Vissza a tartalomjegyzékhez

Morvay Péter
Megfordított holokauszt

Randolph Braham, a City University of New York professzora a holokausztkutatással foglalkozó Rosenthal Intézet igazgatója. Harminckilenc könyvet írt és szerkesztett a holokauszt témájában; a legutóbbi - A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája - márciusban jelent meg.


Fotó: S. L.

A világ április közepén emlékezik meg a Soá áldozatairól. Vannak, akik szerint a 21. században a holokauszt helye a múzeumokban és a történelemkönyvekben van. Mi az oka ennek a közönynek?
- Nem szabad általánosságban azt állítani a terjedő antiszemitizmus és a szintén sok helyen tapasztalható holokauszttagadás és relativizálás kapcsán, mintha az világjelenség lenne. Amerikában például ez nem tapasztalható. Európa egyes részein azonban - különösen azokban az országokban, amelyekben nagy létszámú muszlim lakosság él - a baloldali és jobboldali szélsőségesek kihasználják a rosszabbodó társadalmi-gazdasági helyzet és a közel-keleti válság miatti elégedetlenséget. A szélsőségesek ideológiai és politikai szempontok alapján motivált nézetei jelentős mértékben behatoltak nemcsak a média és a tudományos elit, hanem a politika köreibe is. A mai antiszemitizmus számos formája a holokauszt megfordításában fogalmazódik meg. Ennek az új antiszemitizmusnak a szószólói Izraelről mint náci államról beszélnek, amely ugyanolyan terrort alkalmaz az arabokkal szemben, mint annak idején a nácik a zsidók ellen. Az ő szemükben a hajdani áldozatokból új agresszorok váltak. Azáltal, hogy visszájára fordítják a népirtásért viselt erkölcsi felelősséget, ez a „holokauszt-inverzió” a holokauszttagadás egyik formájává vált.
Angliában a tanárok egy része nem akar a holokausztról tanítani, nehogy megsértsék muszlim diákjaik érzékenységét. Nem tart attól, hogy az új nemzedék védtelenné válik a holokauszttagadók propagandájával szemben?
- Ez megtörténhet, ha nem lépnek fel erőteljesen ezzel szemben. Nem tudom, hogy a brit tanároknak hány százaléka hódolt be ennek a gyávaságnak. Ezek a megalkuvó tanárok valószínűleg ugyanígy hallgatnak a világban elkövetett más gonoszságokról is, mint amilyenek Darfurban vagy Bagdad utcáin történnek. Ezeknek a tanároknak a példája nemcsak a holokauszttagadással szemben teszi védtelenebbekké a diákokat, hanem más rémtettek előtt is utat készít. Emlékeztetni kellene őket - és az egész világot is - George Santayana, az ismert amerikai filozófus mondására: „Azok a nemzetek, amelyek nem tanulnak a történelem leckéiből, arra ítéltettek, hogy megismételjék a múlt vétkeit.”
Magyarországon a miniszterelnök szerint a vészkorszak óta még soha nem volt ennyire erős a szélsőjobboldal, mint most. Egyes politikai pártok tüntetésein árpádsávos zászlókat látni, a miniszterelnök felesége a saját egyeteme előtt egy rasszista tartalmú röplapot kapott. Ön szerint tényleg erősödik ma Magyarországon a szélsőjobboldal?
- Úgy tűnik, hogy erősödik, de ettől a jelenségtől - amelynek a történelem szemétdombján a helye - nem tartok annyira. Remélem, hogy a magyarországi demokrácia van olyan erős, hogy kiállja ezt a próbát is. Szerintem sokkal veszélyesebbek azok a tiszteletreméltó politikusok, akik nem mernek, vagy valamilyen politikai okokból nem néznek bátran szembe 1944-gyel. Más nyugat-európai államfőkkel ellentétben a magyar állami és kormányvezetők eddig nem vállalták fel, hogy a legszélesebb nyilvánosság előtt és hivatalosan elítéljék a holokausztot. Talán eljön a nap, amikor politikai szempontból elképzelhetőnek tartanak egy ilyen, az egész nemzethez intézett beszédet. A szavazatokért folytatott versenyben akadnak, akik politikai érdekből a szélsőjobboldalt is felhasználják eszközként. Azt gondolják, hogy csak a szavazatuk kell, az ideológiájuk nem. Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy Magyarországon erősödik az antiszemitizmus és a rasszizmus. A jövő attól is függ, hogyan alakul az ország gazdasági, szociális helyzete.
Ezt hogy érti? A szociális irigység viheti be az embereket újra a rasszizmusba?
- Ha egy maroknyi ember nagyon meggazdagszik, a többség pedig örökre leszakad, akkor továbbra is lesznek szélsőségesek. Sok tényező befolyásolhatja a keresztény-nemzeti szellem újbóli megerősödését. Ebből egyik a gazdaság. Ha sokan hátrányos helyzetben maradnak, az elkeseredettek a jobboldalra kerülhetnek. Az emberek a kezdeti lelkesedés után rájöttek, hogy a kommunizmus utáni új rendszer nem teljesíti a hozzá fűzött reményeket. Ez tipikus volt a kommunista országokban. A nacionalizmus pedig tipikus reakció az évtizedekig tartó kommunista rezsimre.
Mit gondolt arról, hogy legutóbb március 15-én a Mazsihisz felhívta a zsidó állampolgárokat, hogy ne menjenek ki az utcára?
- Egy kicsit visszarekkentem, mert abban a hitben voltam, hogy a holokauszt után az alapelv a „soha többé”. A zsidóságot arra kellett volna inteni, hogy éljék tovább a mindennapi életüket, nem szégyellvén, hogy zsidók. Az államnak és nem a zsidó közösségnek a kötelessége megvédeni az állampolgárait, akár zsidók, akár nem zsidók. Ha én itt élnék, büszkén járnék továbbra is Budapesten, és március 15-én felvilágosítanám az árpádsávosokat és más magyarokat arról, hogy milyen szerepük volt a zsidó hazafiaknak az 1848-as szabadságharcban. Ugyanoda tűzném ki a kokárdát, mint ahová a zsidóknak kellett 1944-ben a sárga csillagot. Mellétűzném Kossuth Lajos arcképét is, azét a Kossuthét, aki szerint 180 ezer magyar szabadságharcosból mintegy 20 ezer zsidó volt, pedig akkor az ország 9,2 millió lakójának csupán 3,7 százaléka, 340 ezer ember volt zsidó. Felidéztem volna Jókai Mórt, aki szerint egyetlen etnikai-nemzeti közösség sem áldozott olyan sokat véréből és vagyonából a magyar függetlenség oltárán, mint a zsidók. Igen, valójában az idők folyamán - hogy Ignotus Pált idézzem - „a zsidók … szenvedélyesebb magyarok lettek, mint maguk a magyarok”. És erre mi volt a jutalom 1944-ben?!