Vissza a tartalomjegyzékhez

Szakonyi Dávid
Kis ország, nagy kampány
Avagy hogyan látják a külföldiek a magyar választásokat

Van, aki szerint minden magyar politizál, van, aki úgy látja: a közügyekben passzívak vagyunk. Az itt élő külföldiek közül egyeseket a plakátok, másokat pedig a szélsőjobboldali eszmék zavarnak. Kampány 2006 - más népek szemével. 
Mark néhány éve él és dolgozik Magyarországon. Az ír bankszakember úgy látja, hogy politikusaink meglehetősen eltávolodtak attól a társadalmi rétegtől, akik az ország gazdaságát kézzelfoghatóan mozgásban tartják. Egy külön világot alakítottak ki. "A szavazók minden demokráciában gyakran elegyednek a vitákba, főleg választások előtt, de ami Magyarországon zajlik, az a megosztottságnak egy egészen mély formája" - vélekedik erről Mark.

A bankár szerint a magyar választók másrészről meglehetősen türelmetlenek a mindenkori kormánnyal szemben, valami miatt azt gondolják, hogy átfogó megoldásokat lehet produkálni egy-egy kormányzati ciklus alatt. Talán ez okozza az állampolgárok csalódottságát az éppen regnáló kormányzattal szemben. "Egy országot fellendíteni nem egyszerű feladat, rendkívül sok paramétert kell figyelembe venni, ezek közül sok kívül esik a törvényhozók hatáskörén. Ezenkívül több évtizedig is eltarthat" - állítja az ír fiatalember, aki szerint olyan gazdasági tervekre lenne szükség, amelyek függetlenek a politikai változásoktól. A váltás után az új kormányok következetesen felszámolnak mindent, akár jó, akár rossz, csak azért, mert az politikai ellenfeleik műve volt. "A választási propagandákat nagyon mulatságosnak tartom, megpróbáltam elképzelni, amint néhány ember ül egy dolgozószobában, és azon fáradoznak, hogyan találjanak ki olyan szlogeneket, amelyekkel a lehető legjobban alá tudják ásni választási ellenfeleik tekintélyét" - jegyzi meg kissé viccelődve az ír pénzügyi szakember. Szerinte elég zavaró, hogy az utcákon, köztereken szinte minden négyzetcentimétert beborítanak a politikai plakátok, ez rendkívüli módon rontja a városképet. Úgy véli, hogy az erre vonatkozó szabályokat szigorítani kellene. 
"A közügyekben a franciákhoz képest a magyarok elég passzívak" - mondta lapunknak Ariane Zambeaux francia állampolgár. A szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola tanárnője szerint a franciák szinte azonnal hangot adnak elégedetlenségüknek, például könnyebben kezdenek sztrájkba. A tanár szerint Magyarországon a jobboldaliság a nacionalizmussal és a patriotizmussal forrt egybe, ezért több olyan elem is fellelhető benne, ami Franciaországban már csak a szélsőjobboldalra jellemző. Úgy látja, hogy ezzel szemben a baloldal sokkal inkább védi az egyént. A választások nagyjából ugyanúgy zajlanak le náluk is: megtelnek a városok plakátokkal, a postaládák szóróanyagokkal, és az emberek többet beszélnek a politikáról - sokszor elég indulatosan. Némelyek a nekik kedves pártok számára társadalmi munkát is végeznek. 
A tanárnő a baloldalt haladóbbnak tartja, de ha lenne nálunk környezetvédő párt, akkor ő mindenképpen arra szavazna.
"Magyarországon mindenki politizál" - vélekedik erről az erdélyi születésű Pál Melinda, aki csaknem két évtizedet élt kint Németországban. Szerinte a német "hétköznapi" emberek higgadtabban viszonyulnak a politikai élethez, mint a magyarok. "Itt egy év alatt - amióta Magyarországon élek - már több olyan történetet is hallottam, hogy családokban is komoly feszültséget okozott a >>politikai vita<<, olyannyira, hogy hetekig nem beszéltek egymással a családtagok" - meséli kissé megbotránkozva kellemetlen élményeit Melinda. Olyan esetről is tudomása van, hogy valaki a munkahelyét veszítette el, mikor kiderült politikai hovatartozása. Mint mondja: Németországban még hasonlóról sem hallott. "Ott, ahogyan a pénzről, a politikai hovatartozásról sem beszélnek nyíltan az emberek" - meséli az erdélyi születésű középiskolai tanárnő, aki hozzáteszi: ha a németek véleményt nyilvánítanak valamilyen politikai eseményről, az nem feltétlenül és egyértelműen árulja el politikai hovatartozásukat. Melinda úgy véli, hogy nálunk sok esetben nem érzékelhető a politikusok tisztelete, érdeklődése választóik iránt, inkább a hatalom megszerzésére és megtartására törekszenek. Szerinte a baloldal emellett jobban betartja a játékszabályokat, és a választások idején is kevesebbszer üt övön alul.
"Aránytalanul sok pénzt fordít minden párt a kampányra. Én ennyi és ilyen óriási méretű plakátot soha nem láttam Németországban" - mutat rá a tanárnő akaratlanul is a hazai pártfinanszírozás Achilles-sarkára. Mint mondja: ebből látható, hogy hogyan kezelik a választók pénzét. Ez a kampányolás luxus ebben az országban, ahol szemmel láthatóan lenne hová tenni a pénzt. Egy-egy ilyen óriásplakát helyett jobb lenne néhány háznak a homlokzatát, amit az óriásplakát takar, rendbe hozni - fogalmaz némi malíciával a kettős állampolgársággal rendelkező tanárnő, aki kifejti: a választások előtt használnak Németországban is plakátokat, de azok normál méretűek, és ami még lényegesebb: nem tematizálják az "ellenséget". És csak mosolygó, jókedvű embereket lehet látni rajtuk - zárja mondandóját a tanárnő.