A Retyezát Nemzeti Park a Kárpátok déli részének ékköve Romániában.
Páratlansága abból adódik, hogy megtalálható benne a magas hegység minden
jellegzetessége: a vad sziklaormok, a gleccserek visszahúzódásakor keletkezett
morénák és a völgyekben ékeskedő tengerszemek. Területén valaha bölénycsordák
éltek.
Ha Budapestről kora reggel autóval indulunk el, várhatóan nem sokkal
sötétedés előtt érkezünk Cirnicbe, ahol a Codrin panzióban szállhatunk meg.
Hátszeg városát magunk mögött hagyva hirtelen tűnik szemünk elé a hegység a maga
2500 méteres csúcsaival. Ahogy elhagyjuk a kis hegyi falu, Nucsoara szűk utcáit,
az utunk egyre hepehupásabbá válik. Tavaszi délután lévén a völgy, amelyen
haladunk, egyre hűvösebb lesz, és feltűnnek a hegység vörösen izzó csúcsai.
A következő napon bővizű patakok mentén indulhatunk el a kárpáti sáfrányok,
havasi pityerek által körülvett kanyargós ösvényen, hogy a pietrelei
turistaházat elérve rövid ideig megpihenjünk. A turistaház patinás, kissé kopott
épületei ódon hangulatot árasztanak.
Az erdő hangjait fenyőcinkék trillázása, fenyőszajkó rikoltozása tarkítja.
Feljebb már a fenyőerdőt a törpe- és borókafenyő váltja fel. Az egyre sziklásabb
tájon feltűnnek a zergék szomjas csapatai, amelyek a tengerszemek vizéhez
tartanak.
Itt találhatjuk meg az egyik legmagasabban fekvő menedékházat, a Gencianat
(Tárnicsot). Lajos bácsi, a gondnok három hétből kettőt itt tölt, s ha az erdőt
járja, néha még medvével is találkozik. A menedékházhoz közeli
Pietrele-tengerszem néhány óra alatt megjárható. A távolabbi úti célhoz, mint
például a Bucura-nyereghez már egy fél napot is rá kell szánnunk - azonban
megéri a látvány: a magasból elénk tárul a tengerszemek sokasága, melyek mint
valami gyöngyfüzérek illeszkednek a csúcsok köré. Végig látható a főgerinc,
illetve tiszta időben a Keleti-Kárpátok vonulata. Szinte minden alkalommal
találkozhatunk legelésző zergecsapattal is.