Vissza a tartalomjegyzékhez

Bagyarik Cecília
Új vallás
Miért küzdenek a környezetvédők?

Sokakat sikerült meglepnie Václav Klaus cseh államfőnek az amerikai törvényhozáshoz írt véleményével. Szerinte ugyanis a környezetvédelem olyan ideológia, amely megpróbálja felváltani „az emberiség szabad és spontán fejlődését az egész világ valamiféle központi megtervezésével”. Úgy véli, hogy jelenleg a szabadságot, a demokráciát, a piacgazdaságot és a jólétet ezek a csoportok veszélyeztetik és nézeteik leginkább egy új vallásnak tekinthetőek.


Fotó: AP

Álláshirdetés a netről: a Greenpeace munkatársakat keres támogatói körének bővítéséhez. Amit biztosítanak, az a fiatalos csapat, a kedvező fizetés és az egyedi munkaruházat. Ha pedig valamelyik zöld mozgalom nem ura még a médiának, akkor részt vehet olyan tanfolyamokon, amelyben kiokosítják: hogyan lehet tevékenységükből, üzenetükből hírt csinálni, és hogyan lehet ezeket a különböző csatornákba beinjekciózni. Ha jól megnézzük, a spontánnak tűnő akcióiról ismert szervezet működése leginkább egy multinacionális vállalatéhoz hasonlít, annak ellenére hogy bevételeik magánszemélyektől érkeznek (világszerte 2,8 millió támogatójuk van). A zöldek kelet felé való terjeszkedését - így a 2001-ben megnyílt budapesti fiók működését is - többek között a 200 ezer osztrák támogató által összedobott évi 8-9 millió euróból tudják finanszírozni. De nem elhanyagolható az a tény sem, hogy a regisztrált magyar pártolók száma 26 ezer fő. A környezetvédelmi szervezetekhez a tini- és női magazinok szerint különösen akkor érdemes csatlakozni, ha valaki úgy látja, hogy nincs értelme az életének, hiszen így végre egy nemes ügy mellé állhat. A balhéra éhes fiataloknak, politikai szélcsendben azért jelenthetnek alternatívát, mert túllépve a hagyományos környezetvédelem tevékenységi körén, háborúellenes, illetve antiglobalista megmozdulások vezéralakjai lehetnek. A hazánkban nemrég felbukkant Élőlánc elnevezésű ökopárt azokat tartja szövetségeseinek, akik „nap mint nap tapasztalják a technológiai-gazdasági világrend korlátait, az élet minőségének romlását, az élővilág pusztulását, emberi méltóságuk sérelmét, jogaik megcsúfolását, kiszolgáltatottságukat számukra átláthatatlan és ellenőrizhetetlen politikai és gazdasági hatalmaknak”.

Ideológiaturmix

Az ökológiai, környezetvédelmi mozgalmakat leegyszerűsítve két nagy csoportra oszthatjuk. Az egyikbe az úgynevezett antropocentristák tartoznak, akik az ember szempontjából értékelik a különböző eseményeket. Ők a természetet is azért védik, hogy az ember saját létét ne veszélyeztesse. A második csoport szerint a világegyetemet kell megvédeni az embertől, és ezzel párhuzamosan jogokat kell adni az állatoknak, növényeknek. Ezt az ideológiát „mélyökológiának” is szokták hívni, szembeállítva a „sekélyökológiával”, ami szerintük az élőlényeket csak a hasznosságuk szempontjából veszi figyelembe. A radikálisabb környezetvédők egyszerűen úgy tekintenek az emberre, mint egy rákos daganatra a Földanya testén. Gaia megmentését az emberi faj kipusztításával vagy számának radikális lecsökkentésével vélik elérni (százmilliós létszámot még elfogadhatónak tartanának). Több zöld szervezetben követelmény, hogy tagjai ne terheljék további emberekkel a Földet, magyarán ne vállaljanak gyereket. Az Earth First (Első a Föld) elnevezésű csoport Vadak nevű tagozata például teljesen borúlátó az emberiséggel kapcsolatban: ők azt vallják, hogy a környezetet nagy mértékben károsítókkal szemben a brutális akciók, például bombarobbantás is megengedhető. Az ökológiai problémák megoldását sokan olyan sürgetőnek találják, hogy a szélsőjobb parancsuralmi rendszerekre emlékeztető intézkedéseket követelnek a kormányoktól. Őket szokták az ökofasiszta névvel illetni.


A Greenpeace zászlóshajója, a Rainbow Warrior

A környezetvédelemmel foglalkozó könyvekben és előadásokon visszatérő gondolat, hogy a mozgalom céljainak megvalósításához nem a kereszténység, hanem a keleti vallások a leginkább megfelelőek. Érdekes, hogy a környezetvédő mozgalmak többsége akkor született meg az 50-es, 60-as években, amikor az amerikaiak felfedezték maguknak a keleti vallásokat. A buddhizmust azért szeretik, mert szerintük azt tanítja, hogy: „minden tevékenységünk során érvényesülnie kell az összes élő iránti tiszteletnek”. A hinduizmust pedig azért, mert abban az ember még a maga életével sem rendelkezhet, nemhogy más élőlényével. Általában jellemző, hogy a mélyökológiai irányzatok követői a zsidó-keresztény vallást tartják a legkárosabbnak a természet szempontjából. A Biblia kijelentése ugyanis az, hogy Isten az embert saját képére teremtette és a többi teremtmény között kiemelkedő helyet foglal el. Ezért aztán az ökomozgalmak kiadványaiban rendszeresen találkozni a bibliai teremtéstörténet kritikájával és kifigurázásával. Úgy vélik a zsidó-keresztény világnézet adta meg az ideológiai alapot ahhoz a környezetpusztításhoz, amelyet a nyugati ember az elmúlt évszázadokban elkövetett. Egyik favorizált szerzőjük nosztalgiával ír Európának a kereszténységet megelőző állapotáról, amikor minden pataknak, minden fának és minden hegynek volt egy-egy istene. Meglepő kivételként Assisi Szent Ferenc hatalmas népszerűségnek örvend köreikben. Azért őt választották a keresztény gondolkodók közül, mert szerintük mentes volt az „embercentrikusságtól és a természettel szembeni arroganciától”. Ezért is lett a környezetvédők és az állatok védőszentje. Nem véletlen, hogy 1986-ban Assisiben volt az a találkozó, ahol az öt világvallás képviselői közösen tettek hitet az élővilág megmentésének szükségessége mellett. Úgy tudják, Szent Ferencet bensőséges kapcsolat fűzte a természethez, a legendákban még az állatoknak is prédikált, a hangyákat viszont nem kedvelte, mert azok gyűjtenek maguknak. Híres Naphimnuszát élete végén írta. Ebben a műben már Földanya nénénkről ír, aki hord és táplál minket, de személyes ismerősként szólítja meg a Tűz, Víz és a Szél mellett a Halált is. A mű sorai a hagyomány szerint akkor keletkeztek, amikor vakon, vérző testtel a sárban feküdt, és patkányok szaladgáltak rajta.

Szivárványharcosok

Az ökológiai mozgalmak valamennyi, még a tudósvilágnak is komoly fejtörést okozó problémára kész válasszal rendelkeznek. Tudják például, hogy mi okozhatta a cunamit, vagy hogy miért pusztult el New Orleans, és „Harag napja”-ként beszélnek arról az időszakról, amikor nukleáris katasztrófa sújtja majd a Földet. Al Gore volt elnökjelölt - ma harcos környezetvédő -, Oscar-díjjal jutalmazott filmjében utal rá, hogy a Katrina hurrikánt a globális felmelegedés, egyben emberi felelőtlenség okozta.
A hetvenes évek közepén a cree indián törzs sámánja a Greenpeace-nek a „Rainbow Warrior” (Szivárványharcos) címet adta. Jóslata a következőképp szólt: „Ha a Föld beteg lesz és pusztulni kezd, a világ minden részén összefognak majd az emberek, akik nem a szavakban, hanem a tettekben hisznek. Céljuk az lesz, hogy meggyógyítsák a Földet. Csak úgy fogják őket emlegetni: Szivárványharcosok.” A Greenpeace egyik zászlóshajója azóta is ezt a nevet viseli.
Az ökomozgalmak számtalan „leányvállalattal” rendelkeznek. Közülük az egyik legérdekesebb a tengerentúlon még igen népszerű ökofeminista irányzat, amely abból indul ki, hogy a férfiak uralta társadalom éppúgy igázza le a nőket, mint a természetet. Elutasítják az egy (hímnemű) Isten gondolatát. Szerintük az ember természethez való viszonya ezért is maszkulin, ahol a külvilág mint meghódítandó nő jelenik meg, akit szolgálatunkba akarunk állítani, de meg is lehet erőszakolni. Az ökofeminizmus így együtt képzeli a nők és a természet felszabadítását, gyakran a keleti szimbólumrendszert is beolvasztva kommunikációjába.

A magyar modell

A fejlett nyugati országokban jelen levő környezetvédők a hatvanas évek felé szerveződtek politikai mozgalommá, párhuzamosan a diáklázadásokkal. Azóta is hagyományosan vonzódnak a baloldalhoz és a békemozgalmakhoz. Hazánkban természetesen ez nem így van. Nálunk a zöld némiképp narancsszínű, és bizonyos képviselőik érdekes módon baloldali kormányzatok idején aggódnak jobban a fákért. Ebből az alapállásból az elmúlt években adódott is néhány konfliktus. A Fővárosi Ítélőtábla 500 ezer forint kifizetésére kötelezte Demszky Gábort személyiségi jogok megsértése miatt, mert azt állította, hogy 60 milliárd forint kára származott az országnak, amikor a Levegő Munkacsoport késleltette a metróépítést. Persányi Miklós környezetvédelmi miniszter pedig a Népszabadságban kelt ki ellenük, azt állítva, hogy némelyek közülük „zöld báránybőrbe bújt farkasok (…) mindent tagadók, a fejlődés kerékkötői, a tudatlanok és a süketek magabiztosságával szólnak bele bizonyos dolgokba”. A mozgalmak jobbra húzásának az egyik oka az indulásban kereshető. 1988 szeptemberében ötvenezer ember vonult az Országház elé, hogy tiltakozzon a bős-nagymarosi vízlépcső megépítése ellen. Ekkor még nem lehetett pontosan tudni, hogy valóban ilyen nagy-e az érdeklődés a környezetvédelmi problémákkal kapcsolatban, vagy annyi történt csupán, hogy az embereknek jól esett kimondani: nem értenek egyet a kádári rendszer uralkodó elitjével és intézményeivel. Az első zöld párt már 1989-ben megalakult Magyarországi Zöld Párt néven. Lányi András állítólag figyelmeztette is őket, hogy ne csináljanak pártot, mert össze fognak veszni. De a tanácsot, úgy tűnik, ő maga sem fogadta meg, mert 2005 őszén a Védegyletet otthagyva pártot alakított Élőlánc néven. A zöld szervezetek március közepén tartott XVII. országos találkozóján Sólyom László kifejtette, hogy a „pártpolitikában való bizalom alacsony, melyet a pártok megszolgáltak”. Itt van tehát a nagy űr, ahova be lehet törni, s ehhez - így Sólyom - korlátozott lehetőségei ellenére minden segítséget megpróbál nekik megadni.