szemben, illetve folyton terrorizálta a bolsevikokat Leninnel egyetemben. Hogy
elárulta saját népét, amire az orosz nép válaszaként érkezett a Téli Palota
ostroma, ahonnan női álruhába bújva menekült Kerenszkij.
Nos, napjainkban végleg nyilvánvalóvá vált, hogy mindez csupán mítosz, amellyel
több generáción át sok száz millió embert vezettek félre tudatosan. Az, hogy a
Téli Palotát az „ellenforradalom” felkészítette a várható ostromra, olyan
rendezői húzás, ami Lenin és elvtársai áruló mivoltát volt hivatott leplezni,
akik nem restelltek külföldi haderőt alkalmazni a hatalom megszerzésére.
1917 nyarán az orosz újságok több alkalommal írtak arról, hogy Lenin és az
Európából vele együtt érkezett bolsevikok valójában német kémek, akik német
pénzen kísérlik magukhoz ragadni a hatalmat Oroszországban. A szovjethatalom
éveiben ezt a témát vagy elhallgatták, vagy az „ellenforradalmárok becstelen
rágalmazása”-ként interpretálták. Azonban a kommunista hatalom bukása után
folytatott történelemtudományi kutatások egybehangzóan igazolják: Lenin és
pártja valóban hazaáruló volt.
A bolsevikok Leninnel együtt a német és az osztrák-magyar vezérkarral működtek
együtt, ahonnan a pénzt is kapták oroszországi forradalmi tevékenységükhöz.
Pontosan e célból engedélyezte a német hadvezetés a bolsevikok átutazását saját
területén, miután II. Miklós cárt megfosztották hatalmától 1917 tavaszán.
Júliusban, mielőtt az orosz hadsereg beavatkozott volna a fronton, a leninisták
megpróbáltak felkelést kirobbantani a hátországban. A felkelést elfojtották
ugyan, de a beavatkozás sem sikerült. Augusztusban Lenin Németország és az
Osztrák-Magyar Monarchia képviselőivel találkozott Svájcban, ahol protestáns
lelkésznek álcázva élt egy tüdőszanatóriumban egy hasonlóan „hiteles”
magyarországi lelkipásztorral. A „világ proletárjainak leendő vezére” egy
tiszteletes álarcát választotta összesküvéséhez. A történészek szerint ez a
svájci találkozósorozat az egyik legnehezebben felderíthető titok az 1917-es év
történelmében. Egyes feltételezések szerint a német flotta támadása a
Balti-tengeren eredetileg Petrográd megszerzésére irányult, amit fizetségként
adtak volna vissza a bolsevikoknak a különbéke megkötéséért és a háborúból való
kilépésért.
Ugyanebben az időben Finnországban, amely akkor az orosz állam része volt, és
kikötőiben horgonyoztak az orosz Balti-tengeri flotta hajói, egy finn vagy más
feltételezések szerint német katonákból álló elitalakulatot hoztak létre. A
támaszpontokon gyilkossághullám söpört végig. Az áldozatok magas beosztású
tisztek és parancsnokok voltak. A flotta főparancsnokát, Nepenin admirálist is
meggyilkolták.
A napokban a Rosszija televíziós csatornán bemutatott dokumentumfilm szerint
Lenin Finnországban egy gárdát hozott létre, amit a petrográdi hatalomátvételhez
készített elő. Lenin e gárda közreműködésével az Oroszországban kompromisszumot
kereső, koalíciós kormányzásra törekvő demokratikus erők gyűlését kívánta
feloszlatni. Azonban a neves bolsevikok, köztük a permanens világforradalom
ideológusa, Lev Trockij, ellenáltak Lenin erőszakos megoldásának.
Váratlan fordulatként az Ideiglenes Kormány feje, Alekszandr Kerenszkij
segítette elő Lenin terveinek megvalósulását. Arra utasította az orosz hadsereg
főparancsnokát, Lavr Kornyilov generálist, tegyen rendet Petrográdban. Amikor
Kornyilov alakulataival megjelent a főváros közelében, a kormányfő - aki el
akarta nyomni a (tavaszi) forradalmat - hirtelen lázadónak kiáltotta ki őt.
Lehetőség adódott a főparancsnok és egy sor további tábornok letartóztatására.
Kornyilov „lázadásának” elfojtására felfegyverezték a júliusi lázadási kísérlet
után betiltott Vörös Gárda osztagait. Később, a szovjethatalom idején azt
állították, hogy ezekben az osztagokban „öntudatos dolgozók” voltak, mára
azonban világossá vált, hogy soraikban főleg munkanélküliek, dezertőrök és
köztörvényes bűnözök voltak. Szolgálataikért ráadásul a gyári munkások
fizetésének többszörösét kapták - zsoldként.
Lenin álöltözetben. Ilyen külsővel bujkált Európában
A hatalom megragadására Lev Trockij létrehozta a Hadi-Forradalmi Bizottságot
(VRK), amivel fenyegetettség alá vonta a kormány képviselőit. Kerenszkij azonban
érthetetlen módon megtiltotta Trockij letartóztatását, a VRK pedig átvette a
kormányzati épületek felett az ellenőrzést. Közben saját párttársai
megakadályozták, hogy Lenin a Szmolnij Intézet épületébe lépjen, amely akkorra
már a bolsevikok erődjévé alakult át.
A Finnországból hazatérő Lenin lelkészruhában jelent meg Petrográdban, miközben
tovább formálódott a támogatására szánt hadosztály. A balti-tengeri flotta
őrnaszádja több mint ezer német és osztrák-magyar gyártmányú puskát és bőséges
muníciót szállított azoknak az osztrák-német hadifoglyoknak, akik később Lenin
fő ütőerejévé és a Vörös Hadsereg alapegységeivé váltak.
A tilalom ellenére Lenin Ranha finn forradalmár kíséretében megjelent a
Szmolnijban. A Szmolnij főnöke Trockij volt, de Lenin rövid úton meggyőzte őt
azzal, hogy Finnországból hamarosan megérkezik az ő - mármint Lenin -
hadosztálya. Iljics ultimátumot adott a megzavarodott Trockijnak: indítsanak
fegyveres felkelést, és osztozzanak meg a hatalmon. Trockij más választás híján
belement az alkuba, és 1917. november 7-ére virradó éjjel a bolsevik brigádok
hatalmukba kerítették a város főbb épületeit: a postát, a távirdát, a
vasútállomásokat és a Néva hídjait.
A nyilvánvalóan katonai jellegű akció jól előkészített tervek szerint,
fölösleges felhajtás nélkül zajlott. A petrográdi laktanya katonái eközben
hálótermeikben várakoztak - így szólt a parancs. Részvételük ebben az akcióban
nem több legendánál. Oroszország fővárosát egészen másféle emberek foglalták el.
A tényleges hatalom a város és az ország felett úgy cserélt gazdát, hogy lakosai
észre se vették.
Reggel az Ideiglenes Kormány tagjait könnyedén le lehetett volna tartóztatni, de
ezt senki se tette meg. Kerenszkij saját automobilján távozott a városból,
anélkül hogy bármilyen utasítást hátrahagyott volna a kormányának.
A Néván harckészültségben várakozó Aurora cirkáló rádióadást sugárzott az
Ideiglenes Kormány eltávolításáról. Ezzel szemben a kormány változatlanul a Téli
Palotában tartózkodott, ahol rajtuk kívül a II. Miklós által alapított
hadikórház működött. Az épületet mindössze katonai főiskolások és katonai
szolgálatot teljesítő nők védték. Semmilyen barikád vagy erősítések, amelyek
később a bolsevikok elbeszéléseiben megjelentek, nem volt látható, pusztán a
hatalmas épület fűtésére odaszállított tűzifarakások sorakoztak az udvaron.
Éjszakára már csak a nők maradtak.
Közben a Szmolnijban a katona-, paraszt- és munkástanácsok küldötteinek második
kongresszusa zajlott, ahol Trockij bejelentette az Ideiglenes Kormány bukását -
holott az érintetlenül a Téli Palotában ülésezett. Trockij bemutatta a
küldötteknek Lenint, aki a konspiráció miatt borotváltan, szakáll és bajusz
nélkül jelent meg. Trockij és Lenin közösen jelentették be a forradalmat.
A Téli Palotában megjelent a bolsevikok küldötte, aki lemondásra szólította fel
a kormánytagokat. 21 óra 40 perckor eldördül az Aurora vaklövése, amelyet később
történelmi eseménynek neveznek. A filmrendezők által megálmodott verzió szerint
ekkor munkások, tengerészek és katonák tömegei kezdték ostromolni a kormány
székhelyét. E szín később megjelenik Szergej Eisenstein Október című
fekete-fehér némafilmjében, és kétségbevonhatatlan dogmává válik. Valójában
semmiféle ostrom nem volt, hanem puskatüzet nyitottak, most már éles
töltényekkel a Néva túlpartján található Péter-Pál-erődből. A palotában többen
megsérültek.
Közben a finn állomásra befutott egy vonat Finnországból nagy csapat
felfegyverzett és jól szervezett hallgatag emberrel a fedélzetén. Úgy tűnt, hogy
a tengerészkülsejű emberek nem beszélnek oroszul. A Téli palota ostroma: Cáfolat
című film alkotói szerint ez a furcsa katonai egység valamiféle különleges
alakulat volt. Tagjai beszivárogtak a Téli Palotába, ahol lefegyverezték a
védelmet ellátó főiskolásokat és nőket. Később a kormánytagokat is ez az
alakulat tartóztatta le, a minisztereket a Péter-Pál-erőd börtönébe vetették.
A valós történelmi jelenet a Téli Palotában másnap reggel kezdődött, amikor az
utcán összeverődött tömeg megtudta, hogy az egykori cári rezidencia üres. A
tömeg berontott a palotába, rabolni, törni-zúzni kezdett, majd beszabadult a
borospincékbe, és lerészegedett.
A „nagy októberi szocialista forradalom” kicsúszhatott volna az ellenőrzés alól.
A tömegben azonban kemény kézzel rendet teremtett ugyanaz a talányos
„elitalakulat” Finnországból.