Vissza a tartalomjegyzékhez

Busa Viola
Kié lesz Olaszország?

Lapzártakor, két nappal az urnazárás után teljes a politikai bizonytalanság Olaszországban. Silvio Berlusconi kormányfő nem ismeri el a jobboldal egytized százaléknál kisebb arányú vereségét, és a külföldön leadott szavazatok újraszámlálását követeli, míg Romano Prodi a nagykoalícióra tett javaslatot utasította el, és bejelentette: a baloldal nyerte meg a választásokat. A rendkívül magas - 83 százalékos - részvételi arány mellett tartott szavazás után a helyzet sok elemző szerint a 2000 novemberi amerikai elnökválasztást idézi.

Megosztott, kettészakadt ország - ilyen szalagcímekkel várták az olasz újságok a standokon a voksolás után kissé másnaposan ébredő polgárokat. A választóhelyiségek bezárása után ugyanis nehéz éjszaka várt az olaszokra: az eredmények alapján sokáig úgy tűnt, a két versengő koalíció annyira fej fej mellett halad, hogy végül döntetlennel zárul a voksolás. A végeredmény rendkívül szoros lett: míg a Romano Prodi nevével fémjelzett balközép koalíció a szavazatok 49,80 százalékát szerezte meg az alsóházban, a kormányfő jobbközép koalíciója 49,73 százalékot kapott. A különbség mindössze 25 ezer szavazaton múlt. A felsőházban szintén csak "orrhossznyi" előnyt szerzett a baloldal: itt összesen két szenátornyi többséget tudhat magáénak. A kétkamarás parlamentben mindkét ház egyforma hatalommal bír, és egyelőre kétséges, hogy e hajszálnyi többség mellett Prodi képes lesz-e működőképes kormányt alakítani. A legtöbb elemző szerint Olaszország jövőjét - függetlenül attól, hogy ki nyerte a választásokat - komoly politikai és gazdasági bizonytalanság árnyékolja be. Ha a közeljövőben nem kerül sor valós reformokra, az ország hosszú gazdasági stagnálás vagy recesszió elé néz, ami a politikai stabilitást is veszélyezteti. Nincs kizárva, hogy az olaszoknak hamarosan újra az urnák elé kell majd járulniuk.
Jóllehet Berlusconinak a 2001-ben beígért "új olasz csodát" nem sikerült a választók elé varázsolnia, egy dologban mégis rekordot döntött: a második világháború óta az ő kabinetje lett az első, amely - ha nem is zökkenőmentesen, de - végigszolgálta az ötéves ciklusát. Sok választó számára ezzel azonban szinte ki is fogytak az érdemei: a legégetőbb kérdés ma ugyanis az életszínvonal aggasztó csökkenése. A slágerekben megénekelt dolce vitából - különösen az euró bevezetése óta - nem sokat érzékelnek az olaszok. A líra lecserélése óta a megélhetés fejenként több mint évi ezer euróval növekedett. Ezzel szemben a fizetések nem nagyon emelkedtek. Kevesebb pénz jut ruhára, cipőre és focimeccsek látogatására, és az utóbbi idők gáz- és áramdíjainak emelése is erősen "karcsúsította" az olaszok pénztárcáját.

Bár Berlusconi annak idején azzal kecsegtette választóit, hogy sikeres üzletemberként az "Itália nevű vállalkozást" is sikerre viszi majd, hatalomra jutása óta a gazdaság éves növekedése alig 0,8 százalékos volt, ami 2005-re végül egészen nullára csökkent. A szakértők szerint Olaszország, amely Európa negyedik legnagyobb gazdaságát képviseli, átvehette Németországtól a nem túl impozáns "Európa betege" címet. Az öreg kontinens nagy országai közül Olaszországnak a legnagyobb az adósságállománya, a költségvetési hiány pedig meghaladja a GDP 4 százalékát. Az olasz jegybank új elnöke szerint a gazdaság "zátonyra futott". Ez pedig a szintén lomha gazdasági növekedést produkáló Európai Unió számára is rossz hír.
Bár papíron Berlusconi hatalomra jutása óta a munkanélküliségi ráta 9,2 százalékról 7,7 százalékra csökkent, a valóságban ezek az adatok a dolgozó bevándorlók státusának legalizálását tükrözik. Sok olasz - különösen a nők és az ötven-hatvan éves korosztály - nem szerepel a hivatalos statisztikákban. A 15 és 64 év közötti korosztály foglalkoztatási rátája az eurózóna országaiban itt a legalacsonyabb. A lakosság egyharmadát tömörítő nyolc déli régióban - amely egyébként is elmaradottabb a gazdagabb északhoz képest - a 35 év alattiaknak közel a fele munkanélküli. Az egykor virágzó északi családi vállalkozásokból sokat lesöpört a színről a kínai és egyéb ázsiai áruk dömpingje. Mindemellett Olaszország népessége az egyik legöregebb Európában. A születési arány a világon az egyik legrosszabb, és minden 100 dolgozóra 28 nyugdíjas jut.
A választási kampány az utóbbi idők egyik legélesebb vetekedése volt az olaszok szerint. A két ellenfél nem kímélte egymást: mindketten olyan civilizálatlan, etikátlan és pénzügyileg felelőtlen jelöltnek állította be a másikat, aki komoly fenyegetést jelent az olasz demokráciára. Míg Berlusconi idiótának titulálta kihívóját, Prodi egy részeges alakhoz hasonlította a miniszterelnököt. A választások eredményeit Berlusconi egyelőre vitatja, mondván, "senki nem állíthatja, hogy győzött", és a helyzet jogi tisztázását sürgeti. Meglepő módon a nagykoalíció kialakítását is felajánlotta, ám Prodi ez elől elzárkózott. Berlusconi kabinetje mindenesetre még közel egy hónapig hatalmon maradhat: májusban ugyanis lejár Carlo Azeglio Ciampi elnök hétéves ciklusa, így jövő hónapban a mostani parlament még megválasztja az új elnököt. Az új miniszterelnök kinevezése az ő feladata lesz.
Bár Prodi 1996-ban egyszer már legyőzte Berlusconit, akkor két és fél év után épp kommunista szövetségesei buktatták meg. Több elemző attól tart, megismétlődhet ez a forgatókönyv. Az eshetőséggel maga Prodi is számol: kijelentette, ha győzelmét követően partnerei később kihátrálnak mögüle, ezúttal nem fog lemondani, hanem kiharcolja az újabb választások kiírását.