Vissza a tartalomjegyzékhez

Pálfy Gyula
Kicsi hősök krónikása

Jirí Menzel régi ismerősünk. Figurái, az ott látott kacagtató és megindító élethelyzetek a közép-európai kisember kifelé is érthető rajzolatai. Bár Menzel szerzői filmesnek tekinthető, filmjei cseppet sem elvontan láttatják a hatalmasságok árnyékában boldogulni vágyó kisembereket. A világhírű cseh rendező sokadszorra járt nálunk, most éppen az idei Moziünnep és új filmje, az Őfelsége pincére voltam bemutatója alkalmából.

Jirí Menzel, a legtöbbre tartott cseh rendező a Puskin moziban kissé fáradtan ül, és banális egyszerűséggel beszél. Többnyire új filmjéről kérdezik - majd’ minden tizedik cseh már látta, harmincöt országba eladták, két díjat elnyert vele. Pár, máskor is hallott szót ejt magáról, újat nemigen tudunk meg tőle. Lehet, hogy ennyire ismerjük? A teremben ünnepi a hangulat, nagy tekintélynek kijáró. Menzel itthon van közöttünk; elmondta rég, most is elmondja. Színészként is szerepelt számos magyar filmben, rendezett több színdarabot nálunk, és Szabó Istvánt („majdnem ikertestvérem”) különösen kedveli. Szerepeltek is egymás filmjeiben. Ő legutóbb a Rokonokban, most Szabó mágnást alakít nála pár rövid képben. Hallgatjuk, nincsenek csavaros, pláne kényes kérdések. Úgy tűnik, mindenki tisztában van a „mester” életművével. Vagy tart közismerten egyszavas válaszaitól. Akárhogy is, ilyen, ha legenda telepszik le körünkben…
Jirí Menzel életműve nagyrészt Bohumil Hrabal „köpönyegéből” bújt elő. A rendező az író barátjaként ráérzett a hrabali életszemlélet (mert van ilyen) ízére. Bár a jeles regényekből készült filmek többnyire az igényes olvasnivaló halványabb kivonatai, nem így Menzelnél. Hisz például a Sörgyári Capriccio Pepin bácsiját - az énekelve ordító kedves alak - könyv és film egymást erősítve éltette nem is egy nemzedék lelkében. Hrabal mondataiból így lettek idézhető poénok - a nyolcvanas években még nem Tarantino szövegeit majmolták gimis körökben.

Keleti újhullámosok

Jirí Menzel a hatvanas évek újhullámos nemzedékével indult, amely Nyugat-Európában (és nem csak Franciaországban) a filmezés elmozdulását jelentette a világháború előtti műfajoktól (krimi, western stb.) a rendező személyes látásmódját hangsúlyozó szerzői, vagyis művészfilmek felé. Mint sok más mozgalom, Kelet-Európában ez is más értelmet nyert: a szerzői film leginkább a kódolt politikai-etikai mondandók csomagolóanyaga lett. Jancsó Miklóstól (Szegénylegények) a lengyel Andrzej Wajdán át (Hamu és gyémánt) a később nagy sikerű amerikai filmeket „gyártó” cseh Milos Formanig (Tűz van, babám!) a szovjet blokk hol elnyomó, hol szánalmas, de mindenképp állott légkörét sikerült ily módon megragadni. Tény, hogy ezeket a műveket ugyan üzenőfüzetként lesték a keleti blokkban, de az elnyomott társadalmakra katalizátorként nem tudtak hatni. Megmaradtak vájt fülű értelmiségiek belső összekacsintásának. Menzel viszont már akkor érthetőbb, nagyobb közönséget megragadó filmeket csinált a rá jellemző iróniával és képi humorral, ami sikerének máig a kulcsa.

Menzel faluja

Az is egyedi Menzelnél, ahogy filmjeiben a tipikus cseh ember karakterét hitelesíteni tudja. Nyilván egy - ez esetben inkább pozitív - sztereotípiáról van szó, melyhez a joviális, derűsen sörözgető, knédlit ebédező, a hatalmat csakúgy, mint a hősiességet és az önfeláldozást kerülő életfelfogás tartozik. No és persze a világ apró dolgainak bölcselkedő szemlélése, ami már feltűnik Svejk alkatában, és lesz alaptípussá Hrabal figuráinál. „Mi csehek nem háborúzunk” - mondja Jan, az Őfelsége pincére főhőse. A történelmi háttér nem elhanyagolható e filmeknél, de csak mint tisztes mellékszereplő. Bár a hangsúly a közösségeken belüli viszonylatokon van (Az én kis falum, Hóvirágünnep), azért mindig akad egy másik olvasat is. Így az Oscar-díjas Szigorúan ellenőrzött vonatok a forgalmistafiú finom jellemábrája mellett partizánfilm is. A Pacsirták cérnaszálon pedig egy klasszikus szerelmi történeten és a rabságban megélhető kis szabadságok példázatán túl a „béketábor” mini sztalinizmusainak tükre. Ám 1969-ben, mire elkészült, a prágai tavasznak vége lett, s a baráti tankok nemrég hagyták el a Vencel teret. Így a film, ami a cseheknek olyan, mint nekünk A tanú, húsz évre dobozba került. Pont kétszer annyi időre, mint Bacsó filmje. Talán mert szereplői közt jó néhány Pelikán József-szerű alkatot láthatunk...

Sör és más élvezetek

A legtöbb Hrabal-feldolgozás egy kissé gátlásos, törékeny, csetlő-botló ifjú jellemfejlődése. Többször is Vaclav Neckár, a népszerű cseh énekes alakította e karaktert, de a Bán János játszotta féleszű kocsikísérő is emlékezetes volt Az én kis falumban. Jan, az aprócska szőke pincér alakját az Őfelségében Ivan Barnev bolgár (Menzel ott is rendez) színész kelti életre. Kicsit Forrest Gump ez a fiú, kicsit Az élet szép szintúgy pincér Guidója. Ám míg azok nemes eszményekért (és hangsúlyosan másokért) élve rekesztik ki magukból a zord külvilágot, Menzel hőse a monarchia stílusát vivő cseh nagypolgárság életnívóját teszi eszményévé. És mindenféle szállodákon, nyilvánosházakon és kurzusváltásokon át szálldosó tollpiheként el is éri azt. Mottója: „mikor szerencsétlenség ért, épp az lett az én szerencsém”. Közben mit sem ért hazája német leigázásából, a (sajnos obszcenitásig részletezett) fajgenetikai kísérletekből, s még az se alázza, hogy csakis szudétanémet párja protekciója miatt lesz belőle árja.
Beavatástörténet ez, a tanulságra érdemes figyelni. Mikor Jan a hoszszú börtönévek után - mert a fentieket azért nem lehet megúszni - új életet kezdhet az elhagyott romos házban, egy nagy korsó sör mellett (tisztelgés az elhunyt Hrabal előtt, aki Menzel szerint kérte, hogy sörrel locsolják sírját) visszaréved sodródásaira, rég eltűnt élvezetekkel sűrített életére. Vélhető, hogy az Őfelsége pincére voltam összegezése annak, amit a Menzel-Hrabal páros mondani kíván a világról. Éppen ezért mítoszleépítő (vagy kijózanító?) alkotás. Nem azért, mert nélkülözi a szép, veretes mondatokat az élet értelméről, az ember méltóságáról. Hanem, mert a szakmailag igényes és ritkamód fogyasztható művészet nyelvezetén nem kevesebbet állít, mint hogy ilyesmit egyáltalán nem is érdemes keresni...