Sör, virsli, sör, Gyurcsány, tömeg, sör, sör, sör - néhány szóban
összefoglalva ez volt az elmúlt hónapok legbékésebb szocialista rendezvényének,
a munka ünnepének veleje. A majálisra ezúttal - bár több lelkes jelentkező is
akadt - végül egyetlen szélsőjobboldali szervezet sem tudott egységes, füttyös
kedvű mélymagyar brigádot gründolni, pedig a tavaly őszi zavargások óta most
először mondott nyilvános beszédet a miniszterelnök. A rendőrségnek csupán
egyetlen középkorú asszonyt kellett elvezetnie a helyszínről.
Fotók: Németh Tamás
„Ha a hegy nem megy Mohamedhez…” - kezdődik az univerzális bölcsesség, és ami
a befejező szakaszt illeti, valami hasonló történt kedd délelőtt is: korábbi
évek gyakorlatától eltérően a szakszervezetek vezetői nem mentek át az MSZP
sátrába egyeztetni a kormányfővel. Kedden Gyurcsány Ferenc kereste fel az
egyébként hivatalosan demonstráló szakszervezeteket, akik épp aznap reggel
olvasták fel az „Eddig és ne tovább!” kezdetű kiáltványukat. Ebben arra
figyelmeztetik a kormányt a munkásjogok éber őrei, hogy a bérből és fizetésből
élők tiltakoznak minden további adó, járulék bevezetése ellen. „Elutasítjuk a
piac mindenhatósá-gára hivatkozó gazdaságpolitikai elképzeléseket” - szól a
röpirat. A Gyurcsány Ferenc és Kiss Péter, illetve szakszervezeti vezetők
közötti egyeztetés híre futótűzként terjedt a munkát pihenéssel ünneplő
szakszervezeti tagok körében: az alig tíz négyzetméteres (alul-felül és
körös-körül is zárt) sátor hamarosan furcsa „politikussimogatóvá” alakult át, a
szűk bejárathoz kétperces turnusokban érkeztek az emberek az összegyűlt
politikus hírességeket fényképezni.
Miután véget ért a félórás beszélgetés, Gyurcsány Ferenc és felesége a nap
legizgalmasabb tíz percét okozták a népnek, midőn gyalog sétáltak át a pár száz
méterre levő szocialista rendezvényre. „Ki volt ez, apu, az Orbán Viktor?” -
kérdezte mellettünk egy megszeppent kislány, akire rámosolygott a
miniszterelnök. A rajongók és ellendrukkerek már jobban képben voltak, az egyik
fan például azt bizonygatta barátjának, hogy ő márpedig tényleg nem fog egy évig
kezet mosni, miután kezet rázott az MSZP elnökével. De felhangzott egy-két
fúj-fúj meg füttyszó is a néhány perces séta alatt, ez azonban szemmel láthatóan
nem tudta letörni a miniszterelnök széles jókedvét.
A Petőfi Csarnok mögötti téren tíz-tizenötezer ember hallgatta végig Korda
György előadását, aki a „Most pedig a világ legfontosabb dolga következik -
Gyurcsány Ferenc!” szavakkal konferálta fel a következő „műsorszámot”. A
kormányfő több hónapos szünet után most állt először beszéddel a nyilvánosság
elé.
A gyorsan ledarált monológ igen optimistára sikeredett: „mi előre megyünk, és
győzi fogunk”, „erős baloldalt és erős Magyarországot teremtünk, ami sikerre
viszi közös ügyünket” - fogalmazott. Gyurcsány arra is felhívta a
közvélemény-kutatási adatok láttán elszontyolodott hívek figyelmét, hogy
sokszor, sokan temették már a magyar baloldalt, így például 1996-ban, 2002-ben
és 2004-ben, de „egy huszáros rohammal nem lehet minket megfutamítani - téved,
aki ezt gondolja” - szögezte le.
A negyedórás szónoklat után minden visszaállt a jól megszokott kerékvágásba:
sör, virsli, zene, tömeg.
A nagyszínpadtól jó messze, ahol már nem dübörgött dobhártyaszaggatóan az
„ország legbulisabb zenekara”, a Vegas Showband, néhány nyugdíjas azon
kesergett, hogy nem olyan igazi már ez a május elseje, mint ötven évvel ezelőtt.
Na, pont ezt a réteget - tehát azokat, akik még most sem kaptak teljes
gyomorcsömört a politikától - várták a szervezők hátul a „Piros Pont” kávézóban,
ahol a szocialista párt illusztris alakjaival lehetett beszélgetni. „Hogy érzi
magát, Ildikó?”, „Hogy vannak a lurkók, kedves Imre?” - ez úgy látszik, senkit
nem érdekel, ha egy politikusról van szó. A jobbára hatvan év feletti közönség
ellenben élvezettel hallgatta végig százegyedik alkalommal is a nyugdíjreform
melletti érveket, vagy sírtak együtt Lendvai Ildikóval, amiért a Fidesz -
többszöri ígéretük ellenére - sem szavazta meg az önkormányzatok összevonásáról
szóló javaslatot. Az igazi ínyencek a május első, verőfényes napján ismét fejük
búbjáig elmerülhettek az „Egy- vagy több-biztosítós egészségügyi modellt?”
kérdéskörben, a lágyabb témára vágyókat pedig a gyűlöletbeszéd
törvénytervezettel marasztalták a politikusok.