Vissza a tartalomjegyzékhez

Szlazsánszky Ferenc
A szellem nem tartható a palackban
Interjú Ungváry Krisztián történésszel

Ön az egyik legismertebb hazai történész, aki a diktatúra titkosszolgálati múltját kutatja, így többek között a hagyományos egyházakét is. Tevékenysége során milyen akadályokba ütközött?
- Nyilvánvaló, hogy az érintettek önszántukból nem akarnak foglalkozni ezekkel az ügyekkel. Megjegyzem, nemcsak az egyházak nem kívánnak szembenézni a saját múltjukkal, hanem senki. Mivel azonban nem az egyházak kezelik a múlttal kapcsolatos iratokat, hanem különböző levéltárak, a fő akadály itt van: bár a levéltárosok mindig is nagyon kedvesek voltak, őket is köti az a rendszer, az iratkiadási rend, amit a törvény előír, és ezek az előírások botrányosak. A Történeti Levéltárban egész egyszerűen nagyon lassú az átfutási idő. Másrészt az iratok jelentős része még ma sincs a levéltárakban, hanem az „utódszervek” kezelik őket.


Fotó: Szabó Gabriella

Az [origo] internetes hírportál pert indított, mert az általuk érintettnek vélt egyházi emberek azzal az indokkal akadályozták meg a róluk előkerült iratok nyilvánosságra hozatalát, hogy kijelentették: nem tekintik magukat közszereplőnek. Ön is szembesült ezzel a jogi trükkel?
- Egyiküktől sem kérdeztem, hogy minek tartja magát, mert publikációimban nem közszereplői minőségükben szerepeltetem őket. Az én munkám történeti publikáció, melynek szereplői történelmi személyiségek. Ilyen szempontból teljesen irreleváns, ki a közszereplő és ki nem. Az az érvelés, hogy az érintett nem közszereplő, csak akkor jelent akadályt, ha valaki nem történelmi publikációt készít, hanem, mondjuk, egy ügynöklistát kíván nyilvánosságra hozni.
Ettől függetlenül Ön szerint egy egyházi vezető közszereplő vagy nem?
- A múlt megismerése szempontjából nyilvánvalóan közszereplő, mégpedig azért, mert egy egyházi személynek semmiféle oka nem lehet arra, hogy a múltjából bármit is elrejtsen, hiszen az egyházi személyek a hívek számára példaképek is kell legyenek. Ebből adódik, hogy az életüknek nyilvánosan kell zajlania. Éppen úgy, mint egy politikusénak is. Tehát nem tűrhető, hogy titokban svájci bankbetétje legyen, nem tűrhető, hogy különböző más szervezeteknek is dolgozzon, és embertársait besúgja. Nem értem, miért zárkózik el az átvilágítástól az egyház. Pontosabban értem, de azt gondolom, ez nem egyeztethető össze azokkal a hitelvekkel, amiket hirdetnek.
Varga László nemrégiben megjelent könyvében azt állítja, hogy Magyarország az egykori szovjet blokk államai között is az utolsók között szerepel a múlt feltáráshoz való viszonyulás tekintetében. Ön szerint miért van ez így, miért a magyarok a leggyávábbak vagy legelzárkózóbbak?
- Azért, mert nálunk volt a rendszerváltás a legkevésbé radikális, illetve nálunk volt az állampárt a leginkább részese a rendszerváltásnak.
Tehát ez egy alku része?
- Nem arról van szó, hogy alku történt volna, hanem a gulyáskommunizmus jellege miatt mindenki sokkal enyhébben élte át ezt a diktatúrát, mint mondjuk az NDK-ban, és a politikai pártok mindegyike - és nem csak az utódpárt - tele van olyan káderekkel, akik az egész történetben érintettek. És ezzel - mivel nem fekete-fehér játszmáról van szó - mindenki érdekeltté vált a politikai életben, hogy ezt a dolgot eltussolja. Talán az egyetlen párt, ahol bizonyos mértékig szembe mentek ezzel, az SZDSZ, de ott is nagyon kétértelműen zajlottak a dolgok.
Múlt heti számunkban Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát egyértelműen elismerte, hogy a katolikus egyházban is voltak ügynökök.
- Tapasztalatom szerint Várszegi Asztrik a magyar katolikus karban üdítő kivétel.
Ön szerint a varsói ügy hozhat fordulatot a magyar egyházban?
- Már most is zajlik egy fordulat: ahhoz képest, amit egy évvel ezelőtt képviselt az egyház, és azokhoz a sületlenségekhez képest, melyeket Veres András, a püspöki kar akkori titkára terjesztett, tavaly novemberben tartottak egy konferenciát, amit Erdő Péter nyitott meg, és ahol bizonyos dolgok ki lettek mondva. Mindenki érzi, hogy tovább már nem lehet a szellemet a palackban tartani. Azok a kármentési kísérletek, melyekkel eddig próbálkoztak, sikertelennek bizonyultak, ezért most megkísérlik a szembenézést. Ez nyilvánvalóan nem egyik percről a másikra fog megtörténni, de a társadalmi érdeklődés és az újra és újra felmerülő dokumentumok segíteni fogják a folyamatot.