Vissza a tartalomjegyzékhez

Rimaszombati Andrea
Bőröndbombák a vonaton
Ki fenyegeti Németországot?

Az amerikaiaknak jó ideje vannak már tapasztalataik terroristákkal. Így vannak ezzel a britek és a törökök is, a spanyolok, az ausztrálok, az indiaiak és még sorolhatnánk, az izraeliekről nem is beszélve. Németország az utóbbi évtizedekben megúszta néhány rossz hírrel vagy egy kis ijedtséggel. Most azonban a német „békehatalom”, ahogy Gerhard Schröder annak idején nevezte, másodpercek alatt háborús területté változott.


Joszéf Mohamed (középen) elfogása Kielben
Fotó: AP

Vasárnap fogták el azt a feltételezett elkövetőt, aki alig egy hónappal ezelőtt megpróbált két házi készítésű bőröndbombával felrobbantani egy német helyközi vonatot. Az egyenként huszonöt kilogrammos bombákat viszont úgy sikerült összeállítani, hogy azok nem robbantak fel - megkímélve ezzel ártatlanok életét. Bodo Plewinsky robbantási szakértő szerint „dilettáns módon rakták össze őket”. A tervek szerint a benzinnek kellett volna elkezdeni égni, ami aztán felhevítette és berobbantotta volna a nagynyomású gázpalackot. A szakértő szerint azonban még ez is kevés lett volna ahhoz, hogy a vonatot kisiklassa, vagy hogy nagyobb kárt okozzon - mivel azonban a benzin sem lobbant be, elmondható, hogy a merénylők inkább „amatőr terroristáknak” tekinthetők.
A hatóságok információkhoz jutottak arról, hogy az egyik libanoni elkövetőnek feltételezett kapcsolata van egy nagy-britanniai központtal rendelkező palesztin terrorszervezettel, a Felszabadítási Párttal (Hizb ut-Tahrir), amelyet 1955-ben alapítottak. A nyomozók gyors sikerének egyik titka is ebben volt: a libanoni hatóságok az elfogott fiatalember családját jó ideje megfigyelés alatt tartották, mivel azok feltételezhetően tagjai a szervezetnek. Ezt a korántsem bizonyított információt a libanoni titkosszolgálat osztotta meg a németekkel. Egy német tiszt szerint inkább a libanoniak akarták ezt a látszatot kelteni. Így ugyanis elterelődik a gyanú a két gyanúsított származásáról, amely viszont a síita Hezbollah felé irányítaná a nyomozást. A lényeg mindenesetre az, hogy Joszéf Mohammad E. H. családját a libanoniak lehallgatták. A férfi síita vallású volt, erre utal az is, hogy kieli kollégiumi szobájában a falon egy óriási poszter látható a hamburgi Ali imám mecsetről, a Németországban élő Hezbollah-tagok kedvelt gyülekezőhelyéről. Ebből a szempontból nézve is kérdéses a Hizb ut-Tahrir szervezettel való kapcsolata.
A férfi a merényletkísérlet után meglátogatta szüleit Damaszkuszban, majd eddig tisztázatlan okokból visszatért Németországba, egyes hírek szerint azért, hogy egy újabb merénylettel „tegye jóvá” hibáját. Társa, akit egy kölni taxis azonosított, elmenekült - Dzsihád H. nyomát Isztambulból már nem tudták tovább követni a rendőrök. Joszéf Mohammad elfogásához végül az vezetett, hogy felhívta családját azután, hogy fantomképe megjelent a televízióban. A családtól kapott információk alapján a német rendőröknek sikerült a kieli pályaudvaron rajtaütni a férfin.

Az eset miatt azonban heves vita robbant ki a német közvéleményben arról, hogy mennyire kell megszigorítani a jövőben a biztonsági intézkedéseket. Létezik ugyanis egy olyan generáció, amely még világosan emlékszik azokra az időkre, amikor a náci állam minden lépésüket követte. Ezek az emberek azt az időt is látták, amikor a Vörös Hadsereg „felszabadítása” után mindenkiből egyszeriben gyanúsított lett, ezért a biztonsági intézkedéseket inkább fenyegetésként, mint védelemként élik meg. Mellette viszont ott vannak az internet generáció tagjai is, akiknek semmi bajuk nincs azzal, hogy a legszemélyesebb adataikat is átadják az első kérésre. Mindkét véglet megnyilvánult már a vitában, egyeseknek a már meglévő kamerák is problémát jelentenek, míg mások a moszlim óvodákba is titkosügynököket telepítenének. A biztonsági szervek azonban nem kívánnak minden padot videokamerákkal megfigyelni a parkban, amitől az idősebb generáció tart, hanem sokkal inkább olyan területeket, ahol a biztonság érdekében a folyamatos figyelésre már régen szükség volna: a metróaluljárók és a vasúti peronok azon részeit, amelyek eddig kívül estek a kamerák látószögén.