Vissza a tartalomjegyzékhez

Tamás Csilla
Hogy állunk a megtakarításokkal?

Cikksorozatunk eddigi írásaiban arra próbáltuk helyezni a hangsúlyt, hogy a pénzügyi problémák megoldásának nem egyetlen eszköze a hitelfelvétel, hiszen számos esemény bekövetkezése jól kiszámítható, és ha akár egészen egyszerű pénzügyi tervezéssel és tudatos megtakarítással ezekre felkészülünk, sokkalta kedvezőbben lábalhatunk ki a nehézségekből. Az elmélet persze igen egyszerű… De mindez hogyan működik ma Magyarországon a gyakorlatban, milyen a megtakarítási hajlandóság, és milyen véleménnyel vannak honfitársaink jelenlegi és jövőbeni anyagi helyzetükkel kapcsolatosan? Egy nem-régiben készült piackutatás arról tanúskodik, hogy még a régió országaihoz képest is elmaradott a magyar megtakarítási kultúra.

Magyarországon a háztartások 35 százaléka egyáltalán nem tesz félre pénzt - derül ki abból a tanulmányból, melyet az Öngondoskodás Alapítvány és a Befektetési Alapkezelők Magyarországi Szövetsége (BAMOSZ) megbízásából, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének anyagi támogatásával készített el a Marketing Centrum Országos Piackutató Intézet. A kutatás adatai szerint a magyarok 34 százaléka semeddig sem tudna megtakarításaiból megélni, további 16 százalék is csak 1 hónapot tudna kihúzni. A felmérésben résztvevők mindössze 10 százaléka élne meg fél évig, 3 százalékuk néhány évig félretett pénzéből, és mindössze 1 százalék tartja úgy, hogy akár élete végéig is elboldogulna eddigi megtakarításaiból.
Így hát nem véletlen, hogy tízből hat magyar elégedetlen a gazdasági helyzetével, és lényegesen többen helyezik magukat az 5. fok alá a 10 fokú gazdasági létrán, mint a közép fölé. A felnőtt magyarok 42 százaléka elégedetlen pesszimistaként jellemezhető, negyedük elégedetlen optimistaként, és csak a harmaduk elégedett optimista. 1-2 év távlatában a többség inkább a gazdasági helyzet és az életszínvonal romlására számít, csak 5-10 év távlatában bíznak gazdasági előrelépésben. Az 1-2 év távlatú gazdasági várakozásokra erősen hat a politikai orientáció, az 5-10 év távlatúakra viszont egyáltalán nem, illetve csak áttételesen. Minél módosabb valaki, annál nagyobb valószínűséggel gondolja azt, hogy 5-10 év távlatában a saját erőfeszítésein múlik a gazdasági előrelépése. A szegényebbek és az idősebbek viszont hajlamosak külső tényezőknek (a politikának, az általános gazdasági helyzetnek) tulajdonítani nagyobb jelentőséget a saját gyarapodásukban.
A kutatás szerint a gazdaság iránti érdeklődés gyakorlatilag teljesen egybeesik az általános közéleti érdeklődéssel. Azonban míg az általános gazdasági kérdések általában érdeklik az embereket, a pénzügyek iránt viszont csak kevesen érdeklődnek. A gazdasági beszámolókat, híreket mindössze a magyarok 6 százaléka érti meg teljesen (saját bevallása szerint), 41 százalékuk kisebb részben érti ezeket, 28 százalékuk pedig alig. Például a részvények mibenlétével a megkérdezettek fele volt csak tisztában, a reálhozam szó jelentése pedig mindössze ötödük számára volt teljesen tiszta. Annak ellenére, hogy az infláció jelentésével a kutatásban részt vevők 70 százaléka - elmondása szerint - teljesen tisztában volt, 19 százalékuk nem vállalkozott arra, hogy becslést adjon az infláció nagyságára. A válaszadók 52 százaléka pedig 10 százalék alatti becslést mondott, 16 százalékuk 10 százalékra becsülte a pénzromlást, harmaduk még ennél is magasabbra. A hivatalosnak tekinthető 4 százalékos értéket mindössze a válaszadók 11 százaléka találta el.
Nincs olyan megtakarítás, befektetés jellegű pénzpiaci konstrukció, amelyik teljesen közismert lenne a magyar lakosság körében. Mindazonáltal a közönség meglehetősen tájékozottnak bizonyult a megtakarítási, befektetési konstrukciókban. A részvény konstrukciót a megkérdezettek 47 százaléka vélte teljesen ismerni, az állampapírokat 44 százalékuk, a befektetési alapokat viszont mindössze 27 százalékuk. Mégis a felnőttek 48 százaléka alulinformáltnak érzi magát a befektetési döntésekhez, további 41 százalékuk pedig csak részben érzi megfelelően informáltnak magát, csupán 9 százalék véli úgy, hogy informált.
Pénzügyi tanácsadóhoz azonban mindezek ellenére nem szívesen fordul a magyar, ugyanis bizalmatlanság jellemző a pénzpiaci tanácsadókkal szemben, így éppen azokat kérdezné meg a legkisebb valószínűséggel az esetleges befektetési döntések előtt, akiktől igazán hasznos tanácsokat kaphatna. Az „objektív” - főként internetes - pénzpiaci terméktájékoztatókat viszont többségében hasznosnak tartották a megkérdezettek, könnyebben hisznek az ilyen jellegű, személytelen tanácsadásoknak, ráadásul az az élmény is megmarad, hogy saját maguk hoztak döntést a szükséges információk begyűjtése után.
A magyar közvélemény alapvetően bizalmatlan a különböző pénzpiaci szereplőkkel szemben is, egyedül a nyugdíjpénztárak esetében billent át a pozitív tartományba a válaszok mérlege. A biztosítótársaságoknak és a biztosítási ügynököknek különösen sok bizalmatlansággal kell szembenézniük.
A kutatás egy úgynevezett attitűdskála segítségével a magyar lakosság pénzügyekkel, pénzpiaccal kapcsolatos szubjektív véleményéről is kimutatást készített. A válaszadók a kérdőívben feltett állításokra egy mérleg skálájához hasonlóan +100 és -100 között pontozva fejezhették ki egyet-, illetve egyet nem értésüket.
A „ma Magyarországon nem lehet tisztességes úton meggazdagodni” jól ismert állítást a magyarok többsége még mindig vallja, bizonyítja ezt a mérlegindex +44-es értéke. Ezzel szemben a „magyar gazdaság dinamikusan fejlődik, mindenki előtt nyitva áll a tisztes gyarapodás útja” állítás -26-os mérlegindex-értéke mutatja, hogy nem túl kedvező a magyar gazdaság megítélése az egyéni vagyongyarapodást illetően. A skála adataiból az is jól kitűnik, hogy a bankok tevékenységéről sincsenek jó véleménnyel a magyarok. „A bankok az egyszerű emberek pénzén gazdagodnak meg” állítás meglepően magas pozitív értéke mellett azonban a válaszadók úgy vélték, hogy „a bankok nélkül nehezen jutnának pénzhez, amikor szükség lenne rá”. Ez utóbbi állítás ugyanolyan magas pozitív értéket ért el, mint a bankokra nézve nem túl hízelgő előbbi.
A magyarok nagy része úgy látja, hogy „manapság csak azoknak van lehetősége a meggazdagodásra, akik ügyesen forgatják a pénzt”, ez az állítás érte el az attitűdskálán a legmagasabb értéket (+59). A megkérdezettek 58 százaléka szerint 10 év múlva a kockázatvállaló, pénzforgató „Takács” gazdagabb lesz, mint a spórolós „Kovács”, és 56 százalékuk szerint „Takács” fog kiegyensúlyozottabban élni. A tanulmányból azonban egyértelműen kiderül, hogy az alulinformáltság és a bizalomhiány mégis komoly gátja annak, hogy a pénzszerzési lehetőségek közül a „Takács-féle megoldást” válassza egy magyar ember.