Gesztesi Márta
Ellovagolt a Tenkes kapitánya
Barátok Zenthe Ferencről

Zenthe Ferenc 1941-ben lett a Színművészeti Akadémia hallgatója. Miután átvette diplomáját, rövid pécsi és debreceni szerződés után a Madách Színház tagja lett és volt. Játszott, többek között, Shakespeare-, Miller-, Shaw-, Schiller- és Lloyd Webber-darabokban. Olyan nagyívű történelmi filmeket, mint például a Tenkes kapitánya, a Föltámadott a tenger vagy a Rákóczi hadnagya is ő tett emlékezetessé. Majd a hatvanas évektől egyre több vígjátékban szórakoztatta a mozik közönségét. Pályafutásának talán egyik csúcspontja az 1983-ban bemutatott Jób lázadása című film. A Rózsa Sándor, a Tüskevár és a Bors című filmek talán csak a mai harmincasoknak és az idősebbeknek mondanak valamit, de a Szomszédok című filmsorozatot éppen mostanában ismétlik, és aki kiváncsi, láthatja benne a színészt mint a csupaszív, józan, néha bölcs Taki Bácsit. Zenthe Ferencet 2005-ben a nemzet színészévé választották. Ugyanebben az évben az MTA Magyar Örökség-díjjal tüntette ki. Az indoklás „sokoldalú emberábrázolás”-át emelte ki. Hosszú betegség és kórházi kezelés után nyolcvanhat évesen hunyt el.

Fotó: Vörös Szilárd

Törőcsik Mari színművésznő
Forgattunk együtt több filmben is. Külvárosi legenda, Álmatlan évek, Kard és kocka (1959). Amikor vége volt a napi forgatásnak, mindig Feriékhez mentünk fel még egy kicsit mulatozni. Annyira szeretetteljes személy volt. Annyira nyílt. Azt tudom mondani, amit mindenki másnak, hogy vele együtt elment a fiatalságom egy része is.

Kishonti Ildikó színművésznő
Elragadó mosolya volt. Különleges, ami csak a francia színészekre jellemző általában. És hogy menynyire szerettem a hangját! Mindig volt valami mosoly a hangjában. Még akkor is, amikor nagyon komolyan, drámaian szólalt meg, valószínűleg a szíve mosolygott, és ettől ez jött ki a száján.

Bajor Imre színművész
Évekig együtt játszottunk a szomszédokban. A sminkszobában állandóan nevetgéltünk. Rendkívül hiteles színésznek tartom. Bárkit is alakított, elhittem, hogy az ő. Függetlenül attól, hogy az a Tenkes kapitánya vagy Jób a Jób lázadásában. Nagyon fog hiányozni.

Albert Györgyi újságíró
Én is, mint sok más magyar gyerek, a Tenkes kapitányán nőttem fel. Ez a Tenkes kapitánya meghatározta bennem örökre azt, amit én gondoltam róla. Vagyis hogy ő egy hős, aki mindenkit megment. Ha őt látom, akkor biztonságban érzem magam. A másik, amiben nagyon szerettem őt, az a Jób lázadása című film, ahol egy nagyon szikár, öntudatos, nagyon nagy tartással bíró zsidó embert alakított. Azt gondolom, hogy ha valakinek a reális életétől ilyen távol áll egy szerep, és ezt ilyen hitelesen játssza el, az nem lehet más, mint egy jó színész. Nem akarok nem beszélni a Szomszédokról, mert én a mai napig Szomszédok-függő vagyok. Rettenetesen sajnálom, hogy most már megszűnt, ám mind a mai napig ismétli a Magyar Televízió. Éppen ezért fájlalom, hogy a halálát követően a közszolgálati tévé nem volt képes a stáblistán Zenthe Ferenc nevét fekete keretbe tenni.
A szó legjobb értelmében úgy gondolom, hogy Zenthe Ferenc az egyik legcivilebb magyar színész volt. Nem voltak hisztik, nem voltak nőügyek, nem vált el ötször, nem nősült meg négyszer. Ő a bizonyítéka annak, hogy nem is kell így lennie.

Gálvölgyi János színművész
Egy tévéjátékot forgattunk együtt, úgy harminc évvel ezelőtt, ahol én egy rendőrt játszottam. Feri jött az autóval, amit nekem meg kellett állítanom, és igazoltatni őt. Erre az egy rövidke jelenetre ráment az egész napunk, mert megállás nélkül röhögtünk. Egyszerűen egymásra nézünk, és röhögünk. Ez nagyon kevés kollégával van így, de Feri bácsival így voltunk. És az a fura, hogy harminc évig úgy szólítottuk egymást, hogy Feri bátyi (tehát nem bácsi) és Jani bátyi.
Molnár Ferenc Egy, kettő, három című darabjában az utolsó mondatot: „Hát barátom, akkor az emberiség szégyellje magát”, úgy tudta mondani, hogy fantasztikus volt válaszolni rá és befejezni a darabot, majd belenézni a szemébe. Nagyon fog hiányozni a Feri. Egyre kevesebben maradnak ebből a korosztályból: a Zenthe Ferenc-félékből a szakmában.

Érdi Sándor újságíró
Én készítettem róla portréfilmet, de sokszor találkoztam vele már előtte is. Nem biztos, hogy ő volt a kedvenc színészem, de ő volt a színészek között az az ember, akit a legjobban szerettem. Nemcsak nagyon szerettem a filmekben, amikben játszott, hanem nagyra becsültem emberként is. Egyenes volt, őszinte. Pontosan ismerte a saját határait, korlátait. Ismerte a saját tehetségét. És azt is tudta, hogy mi az, amire a szakmában nem ő hivatott. Kiemelkedő alakja volt a magyar filmszakmának.
Amikor forgattuk a portréfilmet, nem is értette, hogy miért pont vele, hiszen ő csak a Taki bácsi, meg a Tenkes kapitánya. Nem ő a nagy Othello, nem ő a nagy Jágó, vagy nem ő a nagy III. Richard. Ő csak egy egyszerű ember, aki teszi a dolgát. De ő olyan alázattal tette a dolgát, hogy ettől lett egészen kiemelkedő művésze a szakmájának.

Kosztola Tibor szinkronrendező
Jack Lemmon magyar hangjaként egyszerűen felülmúlhatatlan volt. Jack minden egyes rezdülése a kisujjában volt. Pillanatok alatt átvette a színész hangulatát, gesztusait, érzéseit. Észrevétlenül volt jó. Vagyis egyszerűen nem lehetett észrevenni, hogy nem a Jack Lemmon beszél.

Fehér Anna színművésznő
Az, hogy én az unokáját játszom a Szomszédokban, ő meg a nagyapámat, ez tizenhárom év alatt, áttevődött a mi emberi kapcsolatunkra is, legalábbis az egymásra figyelés terén. Figyelte, hogy miként alakul az én életem, én pedig figyeltem, hogy tudok-e neki valamit segíteni. Nem mintha szüksége lett volna rá, hiszen fantasztikus volt a problémamegoldó képessége.

Horváth Ádám rendező
A Tenkes kapitánya nem azért maradt ilyen örök életű, mert az egy olyan nagyszerű drámai alkotás, hanem azért, mert Zenthe Ferenc volt Zeke Máté. Negyven éve ismertem meg. Elképesztő ember volt. Színészként olyan széles spektrumú, amilyen kevés van, hiszen a könnyű vígjátéktól a legmélyebb drámáig képes volt bármit eljátszani anélkül, hogy játszott volna. Ez belőle jött.