Vissza a tartalomjegyzékhez

Busa Viola
Fordulat Afrika szarván
Hová vezet a szomáliai tálibok veresége?

Tizenötéves anarchia után az újév első napjaiban váratlan fordulat történt Szomáliában. Az eddig kudarcot kudarcra halmozó kormányerők az etióp hadsereg segítségével kiszorították a fővárost uraló fundamentalista iszlám mozgalmat, ám egyelőre nem lehet tudni, hogy a győzelem révén helyreáll-e a rend az országban, vagy még mélyebb anarchia következik. A konfliktus az egész régió stabilitását fenyegeti, a szétszéledt iszlám harcosok környező országokat is bevonhatnak a dzsihádba.


Kaotikus állapotok a fővárosban, Mogadishuban Fotó: AP

Az Afrika „szarván” található Szomáliára az utóbbi tizenöt évben igencsak „rájárt a rúd”. A polgárháborús állapotok mellett komoly aszály sújtotta az országot, amikor pedig végre megjelentek az esőfelhők az égen, súlyos áradások keserítették meg a szomáliaiak életét. Az államgépezet szinte teljesen összeomlott, közszolgáltatások nincsenek, a kráterszerű kátyúkkal tarkított utak helyett a helybéliek inkább a bozótoson át vezető ösvényeket használják. Ha valaki megbetegszik, a kórház ajtaján átlépve jobb, ha felhagy a nagy reményekkel: a pácienseknek maguknak kell vinniük az ágyukat, és elegendő pénzzel kell rendelkezniük az áramgenerátor beüzemelésének finanszírozásához, ha netán röntgenfelvételre is szükségük lenne. Bár a különböző segélyszervezetek küldtek támogatást a szorult helyzetben lévő országnak, csak a csomagok fele érte el a célját: a fennmaradó rész vagy a torzsalkodó helyi hadurak, vagy modern kori kalózok kezébe került.
Az ország 1991-ben, Mohamed Siad Barre elnök megbuktatása után süllyedt anarchiába - ekkor kezdődött a helyi hadurak véres uralma. A 2004-ben beiktatott átmeneti kormány - amely 1991 óta a tizennegyedik próbálkozás volt a központi irányítás helyreállítására - képtelennek mutatkozott a rendfenntartásra, a fundamentalista iszlám erők viszont kezdtek egyre népszerűbbé válni. Eleinte az ország déli részén vetették meg lábukat, majd tavaly júniusban az Iszlám Törvényszékek Szövetsége (ICU) elfoglalta a fővárost, Mogadishut is, amely már a világ legveszélyesebb városának számított. A helybéliek örömmel fogadták a rendcsináló iszlamistákat, hiszen addigra már mindennaposnak számítottak az egymással szemben álló klánok közötti utcai lövöldözések, és a város különböző pontjain felállított ellenőrző pontoknál történő sarcszedések, kínzások vagy gyilkosságok. A lányok, asszonyok gyakran estek nemi erőszak áldozatául.
Az iszlamisták éppen ennek a rémálomnak vetettek véget: a helybéli üzletemberek által finanszírozott ICU mozgalom tagjai begyűjtötték a fegyvereket. Mogadishu lakói tizenöt év óta először mehettek ki úgy az utcára, hogy nem kellett félteniük az életüket. A megkönnyebbülés azonban csak időleges volt: megfigyelők szerint Szomáliában a tálib rendszer afrikai változata van kialakulóban. A párhuzam nem volt alaptalan: az ICU vahabita stílusú, kemény uralmat vezetett be, a saria törvény alapján. A mogadishuiak hamarosan arra ébredtek, hogy életük a legapróbb részletekig szigorú szabályozás alá került. Egyes források szerint két embert kivégeztek, mert megnézték a futball-vb elődöntőjét, hatvan embert pedig videózás miatt tartóztattak le. Tiltólistára került a zenehallgatás is, és az iszlámisták könyörtelenül félbeszakították az élő zenével tarkított esküvőket is. Bevezették a nyilvános kivégzéseket, a nőkön megjelent a csador, bezárták a mozikat, és betiltották a helybéliek által közkedvelt bódító hatású növény, a katlevél rágcsálását is.


Ali Mohamed Gedi miniszterelnök

A szakértők szerint azonban a legaggasztóbb hasonlóság az afganisztáni tálibok és a szomáliai ICU között az al-Kaidával ápolt szoros kapcsolat. Michael Scheuer, a CIA egyik korábbi munkatársa szerint bin Laden jelentős időt, pénzt és energiát fordított Szomáliára, miután Szudánból Afganisztánba távozott. Egy titkos jelentés már 2002-ben tizenhét szomáliai terroristakiképző-táborról számolt be, ahová Afganisztánból, Pakisztánból, Csecsenföldről, Irakból, Eritreából és az Arab-félszigetről érkeztek önkéntesek. Az ICU vezetőjét, Hasszan Dahir Aveys sejket az amerikaiak a terroristák között tartják számon, és a szervezet sorai között sejtik a kenyai és tanzániai amerikai nagykövetségek ellen 1998-ban elkövetett merényletek elkövetőit is.
Amerika mellett Etiópia, Szomália korábbi ellensége is aggodalommal figyelte az iszlamisták térnyerését. A térség legjobban felszerelt hadseregével büszkélkedő Etiópia - amely Washington egyik fontos szövetségese a terrorizmus elleni harcban - azzal indokolta a szomáliai beavatkozást, hogy az iszlám milicisták bázist hoztak létre az al-Kaidának Afrika keleti csücskén, és szövetkeztek Eritreával, Etiópia egyik riválisával.

Etiópia akcióját az Arab Liga és Katar élesen elítélte, a szomáliai iszlamisták vezetői pedig azt kezdték hangoztatni, hogy háborúban állnak Etiópiával. Az ENSZ egyik jelentése szerint Eritrea, Egyiptom, Irán, Líbia, Szaúd-Arábia, Szíria és a Hezbollah támogatja a szomáliai iszlamistákat, akik most a kenyai határ felé vették útjukat. Bár a kenyai hatóságok jelezték, hogy lezárják a határokat, nem kizárt, hogy a harcosoknak sikerül átszivárogniuk. Jóllehet a szomáliai ideiglenes kormány most új erőre kapott, előfordulhat, hogy most sem tud rendet teremteni, és az ország újra az egymással harcoló hadurak kezére kerül, ami az anarchia folytatódását jelenti. A konfliktus feszültséget teremthet Etiópián belül is, az eddig békésen egymás mellett élő keresztények és muszlimok között. Mindeközben pedig az iszlamisták kiterjeszthetik a dzsihád frontját az egész térségre, és Irakhoz hasonlóan hosszú gerillaháborút indíthatnak az ideiglenes kormány és Etiópia ellen.