Hollywood első számú „sármőre” a minap 350 ezer dollárért - mintegy 65
millió forintért - volt hajlandó megcsókolni egy nőt egy árverésen. A
jótékonykodó színész a bevételt az AIDS-kutatás támogatására fordította. A
vékonyabb pénztárcájúaknak továbbra is be kell érniük a Madame Tussaud
panoptikumában található Clooney viaszbabával: ezzel is gyertyafényes asztalhoz
lehet ülni, akciós napokon pedig még a „kezét is megkéri” aktuális
vacsorapartnerének.
Fotó: AP
A Vészhelyzet című tévésorozat nőcsábász Ross doktorjaként elhíresült George
Clooney nem tud megszabadulni a „minden nő álma” szerepkörtől. Hiába a
karakteres filmszerepek, az Oscar-díj, a Golden Globe, magánéletében egyszerűen
képtelen megállapodni. Ehelyett inkább a munkába menekül, vagy a darfúri
menekültekért kampányol az ENSZ-ben. Állandó jótékonykodása, illetve a New
Yorki-i ENSZ-palotában tett emlékezetes felszólalása miatt („évek óta népirtás
zajlik az önök szeme előtt”) a Time magazin tavaly a közügyek legmeghatározóbb
szereplői közé választotta.
Az 1961-es születésű Clooney már bőven harmincas éveit taposta, amikor Hollywood
felfedezte magának. A már említett Vészhelyzet előtt csak olyan „dicső”
alkotásokhoz adhatta nevét, mint a Gyilkos paradicsomok visszatérése vagy a
Budapesten forgatott Grizzly II., amely pénzhiány miatt sosem került
bemutatásra. Pedig a feltételek adottak voltak: George apja annak idején,
Kentuckyban saját televíziós műsorát, a The Nick Clooney Show-t vezette. George
nagynénje pedig Rosemary Clooney volt, akit Amerikában híres jazzénekesnőként és
színésznőként ünnepeltek. Nick a fiát és a lányát, Adát már ötéves korában a
kamerák elé állította. Eleinte nem sok sikerrel: George inkább a baseball felé
vette az irányt, és beiratkozott a helyi egyetemre, míg Ada örökre távol maradt
a szakmától, és kétgyermekes könyvelő lett belőle. Clooney épp harmadikos volt,
amikor nagybátyja, José Ferrer (Rosemary férje) egy lóverseny témájú filmet
forgatott, amelyben unokaöccsét is szerephez juttatta.
A fiú otthagyta az egyetemet, és a forgatás után is Los Angelesben maradt.
Néhány évet dohányvágással és cipőárusítással kellett ugyan töltenie, de ami
késett, nem múlott.