Vissza a tartalomjegyzékhez

Tihanyi Péter
Sztálin és a bohócok
Fejtő Ferenc a győztesről és a vesztesről

A populista vezérek, más programjuk nem lévén, önmagukat adják reménység gyanánt programjuk helyett. Ha ők győznek, akkor az igazság, a jó győz a rossz, a pusztító, azaz a gonosz fölött. Ez a fajta rajongásig fokozott elkötelezettség ad a populizmusnak vallásos jelleget. Ez az ideológiai ragály mára megfertőzte a fél országot, gondoljon csak az igazi régi középosztályt megtestesítő Sólyom László "kéznemfogására" az ország kitüntetettjével.

Végigdrukkolta a választások estéjét. Minek tudja be a koalíció látványos győzelmét?
- Ilyen többsége a józan észnek és az európai értelemben vett baloldalnak még nem volt Magyarországon. A koalíció látványos győzelme halálos sebet mért a "fideszizmus" lényegére, a populizmusra. A haldoklás még eltart egy darabig, mert nehéz lesz kigyógyítani azt a több mint kétmillió embert, akiket Orbánék atyáskodó, nacionalista, kommunisztikus, délibábos, zavarodott ideológiai egyvelege magával ragadott.
Másképp kérdezem: miben látja, minek tudja be a Fidesz bukását?

- Először is annak az alapvető emberi szükségnek a kihasználásában - kizsákmányolásában -, ami ösztöneink legmélyéből fakad. Az atyakeresésről, tekintélykeresésről, apakeresésről beszélek. Jó vezetőért, jó atyáért kiált a föld is tulajdonképpen. Sztálin minden kegyetlensége, hóhérsága mellett nagyon megfelelt "a népek atyja, tanítója, megmentője" szerepnek. Nagy Péter cár kegyetlen volt, de kielégítette az apakomplexust. Mikor egy nemzet életében a válság, a csőd, a világvége tünetei kezdenek jelentkezni, az emberek mindig várnak egy atyát, egy megváltót, aki rendet teremt. Orbán kegyetlen rafinériával próbálta ezeket a tüneteket Magyarország egére hazudni, és a megváltó, a rendteremtő atyaként magát ajánlani. A populista vezérek, más programjuk nem lévén, szinte ösztönösen érzik, hogyan kell ezt csinálni: önmagukat adják reménység gyanánt programjuk helyett. Tudniillik ha ők győznek, akkor az igazság, a jó győz a rossz, a pusztító, azaz a gonosz fölött. Lehet bármilyen tudós, bármilyen kiválóság valaki, ha a világvége gondjai vannak a vállára helyezve, olyan valamit, olyan megfogható földi istenséget keres - pláne ha nem vagy csak formálisan hisz Istenben - ami a valódi istenséget és a valódi ideákat helyettesíteni tudja. Ez a fajta rajongásig fokozott elkötelezettség ad a populizmusnak vallásos jelleget. Ez az ideológiai ragály mára megfertőzte a fél országot, gondoljon csak az igazi régi középosztályt megtestesítő Sólyom László "kéznemfogására" az ország kitüntetettjével. Mindezt egy higgadt, gondolkodó, nem populista ember tette. Ez egy olyan szimbolikus gesztus volt, ami arról szólt, hogy a rosszal, azaz az ördöggel egy igaz keresztény nem fog kezet.
Azt mondja, túlfestették a sötétség, a pusztulás színeit, majdhogynem a nevetségesség határáig?
- Igen, azt mondom, és azt, hogy Orbán esztelensége a nem politizáló emberekben is, de sok Fidesz-szimpatizánsban is ellenszenvet keltett. Túlszították az ellenségeskedést, meg azt, hogy nemzeti kormányt akarunk, nem pedig egy szedett-vedett parlamentarizmusból és kétes eredetű demokráciából született többséget. Hiszen az igazi többség - sugallták ők - mi vagyunk, még akkor is, ha kisebbségben vagyunk. E kényszerképzetek mániákus hangsúlyozása, összeturmixolva a populizmus teljes fegyvertárával vezethetett a Fidesz végső bukásához. A választás éjszakáján a győzelem után hosszan beszélgetett négyszemközt a miniszterelnök úrral.
Miről beszélgettek, mit mondott neki?
- Azt tanácsoltam, folytassa tovább, hogy a rázúduló rágalmakat ne vegye komolyan: mosolylyal, kézfogással reagáljon ezekre. Ahogy eddig tette. Akárhogyan is akarják majd lökdösni a Nagymagyarország, a Trianon, a tizenötmillió, vagy akár a százmillió magyar délibábos soviniszta ábrándképei felé, ne hagyja magát. Csak azt mondja, mit akar építeni hol és miből, melyik térséget akarja fejleszteni, vagy melyik beruházást akarja előnyben részesíteni. És ezek után se lépjen fel csodatevőként, csak tegye a dolgát az ország felemelkedéséért. Ő a tipikus antipopulista politikus a szememben, még akkor is, ha átvesz a populistáktól egy-két fegyvert, amit aztán ügyesen ellenük használ.


Fotók: Somorjai László

Mire gondol?
- Például a tömeggyűlésekre. Felhívtam a miniszterelnök figyelmét arra a világviszonylatban is példa nélküli lejárató kampányra, amit Járai úr folytat az ország pénzügyi és gazdaságpolitikája ellen, mondván, hogy ő a Nemzeti Bank független elnöke. Nemrég a New York Times is lehozta Járai vízióját arról, hogy ha nem a polgári kormány győz, akkor az ország csődbe jut, és kikerül Európából. Ő mint "fidesznyik", mint pártkatona kifele azért tudja még eljátszani a függetlenséget, mivel Európában kimondták, hogy a Nemzeti Bank elnökének pártfüggetlennek kell lenni, és egyelőre úgy kezelik, mint a francia, a német vagy az angol nemzeti bank elnökét, akik vele ellentétben valóban függetlenek. Elmondtam még Gyurcsány úrnak, jól tette, hogy Tony Blairt választotta példaképének majd barátjának, így egyre jobban fognak hasonlítani egymásra. S azt is, hogy nemcsak Európában, de Amerikában, még Bush elnök környezetében lévő jobbos körökben is megértésre talál politikája. Úgy gondolnak rá, mint leendő államférfira, akire számítani lehet. Orbán Viktorra viszont úgy, mint egy bohócra. Minek tudja be Dávid Ibolya és pártja sikerét, miben látja erejüket, hogyan látja jövőjüket? Az elmúlt időben szerte az országban mindenütt találkoztam olyan emberekkel, akiket a nemzeti eszmék hangsúlyozása ugyan a jobboldalon tart, de valójában eltávolodtak a Fidesz politikájától, és már csak tessék- lássék, becsületből vannak ott. Kialakult mára egy olyan középosztály, amelynek zöme valóban konzervatív, valóban keresztény és valóban demokrata elveket képvisel, ellentétben a Fidesz képmutató, cinikus, antiszemita, soviniszta elveivel. Dávid Ibolya valószínű elég okos asszony ahhoz, hogy meglássa, az ő személyes politikai jövője is abban áll, tud-e majd hiteles képviselője lenni ennek a rétegnek. Azt hiszem, most megadatott a lehetőség az MDF-nek, hogy egy olyan jobbközép párttá alakuljon, amely párt hiányzott eddig a magyar közéletből.
Azt mondta az imént: Dávid Ibolya tud-e majd hiteles képviselője lenni ennek a rétegnek. Mitől függhet, hogy tud-e vagy sem?
- Részint attól, hogy annak az elképesztő ostromnak, aminek eddig ellenállt - amely ostromban többek között része volt a Vatikánnak, a bajor kormánynak, Brüsszel bizonyos néppárti köreinek - a jövőben is ellen tud-e állni. A Vatikán egyik része meg van győződve arról, hogy azt az űrt, amit a kommunizmus bukása hagyott az emberek hitében és ideológiájában, a katolikus egyház a maga dogmáival, gyűlölködő tilalmaival hivatott betölteni.
Nem értem pontosan, mire céloz.
- Már régebben vett egy nagy fordulatot a katolikus egyház, amikor is felnagyították az ellenségképet. A gonoszt azokban az emberekben látták, akik nem úgy, nem abban, és nem olyan formában hisznek, mint ők. Így az egyház "ellenségei" elleni küzdelem vált a katolikus egyház igazi tartalmává. Ez az ideológia él az egyházon belül a mai napig is.
Minek tudható be a magyar egyházak szinte egyhangú állásfoglalása a Fidesz-típusú jobboldaliság mellett?
- Ezt annak nevében teszik, hogy a baloldal - akár liberálisnak mondja magát, akár szociáldemokratának - szerintük a bolsevizmusnak, azaz magának az ördögnek a megtestesítője. (Ugyanezt gondolja a Fidesz is. A Terror házát is azért hozták létre, hogy ezzel is a szocialistákra mutogassanak, nem is annyira a kommunistákra. Számukra Rákosi, Nagy Imre, Kádár, Horn, Gyurcsány ugyanúgy a bolsevista ördög táborához tartozik. Talán Gyurcsányt annyival tartják még rosszabbnak, hogy bolsevik létére még milliárdos is.) De visszatérve a kérdésére, hogy az egyház miért a jobboldalra állt, ez messze vezet viszsza, egészen Mindszentyig. Nem akarom kisebbíteni Mindszenty méltóságát, érdemeit, mártírságát, de ő volt az, aki először azonosította a demokráciát a kommunizmussal. A kommunizmus elleni harc ürügyén ítélt el minden olyan reformot, a földreformtól az oktatás reformjáig, amit az 1945-47 között uralkodó demokratikus magyar kormány hozott. Mindszenty az egyház vélt védelmén keresztül a középkori feudális egyház privilégiumait védte. Utat tévesztett. És a jelenlegi magyar egyházak zöme is ezen a téves úton halad, ki tudja, hova.
Ha a Fidesz vezére és vezérkara helyén marad, ha továbbra is uszítják és megosztják az embereket, mit ajánl tenni ellenük?
- A populizmus és Orbán ellen a leghatásosabb szerintem az, ha nevetségessé teszik. Nyilvánvalóvá és nevetségessé kell tenni a mondataik, szlogenjeik ürességét, hallja mindenki, ahogy konganak. Ígéretlufijaikat tényekkel ki kell szúrni, hogy lássuk, ahogy eldurran. Ha mostantól fogva senki nem veszi komolyan őket, vélt erejük, hatalmuk úgy elillan, mintha soha nem is lett volna.
Pár hónap múlva tölti be a kilencvenhetedik életévét, de naptára ugyanolyan sűrű és ugyanúgy bírja szuflával, mint harminc-negyven évvel ezelőtt. Mik a tervei?
- Azt kérném még attól a személytől, akit talán Istennek neveznék, akinek kegyelméből részint eddig is lélegeztem és dolgoztam, hogy adjon még néhány évet, hogy megírhassam azt, amit szűnni nem akaró kíváncsiságom és emberszeretetem még írat velem.