Vissza a tartalomjegyzékhez

H. Balogh Zsolt
Jön a Fidesz?
Orbán már holnap miniszterelnök lenne

Családi napnak érdekes, politikai események unalmas volt a Fidesz hétvégi kongresszusa, mely „személyügyileg” Schmitt Pál alelnöki jelölésétől való visszalépése miatt teljesen tétnélkülivé vált. Orbán Viktor és csapata leegyszerűsítette a rendezvény üzenetét: a kormányoldalon válság és széthúzás, az ellenzék térfelén egység és siker. A Fidesz azt kívánja megvalósítani, ami Lengyelországban már megtörtént: a jobboldal politikájának köszönhetően 10 százalékos párttá töpörödött a baloldal.


Fotó: Vörös Szilárd

Némileg az egykori Hazafias Népfront kongresszusára hasonlított a Fidesz XXII. pártkongresszusa, annyi különbséggel, hogy a látványt 21. századi dizájnelemekkel korszerűsítették. A gazdaköröktől a Lungo Dromig, az exkisgazdáktól a kereszténydemokratákig mindenkit egy zászló alá tömörítő pártszövetség egyetlen lényeges posztjáért sem volt érdemi verseny. Hasonlóan persze az MSZP legutóbbi tisztújításához, annyi különbséggel, hogy a szocialistáknál legalább az (egyébként nem túl befolyásos) elnökségi tagságért kialakult némi küzdelem. Igaz, az MSZP-sek a „háborús” belpolitikai helyzettel magyarázták az előre leosztott, érdemi viták nélküli tisztújítást. A Fideszben viszont már érzik a győzelem ízét: 60 százalékos népszerűségnél min kellene változtatni?


Pedig a kremlológusokból politológusokká átképzett magyar elemzők már készültek messzemenő következtetéseket levonni a Fideszen belüli mozgásokról. Abból, hogy mit jelent, ha éles helyzetben Pokorni Zoltán 13 szavazattal többet kap, mint az Orbán Viktor felfedezettjének és így kedvencének számító Pelczné Gáll Ildikó miskolci családanya. Igazi izgalmat jelentett ugyanis, hogy a négy alelnöki posztra öt jelentkező volt, hiszen az említetteken kívül még Varga Mihály, Kósa Lajos és Schmitt Pál is elindult a Fidesz országos elnökségébe való bejutásért.
A kétnapos rendezvény első napján aztán a legendás olimpikon megkímélte a részvevőket a bizonytalan jövőtől, bejelentette: elfogadja azt az elnökségi javaslatot, hogy 2009-ben ő vezesse az európai parlamenti választás kampányát. Emiatt viszont nem lenne képes az európai politizálás mellett alelnökségre is koncentrálni, ezért - miként azt az előző napokban a parlamenti folyosókon már mindenki biztosra vette - visszalépett a jelöléstől. Másnap az elnöki posztért versenytárs nélkül induló Orbán Viktorra 1608 szavaztak igennel, bár a pártelnök 39 ellenszavazatot is kapott. A négy alelnökjelölt is hozta a kötelezőt.
A másik izgalmasnak ígérkező esemény a párt már régóta beharangozott programhirdetése lett volna, ha végül nem maradt volna félig el. Ugyanis a Jövőnk címmel bemutatott vitairatról kiderült, hogy - miként a neve is mutatja - vita előtt áll, amit szeptemberben kezdenek el, a végleges program majd az azt követő időszakban készül el. Ennek ellenére Orbán Viktor a kongresszus utáni napokban megindított sajtóbeli offenzívája során több helyütt azt nyilatkozta, hogy beszédével személyesen ő hirdetett programot, melynek egyszerű üzenete: akár már holnaptól képesek átvenni a kormányzást. A pártelnök beszéde - amely a korábbi szónoklataihoz képest visszafogott volt - tartalmazott némi ellentmondást. Orbán például „nekiment” a konzervatív gazdaságpolitika Adam Smith által megfogalmazott alaptézisének, a piacgazdaság működését leíró „láthatatlan kéz elméletnek”. Mint fogalmazott: „Nem hiszünk a láthatatlan kezekben, amelyek állítólag működtetik a piacot, mert mi pontosan tudjuk, hogy minden piacon egyetlen láthatatlan kéz működik, és az mindig a tolvaj keze, és mi nem bízzuk a társadalmat tolvajokra, mert lúzerek azért nem vagyunk”. Nem sokkal később viszont már arról értekezett, hogy a „hisz a szabad piacban, a szabad kereskedelemben, a versenyben”, igaz, Orbán azt is hozzátette, hogy „nem hisz egyetlen társadalmi rendszer, így a kapitalizmus etika nélküli túlélésében sem.”
A pártelnök egyébként mind beszédében, mind az azt követő „tömeges” interjúiban totális kritika alá vonta a kormány reformintézkedésit, tehát a Fideszt a jelenlegi, a társadalomban valóban ellentmondásosan fogadott reformokkal szemben pozícionálja. Ez azért érdekes, mert a Gyurcsány-kormány részben klasszikus konzervatív gazdaságpolitikai eszközrendszert alkalmaz a gazdaság rendbetételéhez. A Central European Manegement Intelligence tanácsadó cég a választások előtt - többek között olyan jobboldalinak tartott közgazdászok részvételével, mint Járai Zsigmond, Csaba László és Hamecz István - alternatív gazdasági programot készített, hogy így segítsék a gazdasági egyensúly megteremtését. Ilyen módon a (polgári oldalon etalonnak tekintett) Járai Zsigmond nevével is fémjelzett program egyebek mellett a vizitdíj bevezetését, a kórházi kapacitások racionalizálását, az ingatlanadót, a nyugdíjrendszer korszerűsítését javasolta. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök figyelembe vette a konzervatív-liberálisnak tartott CEMI-anyagot a kormány intézkedései során. Többek között emiatt Orbán Viktor beszédét nem lehet egy világos vonal mentén „ideológiai” szempontból konzervatívnak minősíteni. A felszólalók beszédéből is kitűnt, hogy a párt vezetői az eltérő értékrendű és politikai világnézetű emberek egy táborban való tartása miatt idegenkednek olyan kijelentéseket tenni, melyek valamelyik réteg leválást okoznák. Így jellemzően - más pártok politikusaihoz hasonlóan - politológiai közhelyek és hangulati elemek (például Kövér László a miniszterelnököt Rákosi bandájával, a tatár és török dúlással, valamint a Vörös Hadsereggel összevető brutális felütésű szónoklata) domináltak a felszólalásokban.
Forrásaink szerint a Fidesz elsősorban arra koncentrál, hogy minél hamarabb visszakerüljön a hatalomba, ezért nem az a céljuk, hogy az üzleti körök számára hiteles, de esetleg a lakosság által nehezen érthető szakprogramot tegyenek le az asztalra, hanem hogy kihasználva a szocialisták mélyrepülését, fenntartsák eddig soha nem tapasztalt népszerűségüket. Ráadásul a Magyar Nemzeti Bank a legfrissebb jelentése szerint jobban áll az államháztartás helyzete, mint azt a kormány kommunikálja, illetve ahogy az a sajtóban megjelenik, akár további beavatkozás (megszorítás) nélkül is javul az ország gazdasági helyzete. Ha egy kikényszerített előrehozott választás során a Fidesz venné át a kormányzást, akkor nekik már nem megszorítással kell kezdeni a ciklust. Sőt az államháztartás szempontjából az sem okozna gondot, ha eltörölnénk a vizitdíjat.