Vissza a tartalomjegyzékhez

Makki Marie-Rose
Örökbefogadás

Az életet adó anyukád a hasában hordott, mi pedig a szívünkben - így magyarázta el egy anyuka a hároméves kisfiának, hogy örökbe fogadta. Mert az ilyesmit a lehető leghamarabb el kell mondani a gyereknek. Azt szerencsére nem muszáj elmesélni neki, hogy hány évet szenvedtek, hány babát veszítettek el, mire megkapták őt ajándékba.

"Egy újságban olvastunk egy nyílt örökbefogadásos történetet. Nagyon megfogott, olyan emberközeli volt - meséli a harmincöt éves Dóra, aki férjével együtt fél éve fogadott örökbe egy kisbabát. - Nyolcéves házasok vagyunk, két sikertelen lombikbeültetés után. Le kellett állnunk, mert az egészségem ráment a kezelésekre. Ebben orvosi mulasztás is közrejátszott az egyébként rekordszámú beültetésről híres hazai magánklinikán. Másodszorra már a másik intézet orvosa legalább megmondta nekünk, hogy nem vállalja a felelősséget egy újabb beültetésért... Így jutottunk el, nem kevés tépelődés után, az örökbefogadás gondolatához: jó, akkor legyen egy barna hajú, barna szemű kislányunk. Bár a mai napig nem adtuk fel a vér szerinti gyermek reményét. Az egyesület megismertetett minket egy fiatal kismamával, Annával, aki kislányt várt. Ott voltam mellette, mikor szült, és kaptunk egy gyönyörű, szőke kisfiút. Anna nem nézte meg a babát, és másnap reggel elhagyta a kórházat. Nem volt gonosz lány, csak tizenkilenc éves fejével pontosan tudta, hogyan kell viselkednie ahhoz, hogy kibírja."

A Gólyahír Egyesület hat éve működik, eddig 235 esetben segített nyílt örökbeadásban. Mint Móruczné Gabi védőnő, az egyesület elnöke fogalmaz, válságterhesek segítésével foglalkozó nonprofit szervezet az övék. Olyan kismamák fordulnak hozzájuk, akiknek késő elvetetni a babájukat, és nincs hova menniük. Információkkal látják el őket, s ha kell, anyaotthont keresnek nekik, ha kell, örökbefogadó családot. Addig, míg nem találnak megfelelőt, szimpatikust. Így az esetleges csecsemőgyilkosságok is megelőzhetők. Jelenleg 220 pár vár babára a rendszerükben, és általában két éven belül megkapják. A magyar állampolgárságú, hazánkban élő negyvenkét év alatti házaspárok részesülnek előnyben. A kismamák eleve nem szeretnék egyedülállóra bízni gyermeküket, mert ők is épp ezért nem tudják vállalni a sajátjukat. "A gyereknek keresünk családot, nem pedig fordítva" - jegyzi meg Móruczné.
Nem ritka, hogy hosszú-hosszú évekig hitegetnek valakit nőgyógyászok, természetgyógyászok. Egy lakás vagy kocsi ára már benne van a kezelésekben, de gyerek nem "lett" belőle. "Volt, aki nyolc lombikbeültetést követően jött ide, negyvenéves elmúlt, de nem akadt egy józan orvos, aki lebeszélje - ingatja fejét az egyesület vezetője. - Néha el kell fogadnunk: az élet mást szán nekünk. De erre meg kell érni, az örökbefogadás egy nagyon nehéz döntés." A szülővé válást a felkészítő tanfolyamon kívül az örökbefogadó családok rendszeres közös programjai, tapasztalatcseréi is segítik. Ilyenkor a gyerekek is megtapasztalják, hogy rengeteg sorstársuk van.
A nyílt örökbeadás abban különbözik a titkostól, hogy a szüléskor az anya véglegesen lemond a gyermekről az általa ismert befogadó házaspár javára. Így nem állami gondozásba, hanem kezdettől szerető családba kerül a baba. Titkos lemondás vagy az anya eltűnése esetén viszont a gyermekvédelmi rendszerbe kerül, és ahogy telik az idő, annál nehezebb neki családot találni. Az is tény, hogy ma már egyre kevesebb újszülött kerül az állami rendszerbe - a többség sajnos inkább roma vagy fogyatékkal élő.
Ha az anyát megismerik, a gyermekét is jobban elfogadják. Nyílt örökbefogadók még nem hoztak vissza gyereket, pedig akadt a kicsik között szívbeteg, autista, koraszülött, kis súlyú baba. De például egy bántalmazott tíz hónapos kisfiúról sem lehetett előre tudni, lesznek-e maradandó sérülései.
"Annának ez már a második örökbe adott gyermeke volt - mondja Dóra. - Ő most az anyjával él, aki rokkantnyugdíjas. Amikor a barátja megtudta, hogy terhes, kitette - akárcsak az előző élettárs. Anna talán ezzel akarta megfogni a férfiakat, nem tudni, de az abortuszt mindenképp ellenezte. Az első gyermeket megpróbálta felvállalni, éjjel ő járt dolgozni, nappal az édesanyja. Teljesen kikészült, akkor volt tizenhét éves, végül három hónaposan örökbe adta a kicsit. Végre tizenkét órát aludtam egyfolytában - közölte, amikor megkérdezték tőle, hogy nem bánta-e meg? Az akkori örökbefogadók azért nem vállalták a későbbi féltestvért, mert úgy volt, hogy az is lány lesz. Ők viszont fiút akartak."
Rendezett családból ritka az örökbeadás - mondja a Gólyahír vezetője. A kismamák jelentős része magára maradt, fiatal teremtés. A terhesség utolsó hónapjában ismerik meg az örökbefogadó párt, akivel gyakran erős kötődésük alakul ki. Őket, akik soha életükben nem voltak fontosak senkinek, most az örökbefogadók látogatják, vizsgálatokra kísérik, viszik nekik a kedvenc ételüket. Szülésnél ott van vele a másik anyuka, törölgeti a homlokát, vigasztalja. Érzelmileg törődnek vele, pénzbeni segítséget viszont etikai okokból sem adhatnak neki. Az egyesület igyekszik gondoskodni az anyukákról, élelemmel, kelengyével, gyógyszerrel, s ha kell, krízisotthonos elhelyezéssel.
Tipikus élethelyzet, hogy a fiatal nő feketén dolgozik, albérletben lakik, és miután teherbe esik, munkaadója az utcára teszi. Bejelentett munkahely híján nem jogosult munkanélküli segélyre vagy táppénzre, és lakhelyét is elveszíti. Teljesen egyedül, sokszor kényszerből dönt az örökbeadás mellett. Nem tud elhelyezkedni, a kisgyerekes egyedülállókat veszik fel utoljára, bölcsődék meg szinte nincsenek. Nincs család a háttérben, apák a legkevésbé. Még olyan esetekben is, amikor eredetileg a pár mindkét tagja szeretett volna gyereket, alighogy kiderült a terhesség, az apa agresszívvé válik, vagy bepánikol és eltűnik.
Ha sikerül is az anyaotthonos elhelyezés, az csak egy év haladékot jelent, ez alatt kell megoldást találni. Ráadásul nagyon kevés anyaotthon van, többnyire mind zsúfolt. A visszajelzésekből az derül ki, hogy azok az anyukák, akik nagyon ragaszkodnak a gyerekeikhez, úgy próbálnak meg talpon maradni, hogy ketten összefognak, összeköltöznek a gyerekekkel. Az egyik vigyáz a kicsikre, a másik dolgozik - persze bejelentetlen munkahelyen.