Vissza a tartalomjegyzékhez

Grüll Tibor
Mitológiai Jurassic Park
Athénban újjáélesztenék az antik hellén vallást

Január végén egy jelenleg még kicsiny, ámde annál lelkesebb hellén társaság (képünkön) Athénban bejelentette: életre akarja kelteni az antik görög istenségek kultuszát. A „mitológiai Jurassic Park” létrehozásán fáradozó társaság máris hatalmas publicitást élvez, és követőinek száma rohamosan gyarapszik.


Fotó: AP

Ha feltennénk a kérdést, melyik város versenyezhetett volna legnagyobb eséllyel a Római Birodalom „kulturális fővárosa” címéért, a válasz minden bizonnyal úgy szólna: Athén. Itt összpontosult mindaz, amire a görögök - és szellemi örököseik, a rómaiak is - büszkék lehettek: az agora (piactér) a demokrácia szabad levegőjét idézte; a Dionüszosz-színházban játszották a színháztörténet legnagyobbjainak, köztük Szophoklésznek darabjait; az Akropoliszon pedig ott magasodott az ókori építészet egyik legharmonikusabb épületegyüttese, a Pheidiasz tervezte Parthenon.
Amikor a kereszténység legnagyobb hatású igehirdetője, Pál apostol, az időszámításunk szerinti 50/51-ben Athénba érkezett, első dolga volt, hogy bejárja a város „turistalátványosságait”. Később, az Areioszpagosz-bizottság előtt elmondott beszédében is hivatkozik erre: „mert amikor körbejártam és alaposan megszemléltem szentélyeiteket, találtam egy olyan oltárt is, amelyen ez a felirat állt: »az ismeretlen istennek«.” Pál azonban nem szájtáti turistaként, hanem mint a „pogányok apostola” fordult meg Hellász fővárosában. Ezért olvassuk néhány sorral feljebb, hogy miközben Pál munkatársait várta Athénban, „felháborodott benne a szelleme a bálványokkal teli város láttán”. De idézzük csak fel: mit is láthatott Pál Athénban? Nagyjából ugyanazokat a látványosságokat, mint a mai turisták: szobrokat, oltárokat és templomokat. Ezek a tárgyak azonban mégsem tudták őt rabul ejteni kivitelezésük szépségével, mivel Pál nemcsak a szemével, hanem szellemén keresztül is „látta” őket. Ez az erkölcsi-szellemi látásmód pedig nem „műkincseknek, kulturális javaknak, esztétikai értékeknek”, hanem egyszerűen bálványoknak (eidóla) mondatta vele e tárgyakat. A fentebb említett areioszpagoszi beszédben Pál nyíltan kijelentette a pogány vallás tisztelői előtt, hogy „az Isten, aki a világot teremtette, és mindazt, ami benne van … nem lakozik emberkéz alkotta templomokban”, sőt még ennél tovább ment: „nem vélekedhetünk úgy, hogy az istenség aranyhoz, ezüsthöz, kőhöz, művészi elképzelésből vagy emberi gondolatból született műalkotáshoz hasonló”. Pál nem a bálványok/műalkotások esztétikai értékét vitatta, hanem arra mutatott rá, hogy ezek tisztelete senkit nem visz közelebb a teremtő Isten megismeréséhez, amely pedig minden ember legfőbb kötelessége.