Vissza a tartalomjegyzékhez

Tihanyi Péter
Mondatok egy kiállításról

A nyitás napjának délutánján nézem meg a kiállítást. A Szépművészeti Múzeum becslése szerint aznap körülbelül ötezren voltak kíváncsiak Van Gogh képeire, ami rekordnak számít a múzeum százéves fennállása óta. A megnyitó látogatóit arról kérdeztem, mi hozta őket ide, miért tetszenek nekik Van Gogh képei, mit ad nekik a festő, milyen élményt kapnak a képeket nézve száz év után is.


Fotó: Vörös Szilárd

Művészettörténész hallgató: Nem anynyira a képek látványának szépsége tetszik, hanem a lendület, erő és energia, ami a képeiről árad. Olyan energiákat sűrít az ecsetvonásaiba, és olyan energiával teszi föl a vászonra az olajat, hogy ez most, száz év múlva is magával ragadó. Abban az időben a papucsokat ábrázoló kép igazi botrány volt. Műkereskedelmi értéke még ötven-hatvan év múlva is nulla volt. Mit keres egy fapapucs bekeretezve a falon? Hogy mitől hat mégis? Attól, hogy szinte látom azt a lábat, amely kilépett a papucsból. Látszik a papucs tulajdonosának, használójának eldeformált, bütykös, paraszti munkában megedződött lába. A papucs úgy van kitaposva, hogy ott van a képen annak az embernek a sorsa. De emberi sorsuk van a képen az olajfáknak, a nárciszoknak, heringeknek, bakancsoknak is.
Műszaki egyetemista: Ma forintba átszámítva, ha éppen eladó lenne egy jelentős Van Gogh-kép, kb. tízmilliárd forintról indulna. Kíváncsi voltam, hogy néz ki egy ilyen kép. Hát … mit mondjak. Inkább nem mondok semmit.
Műgyűjtő: Imádta, szerette a japán fametszeteket. Sok képén ez a vonzódás kimutatható. Nem véletlen, hogy a nyolcvanas években a világon először egy japán bank vásárolt meg egy Van Gogh-képet csúcsösszegért, közel ötven millió dollár-ért (tízmillárd forint). A japánok eleve sokat tesznek - mivel sajátjuknak érzik - Van Gogh világsztárrá emeléséért. Életében egy képet tudott eladni, bár az öccse, Theo, aki képkereskedő volt, mindent megtett, hogy menedzselje a bátyját. Egyébként abban az időben ma már unalmasnak tűnő szalonfestők szalonképei mentek, bár Theónak jó szeme volt. Ma már sztárnak számító impresszionista festőkkel kereskedett. Ha azok a képek ma meglennének és eladnánk, Theo Van Gogh a világ leggazdagabb emberei közé számítana.
Kortárs festő: A színeket a vászonra egymás mellé rakja föl, nem maszatolva össze a színeket és a vásznat. A tiszta, keveretlen színeket szellősen rakta föl olyan módon, hogy az alapozás fehérje aurát ad minden ecsetvonás köré. Így szinte mozgásba jönnek a színek. Mintha minden ecsetvonásnak külön vibráló fényudvara lenne az alapozás fehérjéből. Ezáltal a színek szinte pulzálnak, dinamikus erejük lesz.
Művészettörténész hallgató: Gauguin és Van Gogh nagy barátok voltak, elismerték, tisztelték és szerették egymást. Theo, Van Gogh öccse hozta össze őket, hamar felismerve Gauguin tehetségét. Együtt laktak sokáig, de Van Gogh hisztijével és elmebetegségével nagyon nehezen volt bárki számára összeférhető.
Lelkész: Az sem véletlen, hogy melyik festőből - íróból vagy zenészből - mikor lesz sztár. Van Gogh nem saját korának szellemét ragadta meg, hanem a későbbi korokét. Nézd meg ennek az évtizednek - hogy úgy mondjam - vezető szellemét, igenis rárímel arra, amit Van Gogh szellemisége, karaktere, őrülete képvisel.