Vissza a tartalomjegyzékhez

Hechs László
Sharm-os csúcs kérdőjelekkel
Olmert bőkezűen adakozik a palesztinoknak

A Vörös-tenger partján fekvő Sharm el-Sejkben megtartott hétfői csúcs Abbásznak és a Fatahnak a gázai vereséget követően megingott helyzetét kívánta megerősíteni. A Palesztin Hatóság elnökének vérmes reményeit Olmert már az előzetes tárgyalásokon lehűtötte. Bár Abbász elvárása a független palesztin állam megteremtését célzó tárgyalásokról és Marvan Bargúti szabadlábra helyezéséről hiábavalónak bizonyult, mégsem távozott üres kézzel. Olmert hathatósan, de főleg teátrálisan is jelezte: a béke opciója nyitott a palesztinok előtt.

Mahmúd Abbász a csúcson szerette volna elérni, hogy Izrael bocsásson szabadon több száz bebörtönzött Fatah-tagot, köztük Marvan Bargútit, az Al-Aksza Intifáda tömeggyilkos parancsnokát. Ezenfelül fegyverekre és páncélozott szállító harcjárművekre is bejelentette igényét, Egyiptomtól és Jordániától pedig kiképzési lehetőségeket kért, hogy Ciszjordániában megerősíthesse a pozícióit a Hamasszal szemben.
A palesztinok továbbá a ciszjordániai úttorlaszok lebontását és munkalehetőségeket követeltek Izraelben, valamint hogy az izraeli hadsereg szüntesse be a Fatah-fegyveresek elleni hadműveleteket.
A Palesztin Hatóság elnöke II. Abdullah jordániai királlyal egyetértésben „történelmi lehetőséget” ajánlott Olmertnek: meghatározott menetrend szerint zajló komoly politikai tárgyalásokat javasolt, melyeknek célja egy olyan független palesztin állam megteremtése lenne Izrael mentén Jeruzsálem fővárossal, amely felelősséget vállal a népéért. A régió keresztút előtt áll, választania kell a béke és a párbeszéd, illetve az anarchia és a szélsőségesség között. Éppen ezért - szerinte - az állam megteremtése megfelel a palesztin nép többségi akaratának, hogy békében éljen és véget vessen az izraeli-arab konfliktusnak. Abbász hangsúlyozta, hogy a PFSZ Izraelt az 1993-ban megkötött oslói egyezményben elismerte és felhívta Olmert figyelmét, hogy „ne mulassza el a történelmi lehetőséget, hogy szomszédokként, két államban, az 1967-es határok között békében élhessünk”. A terrorizmus gyökereit - állítása szerint - ki kell tépni, és meg kell alapítani a „béke kultúráját”. Abbász - akárcsak Abdullah király - Bush elnök két, egymással békében élő állam víziójára is hivatkozott. Abdullah a maga részéről az arab országokat és a nemzetközi közösségeket „a békefolyamat” újraindításának támogatására szólította fel, valamint a Hamasz hatalomra jutását követően életbe lépett blokádok megszüntetésének a megvitatását és a palesztin nép támogatását sürgette.
Ehud Olmert bizalomerősítő lépésként felajánlotta olyan kétszázötven bebörtönzött Fatah-tag szabadlábra helyezését, akiknek a kezéhez közvetlenül nem tapad izraeliek vére. Ám ebből világos, hogy Marvan Bargúti nem felel meg e feltételnek, hiszen őt a katonai bíróság közvetlenül is felelősnek találta öt izraeli és palesztin meggyilkolásában. Izrael ezenfelül felszabadítja a korábban befagyasztott palesztin adó- és vámjövedelmeket, valamint felújítja a biztonsági és gazdasági együttműködést. Ennek elősegítéseként feloldja a Ciszjordániában való szabad mozgást korlátozó intézkedések egy részét, és megújítja a kereskedelmet Izrael és Ciszjordánia között. Olmert - Abbász kérésére - továbbra is biztosítja a villany- és vízszolgáltatást, az élelem- és gyógyszerellátást, és Izrael kórházai is nyitva állnak a betegek előtt. „Nem kívánjuk a lakosságot büntetni azért, mert egy terrorszervezet uralkodik felettük” - nyilatkozta a csúcson az izraeli kormányfő.


Olmert és Abbász. Látszólagos kézfogás Fotók: AP

Olmert egyben azt is világossá tette, hogy „az arab békekezdeményezés” fontos az izraeli vezetés számára. „Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy arab országok az Izraellel való kapcsolatok normalizálására szólítanak fel. Itt az ideje, hogy felszálljanak a béke szekerére és ne mondogassák tovább: majd később. Nincs mire várni. Támogassák és segítsék népeinket, palesztinokat és izraelieket egyaránt. Szükségünk van rá” - hangsúlyozta Olmert, aki ezután közvetlenül a palesztinokhoz fordult. Jelezte, hogy Izrael pontosan ismeri azt a lelkiállapotot, amiben a palesztinok ma vannak, ismeri fájdalmuk szinte végtelen mélységét. Éppen ezért fordul hozzájuk, hogy a „kölcsönös megértés és kompromisszum talaján” együtt vessenek véget a szenvedésnek.
A csúcstalálkozó idejére időzítette a Hamasz is a Gilád Salit tizedesről készült videofelvétel közzétételét, melyben a tizedes egészségi állapota rosszabbodásáról panaszkodik, és azt kéri Izraeltől, hogy engedje el az érte váltságul követelt palesztin fogvatartottakat.
A meghiúsult arab várakozások ellenére a csúcs mégis elérte célját: Egyiptom és Jordánia szavaival teátrálisan, Izrael intézkedéseivel valóságosan is megerősítette Abbász pozícióját. Ennek ellenére Abbász a találkozón nem a pohárban meglévő tartalmat hangsúlyozta, hanem az abból hiányzó részt kifogásolta. Olmert - aki számára ugyan már betelt a pohár - mégis tovább akarja tölteni: kockázatos lépésekre szánta el magát. Ugyanakkor csekély az esélye annak, hogy Abbász részéről megfelelő választ kap.