Vissza a tartalomjegyzékhez

Földvári Katalin
Trágyából áram

Az új energiaforrások felfedezése olyan, mintha az arany ott bújna a lábunk alatt. Ha észrevesszük, bebiztosíthatjuk a jövőnket - állítja Manfred Spira bioenergetikai szaktanácsadó.


Fotó: Somorjai L.

Ön mérnök, most mégis egy olyan tanácsadó céget működtet, mellyel a megújuló energia felhasználását segíti elő több országban is. Miért pont erre a területre nyergelt át?
- Mivel a legkisebb gyermekem épp hároméves, nagyon foglalkoztat a generációmon túlmutató jövő. Úgy érzem, a munkám során megszerzett tapasztalataim és nem utolsósorban a cégem, a pénzem segítségére lehet Magyarországnak a jelenleg kiaknázatlan lehetőségek feltárásában. Tisztában vagyok vele, hogy az Önök országának kapacitásait most sokkal fontosabb problémák megoldása köti le, mint a megújuló energia, de rövid időn belül elkerülhetetlenül szembe kell majd nézniük a kérdéssel.
Talán az egyre dráguló rezsiköltségek is segítenek ráirányítani a figyelmet…
- Így van, a Nap és a szél nem küld számlát nekünk, ugyanakkor képesek ellátni bennünket mondjuk árammal. Az első lépés azonban a szemléletváltás lenne, hogy megtanuljuk megbecsülni azt az energiát, amit már használunk: lekapcsolni magunk után a lámpát, elzárni a csöpögő vízcsapot, nem nyitogatni fölöslegesen a hűtő ajtaját, és még hosszan sorolhatnám. Már gyerekkorban tanítani kéne, hogy az energia pénz, és egyik sem áll korlátlanul rendelkezésünkre. Ehhez persze egy társadalmi hangulatnak kell kialakulnia, a közbeszéd teremti meg a létjogosultságot a későbbi programok elindításához. Ha a megújuló energiával kapcsolatos nézetek teret kapnak a médiában, beszédtémává válnak, egy szép napon az egyik politikus is azzal ébred, hogy át kell alakítani az ország energiagazdálkodását, és a parlament elé kerül a kérdés. Így válik az álom ötletté, az ötlet szavakká, a szavak pedig tettekké.
Milyen lehetőségeket lát Magyarországon a rendelkezésre álló természetes energiák felhasználása tekintetében?
- Szél nincs elegendő, van viszont napsütés, és van termálvíz. Ismereteim szerint Magyarország jelen pillanatban az energiaszükségletének 65-67 százalékát importból kénytelen fedezni. Ez olyan temérdek kiadást jelent, amely elvonja a pénzt a többi, az élethez amúgy is szükséges kiadástól. Németországtól kezdve Spanyolországon át Görögországig a kormány komoly kedvezményes programokat indít például a napener-gia hasznosításához, így egy ilyen befektetés nagyjából tíz év alatt térül meg. Ugyanehhez Magyarországon ma húsz évre lenne szükség. Németországban kevesebb a napsütés, mint Önöknél, de így is százezrekben mérhető azoknak a kis hőerőműveknek a száma, amelyek a tetőkön elhelyezett napkollektorokkal működnek. Svédország azt a célt tűzte maga elé, hogy tizenöt éven belül száz százalékban saját energiaforrásokra áll át. Úgy tapasztaltam, hogy Magyarországon a mezőgazdaságban nagyon komoly lehetőségek rejlenek. A sertés- és szarvasmarhatelepeken felhalmozódó trágyát konténerekbe kéne gyűjteni, és egy szintén a mezőgazdaságból előállítható adalékanyag segítségével a felszabaduló gázzal fűteni lehetne, vagy egy turbina segítségével áramot termelhetünk belőle. Vagy a hasonló technológiához szükséges kukoricát, illetve napraforgót is könnyűszerrel meg lehet termelni, és munkalehetőséghez, bevételhez lehet juttatni egy adott térség munkanélküli lakosságát.
Magyarországon nagyon nehezen váltanak az emberek, és senki sem szeret tíz évet várni egy befektetés megtérülésére. Ezen a mentalitáson hogyan változtathatnánk?
- Csak a saját, jól működő példámat tudom ajánlani. Korábban exportmenedzser voltam az optikai üzletágban. Tizenöt évvel ezelőtt visszamentem az egyetemre, hogy diplomát szerezzek a megújuló energia témájában, így lettem ennek is a mérnöke. Ebben az időszakban, negyvenöt évesen, több dolgot is megváltoztattam az életemben: másik városba költöztünk, a gyerekek másik iskolába kezdtek járni, én pedig szak-mát váltottam. Elérkezettnek láttam az időt, hogy valami másba fogjak, és követtem a megérzéseimet. Másfelől én a saját pénzemből is mindig fektetek a terveimbe. Ahhoz nem elegendő, hogy a teljes költséget fedezze, de a legfontosabb részt, a projekt beindítását lehetővé teszi. Ezzel is azt fejezem ki, hogy az ügy fontos számomra. Aztán pedig várok: a kis kezdetekből ugyanis nem lehet szüretelni, de megfelelő gondoskodással beérik az üzlet, és később bőven termeli a profitot.