Vissza a tartalomjegyzékhez

Kerezsi Katalin
Életfogytig betegen
Mozdulatlan ifjúság

Kimutatható, hogy a kisgyerekek óriási érdeklődéssel és még nagyobb mozgásigénnyel kerülnek az első osztályokba. Aztán a kezdeti lendület a tudásszomjjal együtt viharos gyorsasággal tűnik el az iskolaévek alatt, hogy végérvényesen átadja a helyét a napi nyolc-tíz órás monoton ülőmunkának. Egy nemzetközi felmérés szerint a 18 év alatti magyar fiatalok közül csupán minden negyedik nevezhető teljesen egészségesnek: sem szervi, sem ortopéd elváltozása nincs, vérnyomása rendben, és elhízottnak sem nevezhető.

Egy klasszikus eset során összeeresztettek egy amerikai focit játszó csapatot egy alsó tagozatos iskoláscsoporttal - a feladat az volt, hogy a gyerekek szabadon játszhatnak, a felnőttek pedig utánozzák őket. Egy óra leteltével a profik pihenőt kértek, míg a gyerekek vígan szaladgáltak tovább…
Vekerdy Tamás egyenesen azt állítja, hogy a mai iskola megbetegíti a gyerekeket - első sorban azért, mert nem jutnak hozzá a fejlődésükhöz nélkülözhetetlen mozgás- és oxigénmennyiséghez. A gyerekeknek a felnőttekével megegyező méretű agya van ugyan, de a szervezet oxigénellátását egyötödnyi tüdővel kell biztosítaniuk. Ehhez napi négy-öt óra szaladgálásra és kiabálásra lenne szükségük a friss levegőn, miközben teljesen általános, hogy a nebulók napokig nem mennek ki még az iskolaudvarra sem.
A heti két-három testnevelésóra meglehetősen kevés ahhoz, hogy ellensúlyozza az ülő életmód kellemetlenségeit: a már gyerekkorban egyre nagyobb arányban jelentkező gerincferdülést, lúdtalpat, magas vérnyomást és pulzusszámot, cukorbetegséget, fejfájást, elhízást. Elmondható, hogy a mai diákság az életmódját tekintve a szó szoros értelmében mindent megtesz azért, hogy egész hátralévő életét komoly betegségekkel küszködje végig. Egy uniós vizsgálat, az Euro-Kid szerint 4 magyar fiatalból mindössze 1 nevezhető egészségesnek. Pedig a mozgásra szánt idő egész biztosan megtérülne: a későbbi életminőség és teherbírás legfőbb zálogát a mindenkori jó kondíció jelenti, amelynek megalapozása egyedül gyermekkorban lehetséges.
Ami az összlakosságon belül a rendszeres testmozgást végzők arányát illeti, az európai átlag 50 százalék, amiben a skandinávok 70 százalékos mutatói éppúgy benne vannak, mint a magyarok 7-8 százaléka. Az is igaz, hogy az északi országokban komoly összegeket különítettek el a drogprevencióra vagy egészségügyre szánt pénzekből arra, hogy az iskolákon belüli „délutáni” sportéletet fellendítsék. Ma a magyar diákok 80 százaléka nem sportol semmit az iskolai testnevelés órákon kívül, míg az USA-ban vagy Finnországban pont fordított ez az arány.
Egy nemrégiben lezajlott testnevelő tanári módszertani piknik résztvevői arra keresték a választ, milyen új sportágakkal lehet ma megszólítani a fiatalokat. Cziráki Péter szervező, a Zöld Pont szerkesztőségének vezetője kérdésünkre megerősítette: a gyerekek az iskolán belül érhetők el a legkönnyebben. Külföldön az iskolai szabadidő-szervezők ki tudják építeni az iskola és a közeli egyesületek, civil szervezetek közötti hatékony együttműködést a sportélet fellendítésére. A szülők is hajlandók minimálisan áldozni például azért, hogy a gyerekek délutánonként védett körülmények között megkapják azt a mozgásmennyiséget, amelyre mondhatni nagyobb szükségük van, mint arra az információdömpingre, amely csak nyaktól fölfelé éri őket. Ennek megfelelően mind a személyi, mind a tárgyi feltételek is könnyebben előállnak. „A családok által képviselt szemléletmód, értékrend a meghatározó, amivel bizony komoly problémák vannak - mondja Cziráki Péter. - A sporthoz valóban pénz és idő kell. Kérdés, hogy kinek mi a fontos. Az idő ott van a tévé előtt, és a pénz… Tessék odaállni egy órára az Auchan pénztárához: nem a felső tízezer költ tízezreket hetente egy csomó felesleges, sőt káros dologra.”
Cziráki elismeri, hogy a magyar gyerekek nemcsak lustaságból lógnak a testnevelésórákról, hanem mert elavult, a negyvenes évek leventeoktatásából ránk maradt eszközök és szemlélet jellemzi a testnevelés-tanítást, aminek nem sok köze van a mai korhoz. A szakember az új keletű „életmódsportoknak” nagy jövőt jósol, hiszen biztató fejlemény, hogy néhány ötletes sportág képes akár az otthonülő fiatalok tömegeit is megmozgatni. Ilyen például a geocaching, azaz a GPS készülékkel navigált túraútvonalak bejárása, vagy a nordic walking (botgyaloglás), de nagy népszerűségnek örvend a mobiltelefonon adott instrukciók alapján zajló tájékozódó futás is. Egyre színesebb a paletta, s a lehetőségekkel főleg az iskolában lehetne megbarátkozni, hogy azután a mozgás a mindennapjaink részévé, élethosszig tartó elfoglaltságunkká váljon.