Ion Mihai Pacepa (képünkön), volt Securitate-tiszt kíméletlen támadást
intézett a KGB és többek között Putyin orosz elnök ellen az amerikai sajtóban
augusztus végén. Az ezredes 1987-ben írt Vörös Horizont című könyve, amelyben a
Ceaucescu-diktatúráról rántja le a leplet, hatalmas nemzetközi érdeklődést
váltott ki. Az alábbiakban a National Review-ban 2006. augusztus 24-én megjelent
értekezés néhány részletét közöljük az orosz titkosszolgálatok
szerepvállalásáról a Hezbollah Izrael elleni támadásaiban, amely kétségkívül sok
nyitott kérdésre válasszal szolgálhat, de legalább ugyanennyit fel is vet.
Minden híresztelés ellenére a libanoni háborúból Oroszország jött ki
győztesen.
Izraelt orosz katyusákkal, kalasnyikovokkal, orosz rakétákkal, AT-5 és Kornett
orosz gyártmányú tankelhárító rakétákkal lőtték libanoni területről. Az
elöregedett orosz hadiipari remekművek reneszánszukat élik a Közel-Keleten, a
rosszfiúk mindig tudják, hogy hol juthatnak hozzá. A Hezbollah által
hátrahagyott dobozokon, amelyek fegyvereket tartalmaztak, a következő felirat
állt: „Címzett: Szíriai Védelmi Minisztérium. Feladó: KBP, Tula, Oroszország”.
Az 1967-es hatnapos közel-keleti háború utáni modern terrorizmust a lubjankai
KGB-központban tervezték meg. Saját magam is szemtanúja voltam ezeknek az
eseményeknek, akkoriban a KGB egyik tisztjeként. Izrael legyőzte Egyiptomot és
Szíriát, akiknek a hadigépezetét a szovjet titkosszolgálatok tanácsadói
irányították. Ezután döntött úgy a Kreml, hogy felfegyverzi Izrael ellenséges
szomszédait, és berántja őket egy terrorháborúba Izrael ellen.
Alexandr Szaharovszkij, a román kommunista titkosszolgálat struktúrájának
megalkotója, aki később az egész orosz külügyi felderítést irányította, a
következőket mondogatta nekem: „A modern világban, amikor az atomfegyver
elavulttá tette a hagyományos fegyverkezést, a terrorizmus kell, hogy a központi
fegyverünkké váljon.”
1968 és 1978 között, amikor én végleg szakítottam a kommunizmussal, egyedül a
román biztonsági erők heti két szállító repülőgépnyi fegyvert küldtek palesztin
terroristáknak Libanonba. Miután a kommunizmus megbukott Kelet-Németországban, a
Stasi-archívumból arra derült fény, hogy Berlinből 1983-ban 2 millió dollár
értékben szállítottak Libanonba AK-47-es gépfegyvert. Václav Havel szavai
szerint Csehszlovákia 1000 tonna semtex-H robbanóanyagot szállított az iszlám
terroristáknak, amely teljesen szagtalan, és a bombakereső kutyák így nem
fedezik fel. Ez a mennyiség kb. 150 évre elegendő.
A terrorháború 1968 végén indult be igazán, amikor a KGB-nek sikerült
fegyverként használnia elfoglalt és eltérített polgári repülőgépeket, megalkotva
ezzel a modern terrorizmus eszközeit, többek között a szeptember 11-ei
„bombákat” is. 1969-ben a KGB által finanszírozott Palesztin Felszabadítási
Frontnak (PFSZ) 82 gépet sikerült eltérítenie. 1971-ben, amikor Szaharovszkijjal
találkoztam Lubjankán, rámutatott egy hatalmas világtérképre, ami az irodája
falán csüngött, és tele volt tűzdelve kis vörös zászlókkal.
„Minden zászló egy repülőgép-eltérítést jelent, és ez az én találmányom” -
mondta.
A politikai „siker”, amit az izraeli repülők eltérítése jelentett, mint „nedves
ügyek osztályát” tette híressé a KGB 13. ügyosztályát (a „nedves” kifejezés a
véres szinonimája az orosz titkosszolgálati zsargonban). Ez vezetett ahhoz a
gondolathoz, hogy kiterjesszék tevékenységüket a zsidók repülőtereken,
pályaudvarokon és más nyilvános helyen történő kivégzésére. 1969-ben dr. George
Habas, a KGB egyik bábja így jellemezte az eseteket:
„Egyetlen zsidó hadszíntéren kívüli megölése hatékonyabb, mint több száz halott
a háború kellős közepén, mivel ez nagyobb nyilvánosságot vonz.”
1971-ben a KGB hozzálátott a TÁJFUN fedőnevű akcióhoz. Ennek egyszerűen a
nyugat-európai világ destabilizációja volt a célja. A Bader-Mainhoff, a Vörös
Hadsereg Frakció (RAF) és a többi, a KGB által szponzorált marxista társaság egy
hatalmas Amerika-ellenes terrorhullámot indított el, amely megrázta
Nyugat-Európát. Például Richard Welch, aki az athéni CIA-irodát vezette, 1975.
december 23-án egy ennek keretében megszervezett merénylet áldozata lett.
1972-ben a Kreml elhatározta, hogy az egész iszlám világot Amerika és Izrael
ellen fordítja. Ahogy az akkori KGB-főnök, Jurij Andropov később a Kommunista
Párt első titkára lett, és egy rövid időre az egész Szovjetunió élére állt, így
fogalmazott: „Egymilliárd ellenség sokkal nagyobb veszteséget tud okozni
Amerikának, mint mi valaha is. Az a feladatunk, hogy elültessük az iszlám
világban a fasiszta zsidógyűlöletet, és hogy ezzel az érzelmi fegyverrel
vérfürdővé változtassuk Izraelt, hogy bárki, aki az amerikai-cionista
érdekszférába tartozik, soha ne érezze magát többé biztonságban.”
Jurij Andopov
Andropov véleménye szerint az iszlám világ egy olyan időzített kémcső,
amelyben gondos táplálással az Amerika-ellenesség olyan fertőző baktériumtörzsét
lehet kitenyészteni, amely a marxizmus és a leninizmus gondolatából indul ki.
Az akció kódneve „SIG” - „Szionisztkije Goszudarsztva” vagy „Cionista kormányok”
volt, és az én romániai szolgálati „befolyási területem” alá tartozott, mivel
Líbiát, Libanont és Szíriát foglalta magában. Közös vállalatokat hoztunk létre,
hogy kórházakat, házakat, utakat építsünk, odaküldtünk orvosokat, mérnököket és
különböző szakértőket, professzorokat, még tánctanárokat is. Mindegyikük azt a
feladatot kapta, hogy Amerikát egy arrogáns és dölyfös államnak állítsa be,
amelyet zsidók irányítanak, és célja az egész iszlám világ uralma alá hajtása...
Mielőtt én végleg otthagytam Romániát, az akkoriban általam vezetett román
titkosszolgálat 500 ilyen fedett ügynököt küldött a Közel-Keletre, különböző
országokba. Moszkvai jelentések szerint 1978-ra mintegy 4000 ilyen ügynök
tevékenykedett a térségben.
Az 1970-es évek közepén elkezdtük az iszlám országokba küldeni az arab nyelvre
lefordított „Cion bölcseinek jegyzőkönyve” című pamfletet. Ezt a cári időkben
létrehozott hamisítványt Hitler is alkalmazta a saját antiszemita filozófiája
kialakításában. Továbbá terjesztettünk még egy olyan, a KGB által kreált
dokumentumot is, amiben azt állítottuk, hogy Izrael és az USA cionista államok,
és zsidó kolóniává akarják tenni az egész iszlám világot.
Mi, a szocialista blokk képviselői az ész meghódítására törekedtünk, mivel
nyilvánvaló volt előttünk, hogy egy esetleges fegyveres háborúban nem tudnánk
győzelmet aratni. Nehéz megjósolni, hogy hosszú távon milyenek lesznek a „SIG”
akció következményei, de több ezer példányt terjesztettünk a Cion bölcseinek
jegyzőkönyvéből arab nyelven, és úgy látszik hogy Izrael és az USA halálos
ellenségként való beállítása is sikeres volt.
Az a vélemény, hogy a szovjet örökség megszűnt létezni a hidegháborúval együtt,
ahogy a nácizmus a második világháború végével, egyáltalán nem igaz. 2000-ben a
Kreml és Oroszország vezetését egy volt szovjet katonatiszt és egyben a KGB
tisztje vette át. Németországból sosem lett volna demokratikus állam, ha volt
gestapósok és SS-katonák vezetik tovább.
2001. szeptember 11-én Oroszország vezetője, Vlagyimir Putyin az elsők között
fejezte ki sajnálatát és együttérzését George W. Bush elnöknek a „borzalmas
tragédia” miatt, ahogy ő fogalmazott. Ennek ellenére egy kis idő elteltével,
2002-ben Putyin újra elindította az iráni fegyverszállítmányokat. Oroszország
szerepet vállalt a busehri atomreaktor építésében, egy uránfeldogozó üzemet is
létesítettek, amely képes nukleáris hajtóanyagot létrehozni az atombombához.
Több száz orosz technológus segít az iráni kormánynak a „Sahab-4” rakéta
gyártásában, amelynek hatósugara 2000 km, és amely nem csak Közel-Keletre, de
akár Európába is képes bakteriális vagy atomtöltetet eljuttatni.
Most Oroszország azt szeretné, hogy felvegyék a Világkereskedelmi Szervezetbe, a
WTO-ba. Hogy ez megtörténjen, a Kremlnek határozottan ki kell jelentenie, hogy
felszámolja a terrorizmusban való aktív részvételét, és végre is kell, hogy
hajtsa ezt az elhatározást.