Vissza a tartalomjegyzékhez

Pátkai Mihály
Hidegháborús hangulat

„Elvárjuk, hogy a Nyugat jobban tisztelje Moszkva érdekeit” - szögezte le Jurij Fedotov, Oroszország londoni nagykövete a The Sunday Times című angol újság kérdésére válaszolva. „A tervezett radarállomás potenciálisan be tudja majd mérni Oroszországnak olyan részeit is, amelyeket eddig semmilyen kémlelőrendszer nem fedett le. Ez azt jelentené, hogy a fennálló katonai egyensúly felborulna.”


Putyin egyedül marad?
Fotó: AP

A kelet-nyugati kapcsolatok a kommunizmus ideje óta nem fagytak le úgy, mint az elmúlt hetekben. Putyin két hete „imperializmussal” vádolta meg az Egyesült Államokat, és azzal fenyegetett, hogy amennyiben az amerikai rakétapajzsra vonatkozó terv megvalósul, kénytelen lesz európai célpontokat is kijelölni az orosz nukleáris fegyvereknek.
A G8-ak németországi csúcstalálkozóján Putyin egy vitatható megoldással rukkolt elő: Washington Európa helyett az Iránnal határos Azerbajdzsánba telepítse a radarokat, és Moszkvával együtt üzemeltesse. A Putyin által javasolt qabalai helyszínen ma is a föld egyik legnagyobb teljesítményű radarállomása működik, amely figyeli az egész Közel-Keletet, az Indiai-óceánt és Észak-Afrika nagy részét. Hatezer kilométeres körzetben képes a legkisebb rakéta fellövését és röppályáját nyomon követni.
A szakértők szerint azonban a qabalai radar nem lenne képes helyettesíteni az Európába tervezett védelmi rendszert. Azerbajdzsán túl közel van Iránhoz - a lengyel helyszínnek az a fő előnye, hogy elég messze van Irántól ahhoz, hogy egy rakéta fellövését a megfelelő időben észlelje, majd a támadást hatástalanítsa.
Bush Putyin javaslatát pozitívan fogadta, mintegy annak jeleként, hogy az orosz elnök hajlandó a kompromisszumra. Kedélyesen megjegyezte, hogy július elején a Bush család vendégül fogja látni „Vlagyimirt” szülei Maine állambeli házában.
A hivatalából rövidesen távozó Tony Blair azonban tartózkodott a „baráti” hangnemtől. Mint mondta, „egyenes és őszinte” tárgyalást folytatott az orosz vezetővel. Alighogy kezet rázott Putyinnal, Blair kiküldte a fényképészeket a teremből, mondván: „Elég lesz, távozhatnak!” A beszámolók szerint Putyin leszögezte: elege van abból, ahogyan a Nyugat bánik Moszkvával. Nemcsak a rakétapajzs terve zavarja, hanem az ukrajnai forradalom amerikai és brit oldalról történő támogatása is.
A rövidesen leköszönő Blair brit miniszterelnökként utoljára találkozott Putyinnal. Az angol politikus kifejtette Putyinnak: a világ egyre jobban aggódik az orosz bel- és külpolitika láttán. Blair megjegyezte, hogy a nyugati vállalatok általában kivonulnak az olyan országokból, amelyek nem átláthatóak és demokratikusak. Blair az egyórás megbeszélést követően úgy vélekedett: időbe fog telni, mire a kérdésekkel kapcsolatos álláspontok találkoznak.
„Vajon Putyin mekkora veszélyt jelent a világ számára? Egy újabb hidegháború küszöbén állunk?” - teszi fel joggal a kérdést a The Sunday Times. A legtöbb nyugati ember azt hitte, hogy a Szovjetunió 1991-es szétesését követően azonnal egy szabad, demokratikus és kapitalista új Oroszország fog megszületni. Ezzel ellentétben öntörvényű oligarchák uralma köszöntött be - az eredmény pedig a Nyugattal szembeni általános kiábrándultság és gyanakvás lett.
„Amikor megbukott a kommunizmus, eufóriában voltunk” - mondja az ötvenkilenc éves Maxim Andrejev, aki Szentpétervárott él. „Tizenöt évvel ezelőtt úgy gondoltuk, hogy a demokrácia azt jelenti: rövidesen jobban fogunk élni. Csodálattal néztünk a Nyugatra. De nekem csak nehezebb lett az életem. Nem sírom vissza a Szovjetuniót, de a demokrácia és a szabadság luxusnak tűnik, amikor az ember az életben maradásért küzd a korrupció, a bűnözés és nyilvánvaló igazságtalanságok közepette.”
Az anyagi nehézségek mély lelki nyomot hagynak az emberen - véli Vlagyimir Pozner, Oroszország egyik legismertebb politikai elemzője. „Sokan mindenüket elvesztették, és abban reménykedtek, hogy a Nyugat segít majd” - magyarázza Pozner. „Sok volt az ígéret, de kevés a tett.”
Putyin - aki 2000-ben lett elnök - a káoszt a gazdasági és politikai centralizációval sikeresen felszámolta, és emiatt a mai napig komoly népszerűségnek örvend Oroszországban; egyes felmérések szerint a lakosság nyolcvan százaléka támogatja. Határozott fellépése és az orosz érdekeknek a Nyugattal szembeni látványos védelme belföldön sok támogatót szerzett számára. A külpolitikai érdekérvényesítés mellett Putyinnak jelentős külföldi tőkét is sikerült Oroszországba csábítania.
Putyin új gazdaságpolitikáját a napokban egy üzletembereknek tartott konferencián fejtette ki: a világban új, globális gazdaságpolitikára van szükség, amelynek keretében a Nemzetközi Valutaalapot (IMF) és a Kereskedelmi Világszervezetet (WTO) felváltanák új, regionális szervezetek. Ezzel előnybe kerülnének olyan dinamikusan fejlődő piacok, mint Oroszország, Kína, India és Brazília. Az orosz elnök szerint az olyan „nehézsúlyú” gazdasági hatalmak, mint az USA, Európa és Japán által fenntartott gazdasági rendszerek nem elég rugalmasak - ezért napjaik meg vannak számlálva.