Vissza a tartalomjegyzékhez


Mindenki ebédeljen!

Egy huszadik kerületi házhoz érünk, egy kutya ugat a zsebkendő méretű kertben. Bemegyünk a házba: három gyerek rögtön a nyakamba ugrik, a másik négy visszafogottan pislog. A kétautónyi méretű szobában három ágy húzódik meg, melyeken kilencen (!) alszanak, plusz a nagymama, aki ki tudja, talán a konyhában, egy lócán húzza meg magát.

A három és tizennyolc év közé tehető hét viháncoló gyerkőc illedelmesen, vidáman bemutatkozik. Kérdezem őket az aznapi menüről. „Ma babkonzerv volt, de szeretjük a főzeléket is” - meséli egyikük, amiből nem derül ki, hogy volt-e mellé hús is. „A babkonzervet egy nénitől kapjuk, aki mindig egy nagy fehér dobozban adja át apunak, amit anyu aztán elkészít” - mondja a másik poronty. A tíz főből álló Kovács család egy szoba-konyhában él, néhol a rongyszőnyeg alól kikandikál az alig elsimított beton. Az apa, Lajos, szobafestő állása mellett polgárőrködéssel egészíti ki a jövedelmét, természetesen felesége, Hajni, teljes időben hősiesen és szeretettel látja el a soha véget nem érő házimunkát a velük együtt élő anyósa segítségével.

„Már második éve járok hozzájuk, havonta meglátogatom őket, és rendszeresen segítjük őket élelmiszerrel” - mondja Berta Klára, a Gyermekétkeztetési Alapítvány (GYEA) PR-vezetője, aki közel négy éve segíti az alapítvány tevékenységét. Elmondása szerint nagyon nehéz ráébreszteni az embereket a gyerekszegénység létezésére. „Sokan elrohanunk a valódi problémák mellett, csak saját magunkkal vagyunk elfoglalva, viszont közöttünk élnek olyan gyerekek, akiknek egy zsömle problémát okoz” - mondja a munkáját önkéntesen végző píáros. Majd folytatja, hogy nem ritkák az olyan családok, akik döghúson vagy sündisznón élnek, máskülönben nem jutnának húshoz. Az emberek érzéketlensége egyre gyakoribb, viszont az a tapasztalat, hogy ha mégis sikerül szembesíteni az embereket az éhezéssel, saját szemükkel tapasztalják meg, elhiszik, hogy ez nem ál-, hanem valós probléma. A magyar emberek szívesen adakoznak, de sok esetben a visszaélések, illetve a visszajelzés hiánya riasztja el őket az adakozástól.

Sajnos nem kell messzire menni ahhoz, hogy éhező gyerekeket lássunk, a főváros közelében fekvő települések számos ilyen családot rejtenek magukban, már nem számít újdonságnak, ha a gyerekek kiesnek az iskolapadból, vagy kidőlnek a tornasorból reggeli vagy vacsora híján. Egy ilyen eset döbbentette rá Király Gábort is a jelenségre, aki a GYEA elnökeként dr. Fekete Ágnes Eszter ügyvéddel együtt 1993-ban indította el a gyermekétkeztetési programot. A ma már országszerte működő kiemelkedően közhasznú szervezet általában iskolák, pedagógusok, önkormányzatok segítségével méri fel a terepet, és évente kiírt pályázatok benyújtásával tudja finanszírozni a rászorult gyerekek és árvák ebédjét a Mindenki Ebédel programon keresztül.

Három éve több mint 200 település 3500 korgó gyomrú lurkója kap ingyenes ebédet. Munkájukat helyi önkéntesek segítik, akik a hétvégi ételosztás mellett azt is felügyelik, hogy az áru célba érjen, azaz a gyerkőcök gyomrocskájában landoljon a meleg étel, és az valamilyen oknál fogva ne a kereskedelembe vándoroljon vissza. 1996 óta, tizenkét éve, kezdték az 1 százalékos szja-felajánlásokból befolyt összegből a karácsonyi csomagosztást. A csomagokba nem romlandó, száraz élelmiszerek, konzervek, tészták, előre elkészített ételek, gyümölcskonzervek kerülnek. Karácsonykor a télapó becsúsztat egy kis plusz szaloncukrot is. Berta Klára rendszeresen átéli a jobb adni, mint kapni életérzést: „Érdemes kipróbálni az adakozást, mert a szegény emberek és a gyerekek borzasztóan hálásak, boldogságukat ajándékokkal, könyvjelzővel vagy rajzzal fejezik ki.”

Az szja 1 százalékából bejövő több mint 100 millió forintból a múlt évben majd’ 400 intézmény 20 ezer gyereke jutott alapvető élelmiszerekhez. A Gyermekétkeztetési Alapítvány a rászoruló gyerekeken kívül a legszegényebb embereket, kisnyugdíjasokat, szociálisan ellehetetlenült családokat is felkarolja, de van még mit tenni, hiszen rajtunk is nagyon sok múlik: a személyi jövedelemadónk 1 százalékával megkönnyíthetjük a 120 ezer alultáplált és a 20 ezer éhező gyermek túlélési esélyét.