Vissza a tartalomjegyzékhez

Vagyim Arisztov, Szentpétervár
Orosz rulett
Putyin csak a statisztikákat tartja rendben

Június végén Oroszországban a legmagasabb szinten tárgyalták „az állami bűnmegelőzés és a közbiztonság elérése érdekében tett lépéseket”. Vlagyimir Putyin személyes utasítására a rendőrségi statisztika szerint 2007 első negyedévében az elkövetett bűncselekmények száma 3 százalékkal csökkent, ennek ellenére a tények mást mutatnak: a Szovjetunió összeomlása óta minden évben kitartóan nőtt az elkövetett bűncselekmények száma, 1996 és 2006 között 1 millió 788 ezerről 3 millió 855 ezerre, azaz tíz év alatt több mint duplájára nőtt a bűnelkövetések száma. Továbbra is több mint 1 millió ember van bebörtönözve, a börtönök és javító-nevelő telepek száma változatlan a szovjet idők óta, miközben a lakosság 280 millióról 140 millióra csökkent a kommunista birodalom széthullásával.


Fotó: Reuters

A közzétett adatoknak - mint a rendőrségnek általában - az oroszok nem hisznek. Szociológiai felmérések szerint a rendőrség bizalmi indexe sereghajtó a közintézmények sorában. Köszönhető ez annak, hogy a bürokratikus tehetetlenséget ismerő polgárok gyakran a további problémák elkerülése végett nem tesznek feljelentést. Különösen azért, mert a legutóbbi időkig a rendőrök igyekeztek csökkenteni a bejegyzett bűncselekmények számát, és gyakran elutasították a feljelentés feldolgozását. Például a családon belüli vagy szomszédok között lezajlott erőszakos bűncselekmények esetén javasolták a közös megegyezést, ugyanis a rendőr többnyire tipikus orosz muzsik, aki maga sem utasítja el az erő alkalmazását „az asszony nevelése” céljából, vagy a szomszéd jobb belátásra térítése esetén, hiszen „az se ért a jó szóból”, iszik, hangoskodik, és nem hagyja a másikat békében élni. Ezenfelül minden regisztrált feljelentéssel foglalkozni kell, ehhez azonban a rendőrségnek gyakran nincsenek meg az emberi erőforrásai, eszközei, az anyagi ösztönző erő is híján van, és néha még az akarat is hiányzik.
A feldolgozatlan bejelentés „rontja a statisztikát”, a rossz eredményeket pedig a vezetés a prémiumok megvonásával „díjazza”. A statisztika kedvéért gyakran a sértettet a tények elferdítésére, semleges vallomás aláírására kényszerítik. Az Izvesztyija egyik híre szerint egy verekedésben négy késszúrást szenvedett vietnami bevándorlót olyan vallomás aláírására kényszerítettek, amelyben az szerepelt, hogy „egy tálcán evőeszközöket vitt, amikor elesett, és négy kés fúródott a hasába”.
A fentiekből is kitűnik, hogy a rendőrségi statisztika önálló életet él, és aligha tükrözi a valóságot. Példának okáért előfordult, hogy a rendőrség, amikor megtalálta a tolvajt, aki huszonnyolc zsák cementet tulajdonított el, az ügyből huszonnyolc önálló ügyészségi eljárást kezdeményezett. Amikor az ügyész visszautasította a vádemelést, a rendőrök már „csak” négy eljárásra szorítkoztak - hogy javítsák a felderítési statisztikát. A mutatókat befolyásolja a tökéletlen statisztikai rendszer is. Ha egy bűntény felderítésében a belügyminisztérium több különböző szerve is részt vett, akkor azt minden részleg felderített ügyként számolja el, az összesítésben tehát többszöröződik a siker.
Az orosz belügyminisztérium adatai szerint „Oroszországban többet lopnak és kevesebbet gyilkolnak” az utóbbi időben, mint korábban. Többet lopnak - kétségtelen. Kevesebbet gyilkolnak? Nagyon is kétséges.
Több forrás egybehangzó adatai szerint Oroszországban évente több tízezer ember tűnik el nyomtalanul. Némelyek előkerülnek, de többségük soha. Ha mégis, többnyire csak a holttestük. Általában az erdőben, néhány évvel az eltűnést követően, amikor már nagyon nehéz vagy lehetetlen az azonosítás. Ezért ha az eltűnt személy holttestét nem találják meg, vagy a hullát nem lehet azonosítani, azt az eltűntek és nem a meggyilkoltak között tartják számon. Ez a statisztikai módszer nem a rendőrség hibája - csupán a bűnözők tanulták meg a leckét: nincs holttest, nincs büntetőügy. Fejlődik a hullarejtés.
Évek óta nem tudok úgy hazalátogatni szülővárosomba, hogy ne egy meggyilkolt ismerős híre fogadjon.
- Hallottad, hogy Sz. Alekszejt exhumálták az erdőben? - kérdezte legutóbb egy volt szomszédom. - Hat évig nem tudtunk róla semmit. Milyen reménytelen és vakmerő srác volt!
Alekszej tényleg visszatérő vendége volt a büntetés-végrehajtásnak, utoljára a helyi ügyeskedőktől csent el valami értékes árut. Ezért azán gyorsan a „nyomtalanul eltűntek” között találta magát. Az idei tanévzáró szolgáltatta a város legvadabb történetét: az azt követő éjjel gyilkoltak meg egy frissen érettségizett szerelmespárt.
Vannak halálnemek, amelyeket nem gyilkosságként tartanak nyilván, pedig lényegében azok. Ezek a hamisított alkohol és más tudatmódosító anyagok áldozatai. Oroszországban az emberek mindig is sokat ittak, az utóbbi években még többet: 8 és 10 százalék közé teszik a patologikus alkoholisták arányát. A szovjet rendszer kényszergyógykezelést alkalmazott velük szemben, most csak saját beleegyezésével irányítják elvonókúrára a beteget.
Országszerte virágzik az alkoholhamisítás, évek óta. Az eljárás egyszerű: vízzel hígítják az ipari alkoholt, ami hivatalosan méregnek számít. Méreggel ölni - gyilkosság. A hígított méreg terjesztését azonban nem büntetik. Egy üveg „háztáji” vodka fél euróért cserél gazdát, olcsóbban, mint a legtöbb sörféle. A lelőhelyeket régóta ismeri mindenki. Némelyek hamar elhunynak a „pótvodkától”, mások egy-két évig bírják, aztán ők is a helyi temetőben végzik, ahol az ivászat áldozatai tömegével nyugszanak.
A kilencvenes évek Oroszországában, amikor a közhatalmat tudvalevőleg a bűnbandák gyakorolták, a gyilkosságok többségét nem ezek a bandák követték el, hanem a hétköznapi piások, az elkövetés legnépszerűbb eszköze pedig a konyhakés volt. A rendőrségi jegyzőkönyvekben a legtöbbször előforduló kifejezés: „szeszes italok túlzott fogyasztását követően…”
A rendőrséggel szembeni legnagyobb bizalmatlanság ellenére nemcsak a korrupcióval átszőtt államigazgatás beteg, hanem a társadalom maga. A javak igazságtalan elosztása, az alkohol- és drogfüggőség, az életperspektíva hiánya, a nem kellően tisztelt személyiségi és tulajdonjogok, a pszichés betegségek terjedése, a börtönromantika és a média által gerjesztett élvhajhászás mind a bűnözés felé löki az embereket.
A börtönromantika különösen a fiatalok között talál nagy fogadókészségre. Gyökere az októberi forradalom előtti időkre nyúlik vissza, amikor a „jobb emberek” szembeszálltak a cári rezsimmel. Csak erősödött a köztudatban ez a fura érzés-gondolat, amikor a börtönökben a köztörvényes bűnözőket összemosták a totalitárius szovjet rendszer ellen fellépő politikai foglyokkal. Ez az érzés ma is erős a köztudatban. Nemrég Tverben - a Szentpétervárról Moszkvába vezető úton - a főtéren bronzszobrot állítottak a 2002-ben meggyilkolt Mihail Krug énekesnek. Krug mocskos nótákat adott elő a börtön és a bűnözés romantikájáról, Vlagyimirszkij central című dala a vlagyimiri fegyencelosztó telepről a mai napig toplistás.
Rasid Nurgalijev belügyminiszter közlése szerint bűnmegelőzésre 11 milliárd rubeles (80 milliárd forint) keretet különítettek el, ám a Komszomolszkaja Pravda értesülései szerint a belügyminisztérium idén új egyenruhába kívánja bújtatni munkatársait, ami 23 milliárd rubelt emészthet föl, épp a kétszeresét a bűnmegelőzésre szánt pénzeszközöknek.