Vissza a tartalomjegyzékhez


Orosz lábnyomok
Mi köze Moszkvának a libanoni háborúhoz?

Ion Mihai Pacepa (képünkön), volt Securitate-tiszt kíméletlen támadást intézett a KGB és többek között Putyin orosz elnök ellen az amerikai sajtóban augusztus végén. Az ezredes 1987-ben írt Vörös Horizont című könyve, amelyben a Ceaucescu-diktatúráról rántja le a leplet, hatalmas nemzetközi érdeklődést váltott ki. Az alábbiakban a National Review-ban 2006. augusztus 24-én megjelent értekezés néhány részletét közöljük az orosz titkosszolgálatok szerepvállalásáról a Hezbollah Izrael elleni támadásaiban, amely kétségkívül sok nyitott kérdésre válasszal szolgálhat, de legalább ugyanennyit fel is vet.

Minden híresztelés ellenére a libanoni háborúból Oroszország jött ki győztesen.
Izraelt orosz katyusákkal, kalasnyikovokkal, orosz rakétákkal, AT-5 és Kornett orosz gyártmányú tankelhárító rakétákkal lőtték libanoni területről. Az elöregedett orosz hadiipari remekművek reneszánszukat élik a Közel-Keleten, a rosszfiúk mindig tudják, hogy hol juthatnak hozzá. A Hezbollah által hátrahagyott dobozokon, amelyek fegyvereket tartalmaztak, a következő felirat állt: „Címzett: Szíriai Védelmi Minisztérium. Feladó: KBP, Tula, Oroszország”.
Az 1967-es hatnapos közel-keleti háború utáni modern terrorizmust a lubjankai KGB-központban tervezték meg. Saját magam is szemtanúja voltam ezeknek az eseményeknek, akkoriban a KGB egyik tisztjeként. Izrael legyőzte Egyiptomot és Szíriát, akiknek a hadigépezetét a szovjet titkosszolgálatok tanácsadói irányították. Ezután döntött úgy a Kreml, hogy felfegyverzi Izrael ellenséges szomszédait, és berántja őket egy terrorháborúba Izrael ellen.
Alexandr Szaharovszkij, a román kommunista titkosszolgálat struktúrájának megalkotója, aki később az egész orosz külügyi felderítést irányította, a következőket mondogatta nekem: „A modern világban, amikor az atomfegyver elavulttá tette a hagyományos fegyverkezést, a terrorizmus kell, hogy a központi fegyverünkké váljon.”
1968 és 1978 között, amikor én végleg szakítottam a kommunizmussal, egyedül a román biztonsági erők heti két szállító repülőgépnyi fegyvert küldtek palesztin terroristáknak Libanonba. Miután a kommunizmus megbukott Kelet-Németországban, a Stasi-archívumból arra derült fény, hogy Berlinből 1983-ban 2 millió dollár értékben szállítottak Libanonba AK-47-es gépfegyvert. Václav Havel szavai szerint Csehszlovákia 1000 tonna semtex-H robbanóanyagot szállított az iszlám terroristáknak, amely teljesen szagtalan, és a bombakereső kutyák így nem fedezik fel. Ez a mennyiség kb. 150 évre elegendő.
A terrorháború 1968 végén indult be igazán, amikor a KGB-nek sikerült fegyverként használnia elfoglalt és eltérített polgári repülőgépeket, megalkotva ezzel a modern terrorizmus eszközeit, többek között a szeptember 11-ei „bombákat” is. 1969-ben a KGB által finanszírozott Palesztin Felszabadítási Frontnak (PFSZ) 82 gépet sikerült eltérítenie. 1971-ben, amikor Szaharovszkijjal találkoztam Lubjankán, rámutatott egy hatalmas világtérképre, ami az irodája falán csüngött, és tele volt tűzdelve kis vörös zászlókkal.
„Minden zászló egy repülőgép-eltérítést jelent, és ez az én találmányom” - mondta.
A politikai „siker”, amit az izraeli repülők eltérítése jelentett, mint „nedves ügyek osztályát” tette híressé a KGB 13. ügyosztályát (a „nedves” kifejezés a véres szinonimája az orosz titkosszolgálati zsargonban). Ez vezetett ahhoz a gondolathoz, hogy kiterjesszék tevékenységüket a zsidók repülőtereken, pályaudvarokon és más nyilvános helyen történő kivégzésére. 1969-ben dr. George Habas, a KGB egyik bábja így jellemezte az eseteket:
„Egyetlen zsidó hadszíntéren kívüli megölése hatékonyabb, mint több száz halott a háború kellős közepén, mivel ez nagyobb nyilvánosságot vonz.”
1971-ben a KGB hozzálátott a TÁJFUN fedőnevű akcióhoz. Ennek egyszerűen a nyugat-európai világ destabilizációja volt a célja. A Bader-Mainhoff, a Vörös Hadsereg Frakció (RAF) és a többi, a KGB által szponzorált marxista társaság egy hatalmas Amerika-ellenes terrorhullámot indított el, amely megrázta Nyugat-Európát. Például Richard Welch, aki az athéni CIA-irodát vezette, 1975. december 23-án egy ennek keretében megszervezett merénylet áldozata lett.
1972-ben a Kreml elhatározta, hogy az egész iszlám világot Amerika és Izrael ellen fordítja. Ahogy az akkori KGB-főnök, Jurij Andropov később a Kommunista Párt első titkára lett, és egy rövid időre az egész Szovjetunió élére állt, így fogalmazott: „Egymilliárd ellenség sokkal nagyobb veszteséget tud okozni Amerikának, mint mi valaha is. Az a feladatunk, hogy elültessük az iszlám világban a fasiszta zsidógyűlöletet, és hogy ezzel az érzelmi fegyverrel vérfürdővé változtassuk Izraelt, hogy bárki, aki az amerikai-cionista érdekszférába tartozik, soha ne érezze magát többé biztonságban.”


Jurij Andopov

Andropov véleménye szerint az iszlám világ egy olyan időzített kémcső, amelyben gondos táplálással az Amerika-ellenesség olyan fertőző baktériumtörzsét lehet kitenyészteni, amely a marxizmus és a leninizmus gondolatából indul ki.
Az akció kódneve „SIG” - „Szionisztkije Goszudarsztva” vagy „Cionista kormányok” volt, és az én romániai szolgálati „befolyási területem” alá tartozott, mivel Líbiát, Libanont és Szíriát foglalta magában. Közös vállalatokat hoztunk létre, hogy kórházakat, házakat, utakat építsünk, odaküldtünk orvosokat, mérnököket és különböző szakértőket, professzorokat, még tánctanárokat is. Mindegyikük azt a feladatot kapta, hogy Amerikát egy arrogáns és dölyfös államnak állítsa be, amelyet zsidók irányítanak, és célja az egész iszlám világ uralma alá hajtása... Mielőtt én végleg otthagytam Romániát, az akkoriban általam vezetett román titkosszolgálat 500 ilyen fedett ügynököt küldött a Közel-Keletre, különböző országokba. Moszkvai jelentések szerint 1978-ra mintegy 4000 ilyen ügynök tevékenykedett a térségben.
Az 1970-es évek közepén elkezdtük az iszlám országokba küldeni az arab nyelvre lefordított „Cion bölcseinek jegyzőkönyve” című pamfletet. Ezt a cári időkben létrehozott hamisítványt Hitler is alkalmazta a saját antiszemita filozófiája kialakításában. Továbbá terjesztettünk még egy olyan, a KGB által kreált dokumentumot is, amiben azt állítottuk, hogy Izrael és az USA cionista államok, és zsidó kolóniává akarják tenni az egész iszlám világot.
Mi, a szocialista blokk képviselői az ész meghódítására törekedtünk, mivel nyilvánvaló volt előttünk, hogy egy esetleges fegyveres háborúban nem tudnánk győzelmet aratni. Nehéz megjósolni, hogy hosszú távon milyenek lesznek a „SIG” akció következményei, de több ezer példányt terjesztettünk a Cion bölcseinek jegyzőkönyvéből arab nyelven, és úgy látszik hogy Izrael és az USA halálos ellenségként való beállítása is sikeres volt.
Az a vélemény, hogy a szovjet örökség megszűnt létezni a hidegháborúval együtt, ahogy a nácizmus a második világháború végével, egyáltalán nem igaz. 2000-ben a Kreml és Oroszország vezetését egy volt szovjet katonatiszt és egyben a KGB tisztje vette át. Németországból sosem lett volna demokratikus állam, ha volt gestapósok és SS-katonák vezetik tovább.
2001. szeptember 11-én Oroszország vezetője, Vlagyimir Putyin az elsők között fejezte ki sajnálatát és együttérzését George W. Bush elnöknek a „borzalmas tragédia” miatt, ahogy ő fogalmazott. Ennek ellenére egy kis idő elteltével, 2002-ben Putyin újra elindította az iráni fegyverszállítmányokat. Oroszország szerepet vállalt a busehri atomreaktor építésében, egy uránfeldogozó üzemet is létesítettek, amely képes nukleáris hajtóanyagot létrehozni az atombombához. Több száz orosz technológus segít az iráni kormánynak a „Sahab-4” rakéta gyártásában, amelynek hatósugara 2000 km, és amely nem csak Közel-Keletre, de akár Európába is képes bakteriális vagy atomtöltetet eljuttatni.
Most Oroszország azt szeretné, hogy felvegyék a Világkereskedelmi Szervezetbe, a WTO-ba. Hogy ez megtörténjen, a Kremlnek határozottan ki kell jelentenie, hogy felszámolja a terrorizmusban való aktív részvételét, és végre is kell, hogy hajtsa ezt az elhatározást.