Vissza a tartalomjegyzékhez

Csek Péter
Év eleji gőzök
Fenyő, bejgli, magány, pofon

A telefonos lelkisegély-szolgálatok munkája érdekes módon az év végi ünnepek után tetőzik. Ilyenkor jönnek elő ugyanis azok a problémák, melyek a családi együttlétekből vagy éppen a család hiányából fakadnak. A tapasztalatok alapján az első számú közellenség még mindig az ünnepekhez fűzött idillikus várakozások miatt bekövetkezett csalódás.


Sokakra mégcsak rá sem nyitják az ajtót karácsonykor Fotó: Somorjai László

Sok családban torkollik a szeretet ünnepe kiadós veszekedésekbe, esetleg egy-két pofonba. De talán még ennél is rosszabb a helyzete azoknak, akikre még csak rá sem nyitják az ajtót karácsonykor. A januárban hatványozottan több hívást fogadó mentálhigiénés szakemberek szerint a magyar emberek lelki egészsége mostanára meglehetősen elgyengült, silányabb szocializációból silányabb életminőség alakult ki. Ennek következtében az emberek egyedül maradnak saját problémáikkal, még akkor is, ha történetesen családban élnek - összegzi a telefonos lelki elsősegély-szolgálatok tapasztalatait Búza Domokos pszichológus. Úgy érzékelik: az utóbbi másfél évtizedben kiszolgáltatottabbá váltak az emberek, jobban függnek saját környezetüktől. A segítséget kérők általában önmagukon kívül keresik a hibát: a másik személyben, a körülményekben. Nehezen látják be, hogy nekik kellene változtatniuk önmagukon, a hozzáállásukon vagy tűrőképességükön. A legtöbbször sajnos nem hogy a megoldás felismerése, hanem a megoldás felé induló első lépés sem születik meg - állítja a szakember, aki szerint alapvető probléma, hogy hazánkban nem alakult még ki a segítségkérés kultúrája. Ennek érzékletes példáját nyújtja a dél-alföldi régió, ahonnan a kimagasló öngyilkossági ráta ellenére a legkevesebb hívás érkezik. Ennek ellenkezője Észak-Magyarország, ahol az emberek megtanulták használni a telefont, a gyakori nehéz helyzetekben élnek a segítségkérés lehetőségével. A szolgálatokat egyébként főleg a nők hívják, hiszen nekik Búza Domokos szerint több és egészségesebb eszközük van arra, hogy problémáikat lelki problémaként éljék meg. A férfiak hasonló esetben is inkább a kocsmát vagy a figyelemelterelés egyéb módját választják. Az életkori megoszlás is beszédes: leggyakrabban a 30-60 évesek emelik fel a kagylót. Az úgynevezett Párizsi katalógus szerinti felosztásban a lelkisegély-szolgálatokhoz fordulók több mint harmada házassági, családi problémáira kér gyógyírt.
Hazai kultúránk azonban gazdag konfliktuskezelési megoldásokban. Népbetegségnek is nevezhetjük, hogy a feszültségek közepette sokaknak eljár a kezük, vagy szavakkal döngölik agyagba szeretteiket. Ebből a szempontból is kiemelt időszaknak számítanak az év végi ünnepek. „Tökéletes” levezénylésükhöz ugyanis gyakran stresszhelyzeteket okoz, ezek az időszakok a bántalmazó családokban nem békések, hanem mindig veszélyfaktorokat hordoznak. A felmérések szerint Magyarországon minden ötödik nő - vagyis több százezren - él olyan kapcsolatban, amikor fizikailag is bántalmazzák. A bántalmazás itt egynél többszöri atrocitást jelent. Az ilyen családokban élő gyerekek még akkor is érintettnek minősülnek, ha őket közvetlenül nem bántalmazza senki. Lelki terrort pedig legalább annyian élnek át, mint ütlegelést. A Nők a Nőkért az Erőszak Ellen (NANE) Egyesület segélyvonalának hívói szerint ezek egyáltalán nem könnyebben elviselhető helyzetek. Tapasztalataik szerint hazánkban valamiért a kultúra része egymás, és főleg a nő kisajátítása, sértegetése, megalázása. Sokszor „viccből” teszik ezt a partnerek. Tekintet nélkül az emelkedettebb hangulatot kívánó ünnepekre.