Vissza a tartalomjegyzékhez

Tamás Csilla
Jövő: felélni vagy megteremteni?

A „gondoskodó állam atyáskodását” a ma felnövekvő generációk talán már nem is nagyon tudják értelmezni, szüleiknek azonban még külön feladat pénzügyeiket saját kézbe venni, önállóan gondolkodni és dönteni évtizedek kérdéseiről. Az egészség-, az oktatás- vagy a nyugdíjfinanszírozás - hogy csak a legfontosabbakat említsük - egyéni szinten is egyre inkább fejtörést okoz, hiszen az állam szerepvállalásának csökkenése vagy akár teljes megszűnése új helyzetet teremt minden magyar család életében. A kérdés az, hogy ama nagy testű futómadárhoz hasonlóan homokba dugjuk-e a fejünket, vagy szembe nézünk a hosszú távon sokkal nagyobb biztonságot teremtő helyzettel, és merünk saját magunkról gondoskodni - ami mellesleg a világ legtermészetesebb dolga lenne.

A rendszerváltás óta elhúzódó vita - miszerint milyen mértékben egészséges az állam szerepvállalása egy jól működő gazdaságban és társadalomban - a mai napig tart. Éppen ezekben a hetekben lehetünk szem- és fültanúi az egészségbiztosítási rendszer körül zajló vitáknak, de a nyugdíj- vagy oktatási rendszerben is hasonló „meccsek” zajlottak, illetve zajlanak még. Az eurózónához való csatlakozással pedig újabb kényes kérdések fognak felmerülni, amelyek megoldása szintén nem kis kihívást jelent majd, és minden hazánk fiát személyesen fog érinteni. A helyzetet tovább fokozza, hogy egy átlag magyar polgár számára egyáltalán nem kézenfekvő még, hogy hosszú távú pénzügyi kérdésekben magára van utalva, hiszen megszokta, hogy az állam „fogja a kezét”.
Éppen ezért az MNB, a PSZÁF és az Oktatási és Kulturális Minisztérium elhatározta, hogy minden érettségiző diák kezébe ad egy a pénzügyi alapismereteket feltáró anyagot, amely alapján a végzős diákok betekintést nyerhetnek a pénzügyek világába. A későbbiekben pedig - tervek szerint - tananyagként is meg fognak jelenni ezek az ismeretek a középiskolákban. Mindez már csak azért is szükséges, mert az utánunk jövő generáció ugyan nem ragaszkodik „állam bácsi” gondoskodásához, de mivel nincs lehetősége ellesni szüleitől, magának kell megtanulnia, milyen hosszú távú kihívások várják az életben pénzügyi területen, és ezekre milyen megoldásokat talál.
Míg egy nyugati országban vagy a tengerentúlon minden szülő számára a legtermészetesebb, hogy gyermekük megszületésekor elindítanak egy megtakarítási programot, nálunk még kerek szemekkel, gyanakodva nézünk azokra a pénzügyi szakemberekre, akik hasonló megoldásokat kínálnak. Pedig a „kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond” szólás igazságával legkésőbb 15-20 év múlva bizony minden apa és anya szembesül, amikor az egyetemi évek finanszírozásától kezdve az első lakásig nagyságrendekkel megváltoznak a gyermekkel kapcsolatos kiadások.
Ugyanez elmondható a nyugdíjfinanszírozásról is, melynek kapcsán bennünket csupán a luxusszállók idős, ám örökifjúnak tűnő nyugati vendégei ragadnak meg, és irigykedve sóvárgunk az után a biztonság után, ami sugárzik az arcukról. Ám azt csak kevesen tudják, hogy sokuk nem születésétől fogva milliomos ember, sőt hozzánk hasonlóan 30-40 éven át dolgozott, de nyugdíjas éveire gondolva nem az állam gondoskodásában bízott, hanem természetes volt számára, hogy az aktív évek bevételeinek egy részét kell ész-szerűen elkülönítenie ahhoz, hogy idős korában ne legyenek anyagi problémái. Ez az összeg pedig a hosszú évek során kamatos kamattal termelte a ténylegesen félretett tőke mellé a nem kis összegű hozamokat.
Kérdés, hogy a három legalapvetőbb megoldás közül - lemondunk lehetőségekről; hitelből finanszírozunk, és egy életre eladósodunk, vagy takarékoskodunk és a megtakarításainkkal „ésszerűen bánunk” - melyiket választjuk. Ma a médiában hitellehetőségek tömkelegével találkozhatunk, minden harmadik tévéreklámban életünk nagy lehetőségével találjuk magunkat szembe, és egy hárombetűs szó (THM) kivételével - úgy tűnik - minden a javunkat szolgálja. Persze számtalan helyzetben valóban egyetlen megoldás és óriási segítség a hitel, de csak kevesen gondolkodnak el azon, hogy az életünkben számos esemény jól tervezhető, és ha erre pénzügyileg is felkészülünk, sokkal jobban járunk.
Vegyünk egy egyszerű példát. Ha egy családban gyermek születik, minden bizonnyal 7 év múlva iskolába megy, 18 év múlva elkezdi az egyetemet vagy a nagybetűs életet, 22-23 év múlva jól jönne neki egy saját lakás, 25-30 év múlva pedig remélhetőleg megtalálja élete párját.
A mai gyakorlat még sokkal inkább az, hogy a család hitellel oldja meg az ilyenkor jelentkező pénzügyi problémákat, és a szükséges összeg dupláját fizeti vissza a pénzintézeteknek. Azonban ha megtakarításban gondolkodunk, a helyzet akár meg is fordulhat, és például az első lakás ténylegesen akár feleannyiba is kerülhet, hiszen a költségek másik felét azok a hozamok fedezhetik, amelyek a hosszú évek során megtakarított tőkéből termelődtek. Ezen az elven működnek a nyugdíj-előtakarékossági megoldások és a különböző életpálya-programok.
Sokakban él még mindig az a tévhit, hogy csak a „nagypénzűek” engedhetik meg maguknak, hogy a pénzüket dolgoztassák, ehhez felesleges milliókra van szükség, profi pénzügyi tudásra és piaci ismeretre. Ez azonban koránt sem így van; számos - Nyugat-Európában évtizedek óta jól működő - meg-oldás jelent már meg a magyar piacon is azok számára, akik hajlandók a „párnacihán” és bankbetéten túl tovább gondolkodni. Jó részük már euróalapú megtakarítást tesz lehetővé, gondolva az eurózónához való csatlakozással járó valuta-értékvesztésre is.
Ha sikerül választ adni a jövőnkkel kapcsolatos legfontosabb kérdésre - felélni vagy megteremteni szeretnénk -, már megtettünk egy fontos lépést. Ha az utóbbi mellett döntünk, érdemes kicsit jobban elmélyedni a bankok, biztosítók, brókerirodák és más pénzügyi cégek kínálta lehetőségekben. Ehhez szeretnénk segítséget nyújtani a következő hetekben megjelenő cikksorozatunkkal.