Vissza a tartalomjegyzékhez

Hubert József
Homályzónák
Hatékony módszer a feketegazdaság ellen

A legóvatosabb becslések szerint is 500 milliárd forint adókiesést okoz a feketegazdaság hazánkban. Ehhez minden szakértő szerint hozzájárul az is, hogy ma nem kevesebb, mint 55 különböző adó- és illetéknemet ismer az adótörvény. Átlagos helyzetben egy vállalatra körülbelül 5000 szabály vonatkozik, és a folyamatok nem az adórendszer egyszerűsödése irányába mutatnak: 11 adófajta ugyanis az elmúlt négy év terméke. A feketegazdaság kifehérítéséhez szükség lenne a magyar adórendszer reformjára is - hangzott el a Magyar Közgazdasági Társaságnak a Budapesti Corvinus Egyetemen tartott konferenciáján.

A feketegazdaság a legóvatosabb KSH-becslések szerint 2005-ben 500 milliárd adókiesést okozott az országnak, ám az óvatosság sok szakértő szerint túlzó, szerintük a valóság ennek a számnak akár három-négyszerese is lehet. A feketegazdaság valójában mérhetetlen, nem véletlen, hogy az angolul csak „non observed economy” (nem megfigyelt gazdaság) néven eufemizált jelenségről szóló szakirodalmi könyvek ma már könyvtárakat töltenek meg. A számoknál maradva: a magyar GDP körülbelül 12 százaléka származik a zavarosból. Akármilyen hihetetlen, a nemzetközi standardok alapján a prostitúció, drogkereskedelem vagy a számla nélkül forgalmazott termékek egy része - becslés útján, de mégis - éppen úgy a bruttó hazai termék részévé válik, mint a krumplitermesztőnél vett burgonya vagy a fodrásznál megfizetett hajvágás.


A kormány által meghirdetett „kifehérítő” intézkedések hatásáról egyelőre nincs adat. Nem is lehet, mivel a különböző becslési eljárások egy időszak lezárását követő 16 hónap után produkálnak először többé-kevésbé megbízható adatokat, végleges számokra pedig legalább három évet kell várni. Bár hivatalos számok tehát még nincsenek, közgazdászberkekben az a hír járja: az intézkedéscsomag hatására jelentősen csökkent a feketegazdaság.
Ligeti Csák, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) főosztályvezetője két nagy forrásra vezette vissza a feketegazdaság eredményeit. A teljes mértékben illegális tevékenységek a homályzóna 5-6 százalékát fedik le, míg legális vállalkozások eltitkolt vagy alulbejelentett eredményéből származik a feketegazdálkodás 70 százaléka (a maradék 25 százalék egyéb forrásokból áll össze).

Kizárásos alap

A számok mögötti valóságról a már említett konferencián Sárközy Alexandra és Vankó László, a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága (VPOP) munkatársai meséltek. Jelenleg a hazai gyakorlatban a leggyakrabban előforduló, feketegazdasághoz köthető bűncselekmények közé az áruhamisítás, a szerző jogot sértő áruk (hamisított DVD-k, CD-k) illegális árusítása, számlagyárak üzemeltetése, az ablakmosó és egyéb alkoholtartalmú folyadékok átalakítása tiszta szesszé, illetve kábítószer-csempészet tartozik. Az egyik legizgalmasabb kérdésnek a kilencvenes évek elején, a rendszerváltással és a piacgazdaságra történő átállással gyakorlatilag egy időben megjelent számlagyárak történetét tartották.
Mi is az alaphelyzet? Adott egy vállalkozó, aki az év végi helyzetfelméréskor szembesül a kegyetlen valósággal: túl jól ment a bolt - adót, adott esetben akár nem is keveset kellene fizetnie. Ilyenkor jön kapóra a jó barát, aki 6-8 százaléknyi jutalékért bármekkora összegről tud számlát hozni. Az érmét a másik oldaláról nézve arról van szó, hogy mára komplett bűnözői körök szakosodtak 100-150 vállalkozásukkal „számlagyártásra” a legkülönbözőbb területeken, az adatrögzítéstől a menedzsmentképzésen át a takarításig.
Vankó László felidézte a közelmúlt legnagyobb hatósági sikerét: a tavaly szeptemberben elcsípett, 38 milliárd forintnyi kárt okozó maffiózótól az évek során mintegy 1300 vállalkozó fogadott be fiktív számlákat. Az eseten keresztül egyébként kitűnően szemléltetni lehet a magyar jogrendszer sajnálatos hiányosságait is. Az 1300 vállalkozó a számlák befogadásával ugyanis legalább 1300 bűncselekményt valósított meg, ami automatikusan 1300 külön-külön lefolytatandó eljárást jelent, legkevesebb 1300 tanúval. Az amúgy is leterhelt magyar bíróságok számára ez többéves feladatot jelent. Ebből kifolyólag nem példa nélküli az, hogy mire az ítélethirdetésre sor kerülne, az ügy elévült.
Az elmúlt évek másik nagy sláger témája a termékhamisítás. Nemrég egy magyar varrodára csaptak le a VPOP emberei, ahol Távol-Keletről származó pólókra, nadrágokra, pulóverekre varrták rá a legnevesebb ruhagyárak márkajelzéseit. És egyre gyakoribb az elektronikai cikkekkel való visszaélés is. A high-tech eszközök sajátos jellemzője, hogy viszonylag kis helyen akár több 10-100 millió forintos értéket is el lehet a vámosok szeme elől rejteni. De újabban - a kereslet növekedésével párhuzamosan - a 10 millió forintos értékhatárt meghaladó luxusautók csempészete is felvirágzott.
A hétköznapi, használati tárgyak csempészetének menete, elfedése általában a következő sémát mutatja. Mondjuk, elindul a póló Kínából, majd Németországon, Bécsen keresztül halad. Az osztrák fővárosban elintézik a papírmunkát: bejelentik, hogy a rakomány célja Románia, el is indul a kamion, ám Magyarországra még bejut, a célállomást azonban már soha nem éri el. A hazai forgalmazás lepapírozásához általában erre szakosodott számlagyárak szállítják az alapanyagot.
A fehér elfeketülésére nemcsak a termékek forgalmazásakor, de az előállításukkor is számtalan lehetőség kínálja szinte tálcán magát. Legtriviálisabb - így talán a legelterjedtebb is egyben - a be nem jelentett, fekete- munkaerő alkalmazása. A KSH felmérései szerint ma hazánkban mintegy 4 millió embernek van munkája (ez mellesleg azt is jelenti, hogy az ország 40 százaléka tartja el a maradék 60 százalékot). Tb-t, adót, járulékokat - vagy a három közül legalább az egyiket - viszont csak 3,1 millió ember fizet. A differencia a valamilyen formán feketén dolgozókat tartalmazza. Pontosabban ezen a 900 ezer feketézőn felül 150-200 ezer külföldi teljes illegalitásban dolgozik Magyarország határain belül, legtöbben hazai tulajdonú kisvállalkozásokban.
Ennek a szektornak a kezelése különös óvatosságot követel meg a kormány részéről - mondta Székely Judit. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium szakállamtitkárának adatai szerint a hazai munkások többsége ilyen cégnél dolgozik. A hazai kisvállalatok helyzetét két tényezővel lehet jellemezni: egyrészt pénzügyi helyzetük törékeny, másrészt éppen kis méretüknél fogva nagyon rugalmasan tudnak a környezetükhöz alkalmazkodni. A két tényezőt összeadva szinte képletszerűen következik a feketefoglalkoztatás. Ez főleg a jelentősen alacsonyabb közterhek miatt segíti pénzügyi helyzetük megszilárdítását. Rugalmasságuk pedig - mondja a szakember - segít nekik a váratlan helyzetek (például egy APEH-ellenőrzés) kezelésében.
Az államnak - akármilyen furcsán hat is első olvasatra - nem feltétlenül érdeke a kisvállalkozói szürkeségek kihipózása. A kisvállalkozók által feketén foglalkoztatott alkalmazottnak legalább van bevétele, és nem csak a szociális ellátásra kell bízni a megélhetését, ráadásul az általános kereslet is kisebb lenne, ha ezeknek az embereknek nem lenne jövedelmük.
A nem teljesen fekete foglalkoztatás másik nagy problémáját a kormány - egy félresikerült, de jó szándékúnak indult intézkedésével - maga okozta. Néhány éve az alkalmi munkákból élők helyzetének legalizálására hozták létre az úgynevezett alkalmi munkavállalói könyv (AM könyv) intézményét. Az ingyen kiváltható könyv jelentősen egyszerűsíti az alkalmi munkavállalók után megfizetendő közterhekhez szükséges papírmunkát: nem kell papírokat töltögetni, iratokat ide-oda tologatni. Elegendő, ha az AM könyv megfelelő rovátkájába közteherjegyet ragasztanak be. A munkavállaló ezután egészségügyi szolgáltatásra, baleseti táppénzre jogosulttá válik, nyugdíjához szolgálati időt gyűjt. A szabályok lazulásával azonban hatályát egyre jobban kibővítették, így a hagyományos alkalmazotti státuszhoz képest számtalan egyszerűsítést tartalmazó intézményt a vállalkozók „kiterjesztették” a rendes dolgozóikra is. A válaszlépés a kormány tervei szerint jövőre érkezik: az AM könyv hatályát a családi gazdálkodókra, mezőgazdaságra és nonprofit szférára kívánják szűkíteni, hogy az elburjánzott vadhajtásokat visszanyessék. Szintén a szürke színskálát gazdagítják azok az esetek - főleg az építőiparban gyakoriak -, amikor részmunkaidőben bejelentett munkavállaló valójában teljes munkaidőben dolgozik, és bére nagyobb részét zsebbe kapja, de a közterheket csak 4 vagy 6 óra után fizetik meg utána.
Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy csak a kisvállalatokra jellemzőek ezek a stiklik. A hazai multik egyike-másika is megpróbál kibúvót keresni a kötelezettségei alól, persze kifinomultabb módszerekkel. „Számomra elképesztő, hogy az adóhatóság egész egyszerűen nem veszi észre, amikor az 500-600 ezer forintot kereső mérnök egyik napról a másikra beszáll a saját vállalkozásába, és - papíron legalábbis - minimálbéren kezd tengődni” - mondta Lőrincz Leó. Az ábra tartalma nem csak a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal osztályvezetője szerint egyértelmű: a mérnök nyilván megbeszélte a főnökökkel, hogy inkább saját vállalkozásban viszi tovább ugyanazt a munkát, a korábbi félmilliós és mostani minimálbéres fizetésre eső közterhek különbözetét meg vagy ő maga vágja zsebre, vagy megfelezi a munkaadóval.
A korábban már néhány szó erejéig említett, kormányzati „fehérítő” csomag a foglalkoztatás területén is nekiveselkedik a nagymosásnak. Az elmúlt időben egyre több szó esik arról, hogy a sürgősségi ellátást leszámítva január elsejétől nem kap egészségügyi ellátást az, akinek rendezetlen a befizetése az egészségügy közös kasszájába. Ennél súlyosabban érintheti a vállalkozások zsebét az, hogy mind a hazai, mind az uniós pályázatokból kizárja magát az a cég, akinél ellenőrök a pályázás időpontjától visszafelé számított két éven belül bármilyen munkaüggyel kapcsolatos rendezetlenséget találtak. A kormány reményei szerint kellő visszatartó erőt fog jelenteni a milliárd forintos pályázati büdzséktől való elesés lehetősége ezen a területen is. Ám Székely Judit szerint további intézkedések lennének szükségesek. Ezek közül a járulékcsökkentés lenne talán a legfontosabb, de az adminisztrációs terhek csökkentése is sokat nyomhatna a latban.

Mellőzött protestáns etika

„A szocializmusban megtanították az embereket lopni: ami az államé, az senkié - szólt az alapelv. Ezt aztán sikerült sajnos a piacgazdasági viszonyokra is adaptálnunk” - kezdte előadását Lukács János. A Corvinus Egyetem számvitel tanszékének vezetője kiemelte: ma hazánkban mintegy kétmillió azoknak a száma, akik nem fizetnek szja-t vagy tb-t. Még szembetűnőbb az aránytalanság, ha azt nézzük, hogy az összes adó 75 százalékát a magas jövedelműek fizetik be. Ha a jelenlegi trendek alapján pesszimista forgatókönyvet kívánunk felvázolni, nincs nehéz dolgunk. Aki csak él és mozog, meg sem áll minimum a Bahamákig, és egy off-shore cégen keresztül nulla forinthoz közelítő adóval tudja a pénzét teljesen legálisan magához venni. Az országban - hivatalosan - a minimálbéres, nyugdíjas meg a munkanélküli marad. Egyiküknek sem kell ugyanis adót fizetni.
Ami a számvitel szerepét illeti, Lukács szerint fontos különbséget tenni a kreatív számvitel, a véletlen hiba és a szándékos csalás, visszaélés között. A kreatív számvitel - látszólag - hasonlóan működik, mint a csalás. A törvények közti ügyes lavírozás alkalmazásával adóstratégiát készít, adót optimalizál. Egyetlen ponton van csak érdemi különbség: a kreatív számvitel tiszteletben tartja a törvényeket. A számvitel ilyen formában történő, legális felhasználására minden jel szerint óriási szüksége van a magyar vállalkozói társadalomnak. Tudvalevő, hogy ma nem kevesebb, mint 55 (!) különböző adó- és illetéknemet ismer az adótörvény. A folyamatok pedig nem az adórendszer egyszerűsödése irányába mutatnak: az 55 egyötöde, 11 adófajta ugyanis az elmúlt négy év terméke. Az igazi különbség a vétlen tévedés és a szándékos csalás közt húzódik - elméleti síkon. A gyakorlatban viszont, az esetek 99,99 százalékában az adóellenőr nem tudja megállapítani, hogy véletlen vagy szándékos hiba történt-e, így kénytelen szinte minden feltárt hiba esetén azt feltételezni, hogy visszaélés történt.
Az adócsalásoknak több fajtája is ismert. Tízből tizenegy ember tudná megnevezni a valóságosnál alacsonyabb eredmény elkönyvelését mint példát. Valóban ez a legelterjedtebb forma: a nyereség - az alacsonyabb adófizetési kötelezettség formájában - kézzelfogható. Könyvelési trükköknek se szeri, se száma. „Nincs ebben az országban egyetlen napszemüveg sem - számítógépes védőszemüvegből viszont hogy, hogy nem, legalább kettő jut minden lakosra” - érzékeltette Lukács, mik múlnak a megfogalmazáson (előbbit ugyanis nem, utóbbit viszont el lehet könyvelni egy cégben költségként). Leltározásnál is kreatív a vállalkozó elme: ha kell, szeméttel tölt fel dobozokat, és vesz készletre, vízzel hígítja fel a készletet, vagy milliós tételben számol el néhány zsaludeszkát.
Az adóhatóságok munkáját egyébként nagyban segíti, hogy talán nincs még egy ország a világon, ahol egy lakosra ennyi feljelentés jutna: tavaly az APEH-hez 25 ezernél is több bejelentés érkezett adócsalás, adóeltitkolás és más témakörökben. Lukács szintén azon a véleményen van, hogy változást a rendszer átalakításával lehet elérni. Egyszerűbb, átláthatóbb adórendszerre, kisebb adókulcsokra és hatékonyabb ellenőrzésre lenne szükség.
A feketegazdasághoz kapcsolódó, talán legtöbbet emlegetett terület a korrupció. Angyal Ádám szerint alapvető probléma a csúszópénzek kapcsán az, hogy bár a közvélemény általánosságban károsnak tartja, sok tekintetben kifejezetten támogatja. A Budapesti Corvinus Egyetem üzleti etikával is foglalkozó oktatója szerint alapvetően gazdasági, „genetikai” (az ember természetéből fakadó) és társadalmi okai is vannak a korrupció modern időkre jellemző burjánzásának. Angyal szerint a korrupció a fogyasztói társadalom terjedésének köszönhető elsősorban. „Ha szépséget, fogyást, sőt még a szép feleséget is meg lehet venni kilóra, akkor miért ne lehetne a kapcsolatokat, befolyást, hatalmat?” - tette fel a költői kérdést.
A korrupció okait a klasszikus, protestáns etika elveinek mellőzésében kell talán legelőször keresni - ha a szerénység, mértékletesség, tisztességesség nem érték, a gazdagság, sok pénz ellenben a legfőbb értékké válik, akkor nem kell azon csodálkozni, hogy mindenki minden elérhető eszközt bevet a meggazdagodás reményében. De szintén elősegíti e negatív jelenség terjedését a szegénység, a nyilvánosság hiánya és a jelentős különbség a tehetősek és az arra csak vágyók anyagi helyzete között.
Van a korrupciónak néhány olyan kiváltó oka is, amelyekbe könnyebben bele lehetne nyúlni. Első és talán legfontosabb a már többször említett túlszabályozás. Egy átlagos helyzetben egy vállalatra körülbelül 5000 szabály vonatkozik - a rendszer átláthatatlan, kiismerhetetlen, teljesen alkalmas arra, hogy a felelősséget eltüntessék. De téved Angyal szerint az is, aki azt gondolja: ha a törvényt betartják, rend lesz.