Vissza a tartalomjegyzékhez

Ipolyi-Topál Gitta
Nagyműtét
Vér és könnyek közt végrehajtott egészségügyi reform

Izzik a vita az egészségügyi reform körül. Maga az orvostársadalom is rendkívül megosztott a kérdésben, de a többség egyetért abban, hogy változtatásokra lenne szükség, ám nem mindegy, hogyan. A kórházreform csak része az átfogó átalakításnak, azonban egyelőre kevesen látják a reformok végeredményét. Tudósítónk egy szakmai kerekasztalvitán járt, és ellátogatott a jövőjéért aggódó Szent László Kórházba is.

„Mivel ma egy járóbetegvizit egy Big Macet ér, kénytelenek vagyunk a beteget befektetni, mert akkor többet keresünk a kórháznak, mint az ambuláns ellátással” - fejtette ki prof. dr. Jermendy György, a Bajcsy-Zsilinszky Kórház főorvosa, a Magyar Diabetológiai Társaság elnöke. Továbbá nyílt titok és bevett gyakorlat, hogy a kórházi orvosok olyasmit is „odakódolnak” a dokumentációba, amiről szó sincs, hogy a társadalombiztosítás (tb) többet fizessen, és valahogyan elodázzák a teljes csődöt. Az is ismert, hogy olyanok fekszenek aktív ágyakon, akiknek pusztán melegre és élelemre lenne szükségük. Ezért kívánja a reform növelni az úgynevezett krónikus ágyak számát - sajnos az aktív ágyak rovására, így a szakellátásra két-három hónapot is várni kell majd. Ez Nyugaton ma is így működik, de a magyar társadalom arra van szocializálva, hogy az orvos azonnal rendelkezésre áll - mondta a professzor.
A reformokkal kapcsolatos másik érzékeny kérdés a bérezés. Ma egy kezdő orvos nettó 96 ezer forintot, egy húsz éve a pályán levő, két szakvizsgás főorvos családi pótlékkal együtt nettó 201 ezer forintot keres. Ha bírják szusszal, elmehetnek a központi ügyeletbe nettó 800 forint per óráért. Eközben az építőiparban egy szakképzetlen vendégmunkás 120-150 ezer forintot is hazavisz havonta.
Horváth Ágnes, az Egészségügyi Minisztérium államtitkára kifejtette: „Ha a béreket 100 százalékkal akarnánk emelni, az 360 milliárd forintba kerülne, ehhez pedig 4 százalékos járulékemelés lenne szükséges. Ha ezt az egyénekkel akarnánk kifizettetni, annak senki nem örülne, ha a munkaadókkal, akkor a multik kivonulnának az országból.” Arról már nem szólt a fáma, mi lesz, ha az orvosok „vonulnak ki”. Elhangzott az is: bizonyos réteg kifejezetten érdekelt a paraszolvenciarendszer fenntartásában, hiszen soha az életben nem fognak akkora fizetést kapni, mint így. Azonban éppen a kulimunkát végző beosztottak maradnak így hoppon, s az ő jogos elégedetlenkedésük szüli a társadalomban azt a hamis látszatot, hogy az orvosoknak soha nem elég.

„Veszedelmes” viszonyok

A hálapénz hatással van az orvosképzésre is, hiszen az mára eltolódott a manuális szakmák felé - oda, ahol a paraszolvencia van. Patológust, „röntgenest”, „laborost” lámpással kell keresni. „Az alapellátásban szintén a hálapénz szül egy életveszélyes helyzetet - fejtette ki Mihályi Péter, a veszprémi egyetem tanszékvezetője -, mégpedig azt, hogy az ország 6800 háziorvosa egyedül »barkácsol«: mellékes jövedelmének eltitkolása miatt érdekelt abban, hogy magányos legyen.”
A másik közismert és sok port kavart reformintézkedés a kórházak súlypontivá emelése, illetve az összevonások, bezárások, azaz az úgynevezett „kórháztörvény”, melyet éppen a kerekasztal-beszélgetéssel párhuzamosan, hétfőn szavazott meg az Országgyűlés. Mint azt Horváth Ágnes elmondta, az intézkedés célja a szükségletekhez igazodó ellátás. „Százharmincezer szakember megszokott viszonyaiba nyúlunk bele - leszámítva a gyógyszerszektort -, nem csoda az ellenállás. De az embereknek ne kelljen több járulékot fizetniük, hogy fenn tudjuk tartani ezt a nagy katyvaszt.”
Mihályi Péter szerint az ellenállás a kórházi főigazgatók felől jön, akik mostanság egymásnak adják a kilincset a döntéshozó szerveknél. „A reform azonban - mint mondta - a betegekért van, és nem az orvosok érdekében. Az átszervezések vér és könnyek közepette fognak végbemenni.”

Egy súlytalan kórház?

Mindezzel egy időben, meglehetősen felemás hangulatban zajlott a Szent László Kórház vadonatúj Infektológiai Gyermekcentrumának átadása. Noha éppen készen van a profeszszionális ellátást biztosító, 21. századi módon felszerelt gyermek-intenzívcentrum, s a személyzet szakmai felkészültsége megkérdőjelezhetetlen, a Szent László Kórház nem tartozik a kiemelt kórházak közé. „Ha a finanszírozás eltolódik a súlyponti kórházak felé, akkor a nem súlyponti kórházakban az ellátás bármilyen formája teljességgel lehetetlenné válik” - fejtette ki dr. Radnai Zoltán főigazgató.
A kórházvezető elismerte, hogy az egészségügy a jelenlegi struktúrában alkalmatlan a feladatai elvégzésére, az új helyzet azonban nehezen értelmezhető, maga a végrehajtás pedig olyan körülményes, hogy várhatóan évekig változatlan lesz az ellátás.
„Szolgálunk és költünk”: ezzel a szlogennel nyitotta meg előadását Újhelyi Enikő, a gyermek-intenzívosztály főorvosa. Elmondta, hogy a tb nem fizeti ki az adott kezelés után járó összeget - az intenzív osztály esetében például évi 25 millió forintot -, az ott fekvő betegek ily módon a kórház „vendégei”. A különböző beavatkozásokat különböző százalékban finanszírozza a társadalombiztosító, holott a megoldás az lenne, hogy tisztességesen fizessék meg a profiljukból fakadóan ma még mínuszos tevékenységeket is.

Alaptalan gyász

A Szent László Kórház hagyományosan a súlyos fertőzések és immunhiányos állapotok kezelésének szakintézménye. Az elmúlt 13 évben minden 100 gyermekből 96-ot vissza tudtak adni a szüleiknek. A gyermek-intenzívosztály 600 ezer gyermek infektológiai intenzív ellátásáért felelős: a főváros, Pest megye, illetve indokolt esetben az ország egész területéről vesz fel betegeket. Az idei nyolcvan átvételből harminckettő súlypontinak nevezett kórházból történt - mondta el Újhelyi főorvosnő, szembeállítva ezzel a miniszterelnök szavait, miszerint „jobb esélye van a betegnek, ha egy súlyponti kórházban látják el”.
Dr. Rabi Katalin egészségpolitikus szerint a hangulat alaptalanul gyászos. A „súlyponti” jelző ugyanis nem azt jelenti, hogy amely kórház nem az, azt bezárják, hanem azt, hogy ezeknek a kiemelt kórházaknak lesz a feladata a folyamatos sürgősségi ellátás, mivel sok szakma van reprezentálva bennük. A többi kórházzal kapcsolatban regionális döntés fog születni, s az olyan, szakmailag megkérdőjelezhetetlen, egyedi profilú kórházaknak, mint amilyen a Szent László is, nem kell tartaniuk a jövőtől.