Vissza a tartalomjegyzékhez

Sebestyén István
Kritika volt, de vita nem
Mivel orvosolható a rendőrség válsága?

A rendőrség megújításának elmaradása nemcsak a kormány, hanem a konszenzusra nem igazán hajlandó ellenzék felelőssége is - állította lapunknak Finszter Géza kriminológus, az ELTE Állami és Jogtudományi Karának tanára. Szerinte az elmúlt években egy magát túlélt szervezetet erősítettek meg, ezek megváltoztatására lenne szükség, kezdve az alkotmánymódosítással.


Fotó: Somorjai László

Milyen állapotban van a magyar rendőrség?
- A szervezet alapos átvilágítására legutóbb 1990-91-ben került sor, azóta nem készült ilyen elemzés. Az utóbbi öt évben rendőrségi szakértők tollából született ugyan öt nagyszabású, úgynevezett rendvédelmi stratégia, ám a jelenlegi helyzetet ezekből sem lehet megállapítani, erről egyszerűen szó sem esik bennük. Márpedig ha tudni szeretnénk, hogy a változásokkal honnan kell elindulnunk, akkor választ kell kapnunk arra, hogy milyen állapotban van a struktúra, milyen a mindennapi működés, és milyen hibái vannak a rendőrség munkáját szabályozó joganyagnak. A stratégiai tervezésnek erre a hiányosságára rendszeresen felhívtuk a figyelmet, amikor ilyen anyagokat véleményezésre megkaptunk.
Mi volt a válasz?
- Nem volt válasz. A rendőrségnek van egy olyan „begombolkozó” magatartása, amit egy híres francia kutató negyven éve úgy fogalmazott meg, hogy ez a szervezet mindenkiről mindent akar tudni, miközben mindent elkövet annak érdekében, hogy róla senki ne tudjon meg semmit. A kritikáink kapcsán sajnos még viták sem alakultak ki. Ha túl erősek voltak a megállapításaink, akkor nem küldtek több tanulmányt. Ez azért sajnálatos, mert a jelenlegi helyzetből a kiút a szembenézéssel kezdődik.
Ehhez képest az új rendészeti miniszter úgy nyilatkozott, hogy szerinte a szervezettel nincs gond, azon nem kell változtatni.
- A szervezet nincs jó állapotban, de ennek ellenére most valóban nem lenne haszna a drasztikus beavatkozásoknak - gondos előkészítő és szervezőmunkára van szükség. A rendőrség problémáinak egyik alapvető oka, hogy nagyon összetett feladatot lát el egy olyan centralizált szervezet, amelyet nem 1990-ben, hanem 1948-49-ben alkottak meg. Nincs rendjén, hogy egy társadalmi célokra rendelt szervezet nem követi a társadalmi változásokat.
Milyen változtatásokra lenne szükség?
- A rendőrség közbiztonsági szolgálatát - amely a járőrözéssel, közlekedésbiztonsági feladatok ellátásával a lakosság biztonságát hivatott szavatolni - decentralizálni kellene, amire a legjobb megoldás az önkormányzati rendőrség létrehozása lenne. Jelenleg a rendőrség Teve utcai központjában dolgozzák ki még a legapróbb helyi feladatokat is, holott egy nagyobb önállósággal bíró kapitányság vélhetően jobban és gyorsabban tudna reagálni a felmerülő problémákra az általa ismert területen. Egy illegális árusítás elleni országos razzia keretében az egyik vidéki településen annak ellenére végre kellett hajtani az akciót, hogy ott soha nem is volt ilyen jellegű tevékenység.
Az önkormányzati rendőrséghez persze az önkormányzati rendszer reformjára is szükség lenne. A városvezetők ugyanis jelenleg örülnek, hogy így agyonterhelve legalább a közbiztonsággal nem kell nekik foglalkozni. Pedig az ideális az lenne, ha még anyagilag is finanszírozná az adott település a saját rendőrségét. Ez lenne az igazi civil kontroll, nem az, hogy a centralizált testületen belül létrehozok egy irodát, és ráírom, hogy civil kontroll.
Mi a helyzet a bűnügyi szolgálattal és a csapaterővel?
- Az előbbinél szükség van a centralizáltságra, de ez nem kell, hogy feltétlenül központi irányítást jelentsen.
A bűnügyi rendőrséget az ügyészségnek kell irányítania. Sajnos a nyomozóállománynál hiányzik a középnemzedék, ami azért probléma, mert legalább tizenöt-húsz év kell ahhoz, mire egy nyomozó „beérik”. A leépülés első számú oka, hogy az elmúlt tizenhét évben alig volt megtartó ereje a testületnek. A rendőrök ugyanis azt szeretnék, hogy amennyiben jól végzik a munkájukat, szavatolva legyen a testi-lelki és anyagi biztonságuk. Márpedig a rendőrök számára nem a munkájukkal járó stressz jelenti a legnagyobb terhelést, hanem a szervezeten belüli feszültségek.
Ami a csapaterőt illeti, ott az ország három-négy pontján kellene központokat kialakítani. Ez az ágazat teljesen centralizálva és megfelelő szakmai színvonalon kellene, hogy működjön.
Említette a jogszabályi hátteret: a változáshoz kétharmados törvényeket is módosítani kellene, ami viszont a jelenlegi politikai viszonyok között irreálisnak tűnik.
- A rendőrséghez nem szabad hozzányúlni jogalkotási terv nélkül. A korábbi jogszabályokkal sajnos egy magát túlélt szervezetet erősítettek meg, ezek megváltoztatására lenne szükség, kezdve az alkotmánymódosítással, majd a szervezeti törvényekkel. Ennek elmaradása nemcsak a kormány, hanem a konszenzusra nem igazán hajlandó ellenzék felelőssége is.
Nem frusztrálja a testületért tenni akaró, felkészült rendőröket vagy akár kriminológusokat, hogy jobbító szándékaik rendre elhalnak a rendőrvezetői és politikai szinteken?
- A testület tagjainak megvan az az előnyük, hogy a mindennapi rutin elvonja a figyelmüket erről. A kutató meg legfeljebb témát vált, ha sokáig nem figyelnek rá. Ha engem megunnak, akkor nem lesz több kritika, megígérem. Inkább keresek egy másik kutatási területet a jog világában. Egy társadalomtudományi területen dolgozó kutatóval egyébként két baj történhet: az egyik az, ha oda se figyelnek rá, a másik pedig, ha egy az egyben elfogadják a javaslatait. Tudniillik, az elmélet soha nem tud minden elemében működőképes konstrukciókat létrehozni.
Az elmúlt hónapok rendőrbotrányai után rohamosan csökken a testület bizalomindexe. Mitől függ, hogy egy rendőrnek lesz-e erkölcsi tartása?
- Rövid távon bizalommal lehet eredményeket elérni. Ha az új vezetők nem harmincötezer átvilágítandó emberrel kezdenek el foglalkozni, hanem harmincötezer munkatárssal, akkor ez a bizalom szárnyakat adhat. Ezzel együtt kell járnia a szervezeten belüli biztonságnak és nyugalomnak. Ebben az esetben az erkölcsi követelményeket sokkal hatékonyabban lehet érvényesíteni.
Az igazi megoldás azonban - mondanám, a protestáns etika szabályai szerint - a szakmaiság erősítése lehet. Akik rendőrként súlyos bűncselekményt követtek el, azok lehet, hogy rosszlelkűek voltak, nem kaptak otthon megfelelő nevelést, ezt általánosságban nem tudni, de egyvalami biztos: rossz szakemberek voltak. Ilyet ugyanis csak sarlatánok követnek el. Aki profi, azt éppen a szakmai becsülete, rátartisága fogja megőrizni attól, hogy tévútra lépjen. Persze ahhoz, hogy a szakma rangja emelkedjen, mindazokra a változtatásokra szükség lenne, amelyekről beszélgettünk.